Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban

Érdemes elmenni az "Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban" konferenciára. Az Acton Intézet egy hosszabb sorozatának a része, a program érdekesnek ígérkezik.

Engem leginkább az erkölcs és piacgazdaság kapcsolata érdekelne. Vannak ugyanis félreértések. Sokan a piacot és a piacgazdaságot valamiféle abszolút erkölcstelen kupeckedésnek látják. Ahol csak átverés van; igazság meg erkölcs még véletlenül sincs.

Szerintem ez nem így van. Bár sokat lehetne és kellene ezen cizellálni, de nagyon röviden a piacot és a piacgazdaságot alapvetően erkölcsös intézménynek tartom. Az önkéntes, kényszermentes csere, ami a felek közös akaratából jön létre, abszolút erkölcsös.

Persze kérdések vannak: Vannak csalók, vannak piaci hatékonytalanságok, szükség van rendre és ennek kapcsán kényszerre is. Lesz témája a konferenciának.

Ajánlom.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Túlkapások

Bodoky Tamás könyve két évvel ezelőtti eseményekről szól. A magyar rendőrség törvénytelenségeit dokumentálja közérthetően, képekben. Érdemes a könyvet megvenni elolvasni - és Schiffer András előszavát elolvasni. Márha valakinek fontos a rend, a törvény és a demokrácia - és meg akarja ezeket az értékeket védeni.

Sokat írtam erről a kérdésről, de így utólag a lényeget könnyű összefoglalni: A magyar közállapotokat és törvényességet nemcsak az utcán tombolók (csuklyás huligánok, de akár csuklyás azonosító nélküli rendőrök), hanem a felelőtlen döntéshozók és a véleményformáló értelmiség kritikátlan hozzáállása is rombolja. Ez utóbbiak sokkal erősebben, mint az utcai huligánok bármikor is tudnák.

A magyar kormányzat mindmáig nem nézett szembe testületileg a túlkapásokkal és azok politikai támogatásával. Pedig jó lenne. A véresre vert ellenzéki országgyűlési képviselőn viccelődő kormánypárti politikus képe megvan? A rendőrfőnök vicce a viperáról? A túlkapások kivizsgálásának ígérete - és megalázó elsunnyogása?

Egy civilizált kormányzat, egy civilizált ország nem tűri a törvénytelen erőszakot. Nem tűri az utcán, nem tűri a tévészékházban - és nem tűri a saját rendőrségétől sem.

Az értelmiség, különösen a kádárista reflexekkel működő baloldali értelmiség magatartása ugyanolyan felelőtlen A "minek mentek tüntetni"szövege egyenesen a nyolcvanas évekből jött vissza. Az "örüljenek, hogy nem volt sortűz" pedig az ötvenes évekből. Biztos ilyen hagyományokkal akarunk együtt élni? És ezek sem elszigetelt esetek: Meghatározó médiumok írtak így - és meg sem fordul a fejükben, hogy ez vállalhatatlan.

A könyv, és a hasonló cikkek és állásfoglalások döntőek voltak a rendőrségi fellépés fejlődésében - amit a napokban is láthatunk. De ez messze nem elég. Mind a kormányzatnak, mind a baloldali érteliségnek szembe kell nézni a saját démonjaival, a túlkapások igazolásával. Szembe kell nézni az igazsággal, mert az elmúlt évtizedek pontosan az tanítják, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni a civilizációs normák megsértését.

A túlkapások igazolása csak a szélsőséges utcai huligánoknak kedvez, az ő normasértéseiket relativizálja, az ő narratívájukat erősíti. Ha fel akarunk lépni ellenünk, szembe kell nézni a vállalhatatlan túlkapásokkal. Ezt akarjuk?

Meg kell értenünk, baloldalinak és jobboldalinak egyaránt, hogy vannak aktuálpolitikán messze túllépő civilizációs normák. A Túlkapások könyv ebben segít. Képekben mondja el, hátha úgy világosabb, hol sértettük meg a normákat. Szembesíti a túlkapások védelmezőit a túlkapásokkal. Őszintén ajánlom.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Bankhitel - és diszkrimináció?

Az RTL Híradójának értesülései szerint csaknem 400 magyarországi település lakóinak házát ezentúl nem fogadja el az OTP ingatlanfedezetként a hiteleknél.

Diszkrimináció?

Sokan ezt gondolják majd. Meg ezt is gondolták korábban. De nincs igazuk.

Korábban már volt erről szó, ugyanazok az érvek most is érvényesek:

A bank nem jótékonysági intézmény: kötelessége gondosan kihelyeznie a pénzét, máskülönben tulajdonosai és hitelezői (vagyis például a betétesek) érdekével szemben cselekedne. És valóban, a hitelezés során szelektál: nem szeret olyan hitelt adni, ahol nem számít arra hogy visszafizetik, és nem ad hitelt alacsony kamatra, ha nincs biztos fedezet. Az állam érvényesíthet szociálpolitikai szempontokat: például kistelepülések segítése, vagy a gyermekek utáni lakásépítési kedvezmény (“szocpol”), de egy banktól ezt elvárni nem érdemes, mert nem ez a feladata.

A bank feladata a biztonságos hitelezés. Ha arra kényszerítjük, hogy hitelképtelen adósoknak hitelezzen - mint ahogy az Egyesült Államokban politikai korrektségből és amatőr társadalom-mérnökségből erre kényszerítették a Fannie Mae Freddie Mac párost – akkor baj lesz. Ezt most már nem olyan nehéz látni.

De akkor hogyan is olvassuk a bank legutóbbi bejelentését?

Az OTP Bank felülvizsgálta ingatlanfedezet-értékelési rendszerét, és úgy döntött, hogy az ország valamennyi településén elfogadja a lakóingatlanokat az ingatlan alapú hitelek fedezetéül. ... A III. kategóriás településekre vonatkozó tiltást most visszavonta a bank.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Buborék és pánik

Nem olyan nagy a különbség a buborék és a pánik között. Csak az irány.

A szókincs és a logika is ugyanaz: A normális, higgadt gondolkodás véget ér – kínálatról vagy keresletről nincs szó, helyette sohasem látott negatív vagy pozitív hatásokat látunk. A Wall Street Journal szavaival:

Suddenly everyone was speaking with certainty about dire consequences that simply can't be foreseen. Just as in a bubble, price/earnings ratios were now irrelevant, because earnings were going to be so much lower than forecast. (In a bubble they're going to be higher.) People were saying confidently that the Dow Jones Industrial Average was going to 6000. (It was 20000 in the bubble.)

Korábban az olajárak száguldása kapcsán írtam már a buborékokról:

Paradox módon a jelenlegi hipermagas – és növekvő - olajár leginkább egy buborékra emlékeztet. Olyan buborékra, mint amit az internetes részvényeknél vagy a lakásáraknál láthattunk korábban.

Akkor 140 dollár felett volt az olajár – és többen Mel „Mad Max” Gibsont-t látták késelni fél gallon benzinért a közeljövőben. Mások a jelenleg ismert civilizáció összeomlását vázolták. Hiányról, benzinkút előtti sorokról volt szó. Ehelyett a magas ár hatására növekedett a kínálat – és drámai gyorsasággal szűkült a kereslet. (Ebben a gazdasági visszaesés is segített, de nem csak egyedül az.) Most 70 dollár alatt van az olaj ára.

Túlzott volt a lelkesedés a csak felfelé menő olajárral kapcsolatban?

Úgy tűnik.

Most egy kicsit ugyanannak az ellenkezője látszik. Egy sor eszköz ára esik és mindenki aggódik; van, aki egyenesen a nagy gazdasági világválság megismétlődésétől tart. Így lesz?

Így lehet.

Meg az is lehet, hogy a mostani árfolyamok tíz év múlva a „ha akkor eztmegazt a papírt vettem volna” kezdettel kerülnek elő a baráti társalgásban. Warren Buffett például bevásárolt októberben – de volt azért neki is rossz időzítése. Az értékes tanulság inkább az indoklása:

A simple rule dictates my buying: Be fearful when others are greedy, and be greedy when others are fearful.

Arról van szó, hogy mi, emberek nagyon is hajlamosak vagyunk egymásra hangolódni. Divatokat követünk, szokásaink és illemeink vannak. És ez jó, enélkül nem működne a társadalom. De nemcsak pozitív hatásai vannak. Pontosan emiatt az egymásra hangolódás miatt vagyunk hajlamosak butaságokat is csinálni: Pánikba esve egymást letaposni, vagy vagyonokat fizetni tulipánhagymákért. Érdemes a józan eszünket használni, és nem a csordaszellem követését követelő ösztöneinkre hallgatni. Pánikban és buborékban egyaránt.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Vízum nélkül Amerikába

George Bush szerint sem kell vízum, és nem is lesz:

For years, the leaders of these nations have explained to me how frustrating it is for their citizens to wait in lines, pay visa fees to take a vacation or make a business trip or visit their families here in the United States. These close friends of America told me that it was unfair that their people had to jump through bureaucratic hoops that other allies can walk around. I told them I agree with them.

És ez nemcsak nekünk jó. Jó nekünk, mert könnyebben utazunk Amerikában. És biztos lesznek olyanok, akik megpróbálnak ottragadni és visszaélni a vízummentességgel. De ilyen van németből is, meg franciából is. Lesz néhány magyar is. Nem sok, de lesz.

De sokkal fontosabb Amerika számára, hogy ezzel a lépéssel javítani tudja a megítélését. Ezeregy okból népszerűtlen Amerika. A régióban és a világban egyaránt. Ez egy lépés a jó irányba: Tényleg nehezen volt magyarázható, ha egy amerikaiak mellett harcoló magyar katonának magyarázkodnia kelljen egy amerikai látogatás miatt.

Szerencsére nem kell. És ez így jó. Magyarországnak és Amerikának egyaránt.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

(Rém)hír

A hír és a rémhír közötti különbség létezik - legfeljebb nehéz megállapítani. A hír informál, a rémhír kárt okoz. És a közelmúlt magyar eseményei valószínűleg megvilágítják miért is érdekes ez.

Egy sor emberi kapcsolat és társadalmi intézmény bizalmon alapul. Ennek a bizalomnak egyfelől alapja a pontos tájékozódás. Másfelől a rémhírek alááshatják a szükséges bizalmat, pánikot kelthetnek és óriási károkat okozhatnak.

Ha nem kapunk objektív információkat - akár hivatalos, akár nem hivatalos forrásból - nehéz megbízni bárkiben vagy bármiben. Például, nem tudjuk ellenőrizni a csecsemőtápszerek összetételét – külső információkra vagyunk utalva. És bizony néha a hivatalos állami információk nem megfelelőek – kénytelenek vagyunk újságcikkekre vagy éppen pletykákra hagyatkozni. A közelmúlt melanin botránya bizony arra int, hogy hallgassunk is csak az informális csatornákra. És persze nem baj, ha nem bízunk meg minden termékben.

A rémhírek esetében azonban nemcsak a bizalom tűnik el, hanem alapvetően indokolatlan pánik keletkezik, ahol a vagyonunk vagy éppen az életünk kerülhet veszélybe. No, itt válik el a rémhír a hírtől.

A klasszikus rémhír példa a zsúfolt színházban elhangzó „tűz van!” kiáltás. Ez bizony könnyen pánikot kelthet: Ha nem bízunk abban, hogy a közönség rendezetten hagyja el a színházat, akkor bizony a rohanás és tülekedés marad az egyetlen logikus választás. Ha mindenki rohan, nekünk is rohannunk kell – még akkor is, ha így jó eséllyel agyontaposnak minket (vagy mi taposunk agyon valaki mást).

Természetesen nem csak a színházak nézőterére igaz mindez: A bizalom alapvető kötőanyag a bankrendszernek, a tőzsdének vagy éppen a McDrive-nak. Nem véletlenül érdemes küzdeni ezért a bizalomért – és adott esetben fellépni a rémhírek ellen.

Persze nehéz pontosan elhatárolni a híreket a rémhíreket. Nyilván a haszonszerzés céljából terjesztett valótlan – és óriási pánikot és kárt okozó - hír rémhír. De mondjuk a short selling, egy eladási javaslat vagy éppen a színház tűzvédelmi rendszerének a kritikája nem az. De a tankönyvi tisztaságú esetek kisebbségben vannak.

A pontos elhatárolás bonyodalmai és a tévedés lehetősége miatt a rémhírekkel szembeni fellépés egyáltalán nem problémamentes: A túl kemény fellépés korlátozza a szólásszabadságot, a túl nagy engedékenység káros pánikhoz vezethet. A kérdés: A szólásszabadság indokolatlan korlátozása vagy a pánik kárai?

Mint mindenhol, itt is a költségeket és hasznokat kellene figyelembe venni, nem az ideológiai lózungokat. Nyilván számít a hír-rémhír kontextusa: Mekkora a pánik kára, mekkora csorbát szenved a szólásszabadság. Ebből a szempontból különösen fontos lehet a tágabb gazdasági és politikai környezet. Mondjuk egy háború, terrorista fenyegetés vagy nagyobb gazdasági válság esetén lényegesen nagyobb lehet a pánik elkerülésének értéke a szólásszabadság korlátozásának káránál.

És talán ez a pragmatikus, a körülményeket figyelembe vevő konzervatív hozzáállás a fenti gondolkodás igazi tanulsága. Fontos, nagyon fontos, hogy legyenek értékek, amelyekben hiszünk. De néha ezek az értékek konfliktusba kerülnek - és ilyenkor döntenünk kell melyik sérüljön kevésbé.

Számomra a szólásszabadság nagyon fontos – és tényleg nagyon különleges körülmények között érdemes csak korlátozni. De léteznek ilyen körülmények…

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

A baloldali értelmiség felelőssége

A baloldali értelmiség saját magát járatja le indokolatlan vádaskodásokkal. Ez nem lenne baj. Szabad országban mindenki teljesen szabadon rombolja le a saját szavahihetőségét. De itt nemcsak a baloldali értelmiség hitelessége veszik oda: A tényleges gyűlöletkeltők, a masszívan erőszakos szélsőséges csoportok komoly hasznot húznak a baloldali értelmiség értelmetlen hisztériájából és farkast kiáltozásaiból.

Mert nemcsak a baloldali értelmiség hitele veszik oda ilyenkor, hanem a tényleges szélsőséges beszéd társadalmi elítélése is. Ha Antall József, akinek a szélsőségektől mentes gondolkodására pontosan a kommunista állampárti megfigyelések szolgáltatnak bizonyítékot, fasiszta lehetett a véleményformáló baloldali értelmiségnél, akkor sokan nem fogják komolyan venni az egész csapatot. És lesznek, akik magát a címkét is komolytalannak gondolják.

Az, ahogy Lánczi Andrást jogtalanul – az Élet és Irodalom minimális önkritikája nélkül - meg lehetett támadni az még eggyel növeli az alaptalan vádaskodások amúgy is elképesztően magas számát. A mérsékelt jobboldal tiltakozott (Reakció, Konzervatórium), a baloldal – a tiltakozás közlésén túl - néma maradt. Társadalmi szolidaritás vagy szolidaritás az elvtelenséggel?

Korábban írtam erről:

A baloldali értelmiség annyiszor kiáltott fasiszta veszélyt valós ok nélkül, hogy teljesen elvesztette a szavahihetőségét. A napi politikai célokat követő visítozás nemcsak a baloldali értelmiséget hiteltelenítette, hanem kisebb mértékben a fasiszta veszélyről szóló közbeszédet is. Különösen kínos, hogy Aesopus forgatókönyvét követve, a farkas most ténylegesen is megjelent.

Még különösebben kínos, hogy teljesen látványosan a farkas koma társaságában sem sikerül disztingválni.

Sok minden segíti a szélsőségesek megerősödését. Valós kezeletlen társadalmi konfliktusok, amelyekre leegyszerűsített erőszakos választ lehet ígérni. Gátlástalan napi politikai haszonlesés bármilyen civil erőszak-ellenes fellépés ellehetetlenítésére. És bizony a józan értelmiségi fellépés teljes hiánya a baloldalon…

Emlékezzünk erre is, ha a nemes célokat kitűző Magyar Tarka sikertelenségéről gondolkodunk.

Kinek jó ez?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Hol a hamburger?

A pénzpiaci válság lényege körülbelül olyan bonyolult mint a McDrive működése. Bizalom kell mindkettőhöz. Ugye megrendeljük a hamburgert, kifizetjük – majd a következő ablaknál átvesszük kedvenc kalóriabombánkat. (Köszönet Bill Gross és Mohammed El-Erian hasonlatáért.)

Na de mi van, ha a következő ablaknál hamburger helyett fityiszt kapunk?

Ugye, nem állunk sorba, nem rendelünk és nem is fizetünk.

No, ugyanez a gond a pénzpiacon. Bizalom nélkül nem működik. És ha nincs bizalom, megáll az egész miskulancia. (Igazából egy kicsit még rosszabb is, mert a bankoknak napi szinten szükségük van a pénzpiacra. És ha az nem működik, akkor nincs hitelezés, nincs beruházás vagy éppen lízingelt kicsi kocsi. Egyszóval recesszió, de akár gazdasági válság is lehet belőle.) És szeptemberben a Lehman Testvérek nem adták oda a hamburgert. Most meg most sokan félnek rendelni. Otthon maradnak. Az egész nemzetközi bankrendszer.

Mondhatnátok persze, hogy ez a hamburgeres kapitalista móka nem gyűrűzik be kis hazánkba. Távol tartjuk mint az olajárat a hetvenes években. A nagyon bátrak mondják is. (Bátor ez a ló, nem vak!) Mert ugye mi legfeljebb a Három Testvérnél vásárolunk a Körúton, de nem a Lehman Testvéreknél.

Nos, ez nem így van. Mert ugye ki finanszírozza az államadósságot, a svájci frankos lakáshiteleket és az áruhiteles plazmatévénket?

Bizony a finanszírozás a nemzetközi pénzpiacokról – és kisebb részben a magyar bankok egymás közti tranzakcióiból - jön. És csak akkor jön, ha van bizalom.

És ugye az egész válság lényege, hogy nincs bizalom. Pontosan úgy fogjuk távol tartani ezt a válságot, mint a hetvenes években az olajárat. Sehogysem.

Az igazi kérdés nem a begyűrűzés, hanem az, hogy mit tehetünk és hogyan készülhetünk fel mi, magyarok erre a válságra?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Konzervatív kételyek

Kivonulnak a konzervatívok Palin mögül? Kathleen Parker cikke errefelé mutat:

As we've seen and heard more from John McCain's running mate, it is increasingly clear that Palin is a problem. Quick study or not, she doesn't know enough about economics and foreign policy to make Americans comfortable with a President Palin should conditions warrant her promotion.

A megoldás?

Only Palin can save McCain, her party and the country she loves. She can bow out for personal reasons, perhaps because she wants to spend more time with her newborn. No one would criticize a mother who puts her family first.

Do it for your country.

Szerintem ez itt és most már késő. Lehet, hogy a korai lelkesedés túlzott volt - "and the best man is not a woman". Elő lehet húzni egy másik jelöltet, de milyen képet fest ez az elnökjelölt döntéshozó képességeiről?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Piszkos Fred barátsága...

... öl butít és nyomorba dönt. Magyar Tarka aláírás:

Gyurcsány Ferenc kedden bejelentette, hogy állampolgárként aláírja az erről szóló nyilatkozatot, és feleségével részt vesz a demonstráción, illetve felszólította Orbán Viktort, hogy ő is csatlakozzon a demonstrációhoz aláírásával.

Ámde a tények makacs dolgok:

a nyilatkozatot elsőként Orbán Viktor, a Fidesz elnöke írta alá, ő utána következett a többi párt vezetője is, utolsóként egyébként Gyurcsány Ferenc csatlakozott.

És bizony Piszkos Fred barátsága itt is, akárcsak a Hollán Ernő utcában veszélyes a civilek számára. Érzik is:

Az Amnesty International ugyanakkor távolmaradásra szólította fel Gyurcsány Ferencet, mert szerintük a miniszterelnök, illetve bármely politikus jelenléte azt eredményezheti, hogy a civil kezdeményezés politikai célkitűzésekkel mosódik össze, mely a demonstrációt alapvető céljaiban lehetetlenítené el.

Ilyen barátokkal kellenek ellenségek?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása