hétfő, szeptember 29

Piszkos Fred leküzdi magát

Piszkos Fred feltalálta a negatív karriert. Leküzdötte magát az alvilágba. Hosszú évek kemény munkájával. Ismerős?

Magyarország a Transparency International korrupciós indexén a 47. helyre esett vissza. Sikeresen leküzdöttük magunkat a 39. helyről, olyan versenytársakat tuszkolva magunk elé, mint Dominica, Botswana vagy Omán.

Természetesen ez nem csak a felhőtlen öröm ideje. Például nem sikerült Jordánia szintje alá küzdenünk magunkat. Van még tennivaló. Gyerünk barátaim tegyünk a dolgunkat! Küzdjük le magunkat még egy kicsit!

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

péntek, szeptember 26

Birtokvédelem: Zsákfalu és Kertváros

A jogrendszer a magyar társadalom végein nem működik. Számos kis zsákfaluban egyszerűen nincsenek meg az élhető emberi élet lehetőségei: A birtokvédelem törvényesen lehetetlen. A kerítés nem akadály, a komondor halott – a rendőrség meg nem foglalkozik csip-csup ügyekkel. Egy tégla nem tégla. Akkor sem, ha téglánként a ház veszik oda. És persze az önbíráskodás törvénytelen.

Szomorú a helyzet: Senki sem védi meg ezeket a – túlnyomórészt idős és nehéz helyzetű – embereket. De ki a felelős?

Nos, kedves Olvasó: Mi. A jogrendszer a mi konfliktusainkat kezeli. A mi problémáinkra ad választ. És miattunk nem kezeli a fenti problémákat. Erről szól ez a bejegyzés.

Kezdjük egy absztrakt példával. Tegyük fel, hogy a társadalomban két típusú ember él: rendes és rendetlen. A rendes emberek tisztelik más birtokát, a rendetlenek nem. A rendes ember a tipikus középosztálybeli felnőtt. A rendetlen lehet például a labdája után mászó kisgyermek vagy éppen a szomszéd veteményesére vadászó felnőtt.

Mindenhol vannak ilyen szempontból rendes és rendetlen emberek, de mások az arányok. Vegyünk két tipikus települést: Kertvárost és Zsákfalut. Kertvárosban többségben vannak a rendes emberek. Még a kisgyerekek többsége is becsönget a szomszédhoz, hogy áthozhassa a labdát. A Zsákfaluban meg éppen a rendetlenek vannak többségben. Még felnőttek egy része sem talál sok kivetnivalót egy-két zöldség – vagy éppen egy egész malac - elcipeléséből.

A kérdés az, hogyan alakul az optimális birtokvédelem a két településen?

Nyilván nem állhat minden labdázó kisgyerek vagy uborka mellett rendőr. Sőt, utólag sem nagyon lehet mit nyomozni egy-egy ellopott vetemény ügyében. (Valakinek lopták már el az autóját vagy más nagyobb értékű vagyontárgyát?)

A törvény és a rend, ha ki is alakul, alapvetően előzetes, tulajdonosi birtokvédelmen vagy utólagos, hatósági birtokvédelmen alapul. Sarkítsunk a példa kedvéért és koncentráljunk a potenciálisan életveszélyes előzetes tulajdonosi birtokvédelemre: Ilyen például a törvénytelen behatoló lelövése vagy halálos feszültségű vezeték telepítése a birtokon. (Néhány alapvető előzetes birtokvédelmi eszköz, mint a kerítés, a zár vagy a riasztó mindenütt megtalálható és nem igazán döntés kérdése.) Az utólagos birtokvédelem eszköze a magán vagy jogi úton kért kárpótlás a birtoksértés által okozott károkért.

Az optimális birtokvédelem Kertvárosban utólagos. Szomszéd Néni észreveszi a labdáját a petúnia soron át kergető Pistikét és ezt az észrevételt első körben Pistike szüleivel, majd nagyfokú értetlenség esetén – peres eljárás keretében – a bírósággal osztja meg. Gyermekkorunk legelvetemültebb Szomszéd Nénije is mereven elutasítaná Pistike lelövését, mint a petúniák optimális védelmét. Mégha néhány ötlete a szokatlan és kegyetlen büntetés kategóriájába is esne… És ez így optimális: Az előzetes védelem tipikus kára (halott Pistike) és tipikus nyeresége (helyes petúnia sor) nem arányos.

A helyzet gyökeresen más Zsákfaluban: Itt előzetes birtokvédelemre van szükség. Nem alapvetően azért, mert az esetlegesen okozott kár kisebb lenne: itt is meghalhat valaki. De az előzetes birtokvédelem tipikus nyeresége nagyobb, mint Kertvárosban. Zsákfaluban a rendetlenek többen vannak és bizony lényegesen nagyobb kárt okozhatnak mint Pistike a Kertvárosban. Egy élet munkája is elveszhet az ismétlődő kisebb-nagyobb lopások miatt. És nemcsak a munkája, hanem maga az élet is: Ismerjük mindannyian a horror-történeteket meggyilkolt, halálra kínzott, magányos, idős emberekről… Az előzetes védelem optimális: A tipikus kár (halott birtoksértő) és nyeresége (élő Idős Bácsi és élhető életminőség) sokkal kiegyenlítettebb.

Szepessy Zsolt javaslata az otthon illetve a birtok fegyveres védelméről a Zsákfalu problémájára adhat választ. A HVG összeállítása szerint:

Az otthon fegyveres védelmének elve főleg azok körében lehet népszerű, akiknek nincs pénzük cizellált óvintézkedésekre: például tanyákon vagy rendőrörsöktől távoli kis falvakban laknak, esetleg olyan városiaknál, akiknek nincs pénzük arra, hogy kamerás kerítésekkel, mozgásérzékelőkkel és biztonsági őrökkel körülbástyázott lakóparkokban éljenek.

Az optimális birtokvédelem tehát előzetes Zsákfaluban és utólagos Kertvárosban. De mi történjen, ha egységes jogrendszert szeretnénk? Mi történjen, ha Kertváros és Zsákfalu ugyanabban az országban van?

Nos, valakinek nem lesz optimális a birtokvédelem. Vagy Pistike lesz veszélyben Kertvárosban vagy Idős Bácsi Zsákfaluban.

Tudjuk, hogy ma Magyarországon a jogi szabályozás hogyan működik. Bizony – ahogy cinikusabbak várnák - a birtokvédelem Kertváros problémáját kezeli. Ez persze lehet racionális is: Ha sokkal több Kertváros van, mint Zsákfalu, akkor haszonelvű érveket is mondhatunk az utólagos birtokvédelem mellett.

És talán az is világos, hogy nem erkölcsi kategóriákról beszélünk: Kertváros utólagos birtokvédelem nem valamiféle emelkedett szellem eredménye – mint ahogy Zsákfalu előzetes birtokvédelme sem erkölcsi nihilizmus eredménye lenne.

Bármennyire is szeretné egy-egy önjelölt Tolerancia Tartuffe ezeket az erkölcsi ítéleteket sugallni. Egy pillanatra se tévesszen meg minket, amikor limuzin liberális barátaink felvilágosult szellemről és jogokról beszélnek. Ők bizony egy olyan jogrendszert védenek, amely tökéletesen megfelel az ő kertvárosi problémáik kezelésére – és egyben teljesen alkalmatlan a zsákfalvak problémáinak kezelésére. Semmi emelkedett szellem nem szükséges az önérdek következetes érvényesítéséhez. Különös tekintettel vonatkozik mindez az elesettekkel szembeni következetes önérdek-érvényesítésre.

Viszont szükséges lenne némi emelkedett szellem ahhoz, hogy átlássunk a szemünkbe szórt homokon – és megoldást keressünk. Könnyű zsigerből felháborodni és sörétes puska után kiáltani: De ugyanilyen könnyű lenne a tévedésből lelőtt gyermekünket eltemetni? Ugye nem. Könnyű mindenért a társadalmat meg az előítéleteket okolni: De ugye milyen nehéz lehet a megerőszakolt, halálra vert nagyszülőket temetni?

A megoldás ott kezdődik, hogy ezeket így higgadtan és nyugodtan végiggondoljuk. A birtokvédelem szabályozása nem annyira bináris, mint ahogy a fenti stilizált példa mutatja. Vannak fokozatok. És valószínűleg érdemes is lenne velük játszani: Magyarországon méltányosságból és emberi együttérzésből a mainál több előzetes birtokvédelemre lenne szükség. A pontos mérték meg nyilván higgadt vita és mérlegelés eredménye. Elég higgadtak és nyugodtak vagyunk ehhez?

Címkék: ,


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

csütörtök, szeptember 25

Ain’t My America

Bill Kauffman könyve olvasmányosan mutatja be a háború- és terjeszkedés ellenes konzervatív gondolkodókat és politikusokat. Mindig is volt egy a meglevő megőrzésére koncentráló gondolat az Egyesült Államokban. Bizony igazi konzervatívok nem akartak nagyobb országot, óceántól óceánig terjedő hatalmas birodalmat. Nem akarták megvenni Louisianát, ellenezték az angol háborút, nem kellett Alaszka, nem akarták gyarmatosítani a Fülöp szigeteket és végképp nem akartak belépni a két világháborúba – Koreáról vagy Vietnámról nem is beszélve.

Lehet, hogy nem volt mindig igazuk. Nekem mondjuk a második világháborús vagy éppen a vietnámi amerikai szerepvállalás teljesen helyénvalónak tűnik. A nácizmus és a kommunizmus nem érdemel toleranciát. De ez mellékszál.

A lényeg: A konzervatív gondolatkörnek – bármennyire is nem szeretik ezt mostanában hangoztatni neokon barátaink – van egy szilárd, elvi alapon álló békeszerető része. Érdemes tudni róla.

Ron Paul szerint nagyon jó a könyv. És Ön szerint?

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

hétfő, szeptember 22

Kell reform?

Igen. Kell. Átfogó reform kell – a nyugdíjrendszerben, az egészségügyben, a szociálpolitikában (a.ka. segélyezés) és az oktatásban is. Egyebek között.

De ez ennyire azért nem egyszerű. Nincs semmiféle „Reform vagy Halál!” (bocs Fidel).

Nem kell reform ahhoz, hogy lényegesen jobban éljünk, lényegesen jobb minőségű (egészségügyi vagy oktatási) szolgáltatásokat kapjunk. Ezt sokan elfelejtik. Sokan szándékosan elfelejtik. Elsősorban a magyar liberális közgondolkodóknál láthatunk furcsa piaci messiásvárást: Romboljuk le, alkossunk újat és akkor majd minden jobb lesz. Anélkül meg semmi sem lesz,

A világ nem ennyire bináris. A józan ész önmagában – mindenféle reformok nélkül - is elég lenne; csak éppen hiánycikk a magyar közpolitikában. Surányi György szavaival:

Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű, ha tetszik, primitív dolgot szeretnék állítani. Magyarországon - ugyanúgy, mint az 50-60-as, 70-80-as években - a 90-es évek végétől, vagy mondjuk inkább úgy, hogy 2001-től 2006-ig a józan ész hiányzott a gazdaságpolitikából. Az a józan ész, ami nélkül akármilyen rendszer-átalakítások mennek is végbe egy adott országban, az adott ország gazdasági, társadalmi értelemben csődközelbe kerülhet. Vegyünk néhány példát: mi köze van a nagy reformokhoz annak, hogy két lépésben 60 százalékkal emeli egy ország a minimálbért 12 hónap alatt? Mi köze van ahhoz, hogy egy olyan lakástámogatási rendszert vezet be, amely a végkifejletben már a nemzeti össztermék egy százalékában szubvencionálja a felső középosztályt? Mi köze van a reformoknak ahhoz, hogy két lépésben; először 20 százalékkal, majd 2002-t követően 50 százalékkal emel béreket mindenfajta előfeltétel nélkül? Mi köze van ahhoz a reformok hiányának, hogy eltörlik a minimálbérek adóját, miközben mindenki tudja, hogy a minimálbéresek kétharmada adókerülő? Mi köze van ahhoz a reformok hiányának vagy a gazdasági problémáknak, hogy a fix egészségügyi járulékot eltörlik vagy leviszik, amivel megint csak egy súlyos elosztási hiányt képeznek. Mi köze van a reformok hiányához annak, hogy álmot lát egy kormány, és januárban leviszi a hozzáadott érték adóját, majd júliusban felemeli? Mi köze van ahhoz, hogy súlyos fiskális helyzetben leviszi a különböző személyi, jövedelem- és profitadókat? Ezekhez a világon semmiféle reformra nincs szükség. Továbbmegyek. Autópálya-építés. Természetesen szükség van autópályára, de az nem reformkérdés, hogy ha lehet, akkor ne kerüljön 40 százalékkal többe, mint ami a ráfordítások által indokolt volna. Ezeknek semmi közük a reformokhoz, és amikor ezekután a megszorítások elkerülhetetlenné válnak, akkor megint visszatérünk arra a dilemmára, hogy a nagy rendszereknek menjünk neki, a nagy rendszerek átalakítását próbáljuk elkezdeni, miközben súlyos megszorításokat kell végrehajtani, mert egész egyszerűen a józan ész, a felelős magatartás éveken keresztül hiányzik a gazdaságpolitika alakítói részéről, vagy ha tetszik, a politikai elit teljes felelőtlenségéről van szó.

A cikk a nyár közepéről származik, de a meglátás most is aktuális. (Mondjuk a 2006-os cezúra nem tűnik olyan hűdenagyon élesnek…) Egy sor nemzetközi példa van az átfogó reformok nélkül bekövetkező sikerre: Nézzek csak meg a kicsiny, de gazdag Szlovéniát.

De még egy gondolatnak itt a helye még: Igenis összefügg a reformok elfogadása és a közpolitikai felelősség. Ha a közpolitikai és politikai elit teljes mértékben felelőtlen, akkor ne csodálkozzunk, ha az adófizetők nem akarják a még úgy-ahogy működő rendszereket rájuk bírni. Persze lehet mutogatni, mint ahogy a messiásváró figurák szoktak, az ostoba kádári népre – de kérem reformügyileg a legelszántabb montanai libertariánus sem merne bízni egy ilyen csapatban.

A politikai elit felelőtlensége miatt tökéletesen megértem azokat a magyar adófizetőket, akik bármilyen – mégoly racionális - reform ellen is tiltakoznak. Vegyük például az egészségügyet. Én ugyan nem tartom ördöginek a magántőkét az egészségügyben, sőt:

Összefoglalva, komoly indokai vannak, hogy az egészségügyben ne működjön a piac. Hasonló indokok mint amik a biztosítási piac, a taxik és az autószerelők piaca ellen szólnak. De mint láttuk ezek a problémák kezelhetők. Miután nem akarjuk államosítani a kötelező biztosítást, a taxi-szolgáltatásokat és az autószerelő-műhelyeket, semmi okunk nincs arra, hogy feltétlenül állami kézben tartsuk a magyar egészségügyet.

A népszavazás – és a gagyi Sicko film - kapcsán is a politikai lózungok helyett (magán- vagy állami) a szakmai kérdéseket emeltem ki (szabályozás minősége):

Az egészségügyi rendszerek a fenti problémákra keresik a választ. Az általános probléma leírásából világos, hogy nem könyvtári kölcsönzésről van szó, de nem is olyan drámai az eltérés mondjuk az autóbiztosítástól. Talán az is világos, hogy nem egyértelműen jobb az állam mint a piac vagy fordítva. A fentebb részletesen elemzett négy fő probléma bármilyen piaci versenyből ki tudja hozni a legrosszabbat. Biztosítók, biztosítottak és orvosok egyaránt kijátszhatják a rosszul szabályozott rendszert. De a piaci kudarc lehetőségéből nem következik az állami beavatkozás megváltó volta sem. Ezeregy módon lehet az állam még kevésbé hatékony mint a piac; piaci kudarc ide vagy oda. Abszolút kulcs tehát a szabályozás átgondoltsága és minősége – és a szabályozás érvényesítése a mindennapokban.

A magyar egészségügyi vitában is érdemes lenne a lényegi kérdésre koncentrálni és elszakadni a Sicko érzelmi fekete-fehér világától. Ha az úgynevezett egészségügyi reformról beszélünk érdemes megkérdezni, hogy javítja a fenti négy alapprobléma megoldását. Melyik intézkedés melyik probléma megoldását segíti elő? Átgondoltak a szabályozások? Mennyire számszerűsíthetőek a pozitív hatások? Lesz elég erős szabályozó hatóság, amely fel mer állni a lobbikkal szemben és képes megteremteni a szabályozott versenyt? Megvan a társadalmi támogatottság egy stabil rendszer kialakításához?

Talán a fentiekből világos: személy szerint piaci reformokat akarok. Ezeregy ok miatt: de emeljük ki itt az igazságosságot és a hatékonyságot. De a masszív szakmai és közpolitikai felelőtlenséget és inkompetenciát elnézve megértem, ha a választópolgár nemet mond. Ha nem bízunk az orvosban, nem akarunk operációt. Ha nem bízunk a kormányzatban, nem akarunk reformot. Bízunk benne?

Ez itt a kulcskérdés. Ezt a közbizalmat kellene helyreállítani. Mondjuk első körben a mélyreható felelőtlenség visszafogásával. Olcsóbb autópálya-építés jó kezdett lenne. Mert nem az egyszerű emberekkel van a gond, bármennyire is nyomatja néhány reform-fetisiszta a kádárista nép szöveget. Hanem…

Címkék: ,


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

hétfő, szeptember 15

While America aged

Roger Lowenstein könyve alapvetően jó szórakozás – már ha szereti valaki a könnyed stílusban előadott, népművelő jellegű írásokat. A könyvben három esettanulmány (azaz sztori) fűz fel egyazon témára: Hogyan tett (majdnem) tönkre a felelőtlen nyugdíj-ígérgetés a General Motors, New York város és San Diegó pénzügyeit.

A mechanizmus a magyar olvasó számára – sajnálatosan - világos: A döntéshozók mindhárom esetben olyant ígértek meg, amit nem nekik kell kifizetniük. A GM menedzserei 50-60 évre előre vállaltak eszméletlen kötelezettségeket. Arra az időre, amikor a számlát már biztosan nem nekik nyújtják be. Nem is nekik nyújtották – de ettől a cég még a csőd szélén tántorog a számlától. New York City és San Diego politikusai – mondjuk nem teljesen meglepő módon – még felelőtlenebbnek bizonyultak, mint az autógyártó vezérei.

A könyv erőssége a viták és a döntéshozók pontos bemutatása (a könnyed stílus mellett). Egészen jó képet lehet kapni a tárgyalások menetéről és azokról a mechanizmusokról, amelyek csődközelbe manőverezték ezeket az intézményeket.

És persze ezeknek közvetlen jelentőssége van Magyarországon. Hasonló felelőtlen ígérgetés – és a nyugdíjkötelezettségek hasonlóan kreatív számba nem vétele folyik nálunk is. És ugye ha New York várost agyonnyomhatja a nyugdíjteher, akkor ez lehetséges Magyarország esetében is?

A könyv olvasmányossága meg kiváló eszköz megértetni szélesebb körben is, hogy nem lehet felelőtlenül ígérgetni. Nem papol róla, csak megmutatja a következményeket. A New York Times szavaival:

Lowenstein is one of the nation’s most talented business writers, with a particular ability to make obscure financial issues clear as the morning light.

Ad is néhány ötletet a könyv: Mondjuk első lépésben meg lehetne követelni, hogy minden új nyugdíjígérvény mögé állítson egy aktuárisan korrekt alapot a kormányzat – akárcsak egy jól működő vállalat. Ha tizennegyedik havi nyugdíjat akar, akkor tegyen félre a folyó költségvetésből annyit, amennyi az ígérvény várható jelenértéke. Mindjárt kevesebb felelőtlen ígérgetés lenne. Második lépésben, fel lehetne tölteni a jelenlegi ígérvények alapját is (akár pénzbedobálással, akár az ígéretek racionális átgondolásával). Több lépésre nem is lenne szükség a következő száz évben.

Tudjuk, hogy ilyen felelősségteljes lépésre jelenlegi, a generációs politika tombolása közben kicsi az esély. De azt is érdemes tudnunk, hogy előrelépésre csak akkor van lehetőség, ha tisztában vagyunk a probléma természetével. És ebben nagyon hasznos ez a kis könyv.

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

hétfő, szeptember 8

A mini-olajbuborék tanulsága

Az olajár felment a csillagos égig, majd leesett. Ahogy azt nagyjából lehetett várni egy kis elemzés után:

Sok jel mutat arra, hogy egy újabb buborékkal állunk szemben.

Az igazi kérdés, hogy van mindennek tanulsága a hétköznapi életben?

Tanulság van. Mégpedig az, hogy egy kis földhözragadtság nem árt. Nem árt kételkedni a „világ megváltozik holnaptól” típusú érvekben. A rádió, a vasút és a kereskedelmi repülés befektetői ódákat tudnának erről mesélni. Akárcsak a holland tulipángazdák – vagy éppen az internetes részvények vásárlói.

És azoknak is megéri egy kicsit földhözragadtnak lenni, akik a tőzsdei befektetések közelébe sem mennek. De mondjuk vennének lakást vagy saját üzletet nyitnának.

Mondanék egy példát is: Maradjunk józanok, ha az ingatlanügynök sohasem-csökkenő-árakról beszél. Például Amerikában a jelenlegi válság előtt nemzeti szintén sohasem csökkentek az ingatlanárak. Ezt sokan érvként használták a lakásbefektetések mellett – és sohasem látott módon emelkedtek az árak. Persze miután sohasem látott módon vettek emberek lakásokat, második meg harmadikat is. És ha sohasem látott dolgok elkezdenek történni… Most mínusz húsz százalék körül tart a nemzeti lakásárindex, éves szinten. Sohasem volt, aztán lett.

Érdemes erre gondolni és nem követni a hisztériát. What goes up comes down.

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

csütörtök, szeptember 4

Palin beszéd

Érdemes megnézni a beszédet egészében (és nemcsak a kommentárokat meghallgatni):





Palin jó szónok, ügyesen beszél - és szimpatikus. Nevezzétek ezt elfogultságnak, de külön azért is drukkolok neki, mert egy ötgyermekes családanyának egy átlagos családból nagyon nehéz felverekednie magát az amerikai országos politika élvonalába. Őszintén szimpatikus. Nem azért, mert egy kvóta nő, mert nem az. Hanem azért, mert egy nő rendkívüli teljesítménnyel. Aki megérdemli az esélyt. Külön öröm, hogy konzervatív.

Címkék: ,


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Baloldali sajtómanipuláció

Kötelező olvasmány Turul cikke a Reakcióról:
Nem nagyon láttam még olyat, hogy egy nyomtatásban megjelent cikket az online archívumban teljesen átírjanak, különösen úgy, hogy semmi sem utal az eredeti, homlokegyenest eltérő tartalomra. Nem értem, hogy miért nem új cikkben adtak hírt a találkozóról, miért kellett eltüntetni és teljesen átírni a régit. Ez lenne a nyomtatott és online formában is megjelenő cikkek esetében a jövő útja?
A kérdéses cikkben George Bush és Orbán Viktor találkozóját írták át. Ön szerint ennek van köze a Népszabadság politikai állásfoglalásához?

Gondolom Teller Ede máris írja a levelét...

Teljesen felháborítónak tartom, hogy ilyen megeshet Magyarországon, a legnagyobb példányszámú napilap esetében. Ismételten megeshet.

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

kedd, szeptember 2

Összeesküvés-elmélet

Sarah Palin 17 éves gyermeke gyereket vár. A baloldal azonnal lecsapott, első körben egy hazugsággal – de nemcsak a haraszt zörög. Úgy tűnik vannak még nem ismert információk, csontvázak a szekrényben. És ez nagyon meglepő.

Miért is? Mert az ilyen meglepetéseket szűri ki a vetting, egy kicsit bővebben egy éve írtam az intézményről:

Az amerikai politika egyik sajátossága a vetting. Azaz a vezető pozícióba kerülő embereket módszeresen leellenőrzik. Egyáltalán nem ritka, hogy FBI ügynökök az óvodáig visszakövetik az állami (közép- és) felsővezetők múltját. Akinek sara van (gyanús pénz, magánéleti titkok), az bizony nem lehet vezető.

Ezt Európában - és Magyarországon sokan nem értik. Amikor az amerikai politika olyan erősen fixált a vezető erkölcsi karakterére, akkor azt kérdezi: Vajon mit tenne ez az ember erős stresszhelyzetben a rakétaindító piros gombbal? Felfüggesztené-e az alkotmányt? És erre nincs sok információ, de a magánélet adott esetben jó fogódzkodó.

Úgy tűnik ez a vetting itt elmaradt: Hiba.

Vagy…

Van egy másik magyarázat is (és itt jön az összeesküvés-elmélet): Emlékszik valaki Harriet Miers-ra? Bush elnök jelölte a Legfelsőbb Bíróságra, szétszedték a farkasok, visszavonult – és utána John Roberts-et minden különösebb skandalum nélkül megválasztották.

Ha ez a terv: A farkasok nekiállnak Palint - a gyermekén keresztül - szétszedni, a baloldali média ügyesen összesározza magát; lesz áldozat és lesznek sárdobálók. Palin megtörten visszavonul a család érdekében. És akkor majd jön az igazi VP. (És az igazi plusz, hogy közben a sárdobálók Obamát is besározzák, aki hasonló körülmények között született…)

Vicces az elmélet. Egy kicsit vad. Mindenesetre, ha én lennék Barack Obama, ugyanazt tenném, amit ő tesz. Távol tartanám a kampánycsapatot a várandós gyermek támadásától:

Let me be as clear as possible, I think people's families are off-limits, and people's children are especially off-limits. This shouldn't be part of our politics. It has no relevance to Gov. Palin's performance as governor or her potential performance as a vice president.

Our people were not involved in any way in this, and they will not be. And if I ever thought that there was somebody in my campaign that was involved in something like that, they'd be fired.

Nem panaszkodhatnak az amerikaiak a választási tűzijátékra. Talán mégis: Mert úgy tűnik a „ki még terhes” találós-kérdések bizony elterelik a figyelmet a tényleg fontos ügyekről.

Az egész ügy tanulsága talán pont ennyi: Foglalkozzunk a fontos ügyekkel. Ez nekünk – és a választóknak – nem az. Egy szülőt nem szabad meghurcolni a gyermekei miatt. Ezt mondja a cinikus politikai számítás és a tisztesség egyaránt. Így lesz?

Címkék: ,


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása