Túlkapások
Bodoky Tamás könyve két évvel ezelőtti eseményekről szól. A magyar rendőrség törvénytelenségeit dokumentálja közérthetően, képekben. Érdemes a könyvet megvenni elolvasni - és Schiffer András előszavát elolvasni. Márha valakinek fontos a rend, a törvény és a demokrácia - és meg akarja ezeket az értékeket védeni.
Sokat írtam erről a kérdésről, de így utólag a lényeget könnyű összefoglalni: A magyar közállapotokat és törvényességet nemcsak az utcán tombolók (csuklyás huligánok, de akár csuklyás azonosító nélküli rendőrök), hanem a felelőtlen döntéshozók és a véleményformáló értelmiség kritikátlan hozzáállása is rombolja. Ez utóbbiak sokkal erősebben, mint az utcai huligánok bármikor is tudnák.
A magyar kormányzat mindmáig nem nézett szembe testületileg a túlkapásokkal és azok politikai támogatásával. Pedig jó lenne. A véresre vert ellenzéki országgyűlési képviselőn viccelődő kormánypárti politikus képe megvan? A rendőrfőnök vicce a viperáról? A túlkapások kivizsgálásának ígérete - és megalázó elsunnyogása?
Egy civilizált kormányzat, egy civilizált ország nem tűri a törvénytelen erőszakot. Nem tűri az utcán, nem tűri a tévészékházban - és nem tűri a saját rendőrségétől sem.
Az értelmiség, különösen a kádárista reflexekkel működő baloldali értelmiség magatartása ugyanolyan felelőtlen A "minek mentek tüntetni"szövege egyenesen a nyolcvanas évekből jött vissza. Az "örüljenek, hogy nem volt sortűz" pedig az ötvenes évekből. Biztos ilyen hagyományokkal akarunk együtt élni? És ezek sem elszigetelt esetek: Meghatározó médiumok írtak így - és meg sem fordul a fejükben, hogy ez vállalhatatlan.
A könyv, és a hasonló cikkek és állásfoglalások döntőek voltak a rendőrségi fellépés fejlődésében - amit a napokban is láthatunk. De ez messze nem elég. Mind a kormányzatnak, mind a baloldali érteliségnek szembe kell nézni a saját démonjaival, a túlkapások igazolásával. Szembe kell nézni az igazsággal, mert az elmúlt évtizedek pontosan az tanítják, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni a civilizációs normák megsértését.
A túlkapások igazolása csak a szélsőséges utcai huligánoknak kedvez, az ő normasértéseiket relativizálja, az ő narratívájukat erősíti. Ha fel akarunk lépni ellenünk, szembe kell nézni a vállalhatatlan túlkapásokkal. Ezt akarjuk?
Meg kell értenünk, baloldalinak és jobboldalinak egyaránt, hogy vannak aktuálpolitikán messze túllépő civilizációs normák. A Túlkapások könyv ebben segít. Képekben mondja el, hátha úgy világosabb, hol sértettük meg a normákat. Szembesíti a túlkapások védelmezőit a túlkapásokkal. Őszintén ajánlom.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Sokat írtam erről a kérdésről, de így utólag a lényeget könnyű összefoglalni: A magyar közállapotokat és törvényességet nemcsak az utcán tombolók (csuklyás huligánok, de akár csuklyás azonosító nélküli rendőrök), hanem a felelőtlen döntéshozók és a véleményformáló értelmiség kritikátlan hozzáállása is rombolja. Ez utóbbiak sokkal erősebben, mint az utcai huligánok bármikor is tudnák.A magyar kormányzat mindmáig nem nézett szembe testületileg a túlkapásokkal és azok politikai támogatásával. Pedig jó lenne. A véresre vert ellenzéki országgyűlési képviselőn viccelődő kormánypárti politikus képe megvan? A rendőrfőnök vicce a viperáról? A túlkapások kivizsgálásának ígérete - és megalázó elsunnyogása?
Egy civilizált kormányzat, egy civilizált ország nem tűri a törvénytelen erőszakot. Nem tűri az utcán, nem tűri a tévészékházban - és nem tűri a saját rendőrségétől sem.
Az értelmiség, különösen a kádárista reflexekkel működő baloldali értelmiség magatartása ugyanolyan felelőtlen A "minek mentek tüntetni"szövege egyenesen a nyolcvanas évekből jött vissza. Az "örüljenek, hogy nem volt sortűz" pedig az ötvenes évekből. Biztos ilyen hagyományokkal akarunk együtt élni? És ezek sem elszigetelt esetek: Meghatározó médiumok írtak így - és meg sem fordul a fejükben, hogy ez vállalhatatlan.
A könyv, és a hasonló cikkek és állásfoglalások döntőek voltak a rendőrségi fellépés fejlődésében - amit a napokban is láthatunk. De ez messze nem elég. Mind a kormányzatnak, mind a baloldali érteliségnek szembe kell nézni a saját démonjaival, a túlkapások igazolásával. Szembe kell nézni az igazsággal, mert az elmúlt évtizedek pontosan az tanítják, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni a civilizációs normák megsértését.
A túlkapások igazolása csak a szélsőséges utcai huligánoknak kedvez, az ő normasértéseiket relativizálja, az ő narratívájukat erősíti. Ha fel akarunk lépni ellenünk, szembe kell nézni a vállalhatatlan túlkapásokkal. Ezt akarjuk?
Meg kell értenünk, baloldalinak és jobboldalinak egyaránt, hogy vannak aktuálpolitikán messze túllépő civilizációs normák. A Túlkapások könyv ebben segít. Képekben mondja el, hátha úgy világosabb, hol sértettük meg a normákat. Szembesíti a túlkapások védelmezőit a túlkapásokkal. Őszintén ajánlom.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
6 megjegyzés:
A gondolataiddal egyetértek, de még valamit hozzátennék.
A magyar rendőrség a szocializmusban teljesen kézivezérelt volt, és a rendszerváltáskor nem volt olyan átfogó reform, ami ezen gyökeresen változtatott volna. Jogállamban a rendőrség a törvények alapján cselekszik, és a túlkapások esetén tiszta a felelősség kérdése: meg kell nézni mit mond a törvény, és betartották-e.
Magyarországon a rendőrök nem igazán tudnak a törvényekre támaszkodni, mert politikusok rendszeresen beleturkálnak a rendszerbe, és ráadásul soha nem tudják előre mit várnak el a politikusok. Merj nyomozni politikai kapcsolatokkal rendelkező gyanúsítottakkal kapcsolatban, és kicsinálnak (lásd Kulcsár - Molnár Csaba), az érem másik oldala pedig az hogy akinek nincs hátszele, azt nyugodtan ütheted, verheted, zaklathatod mint rendőr (cigányok pl ide tartoznak). Másik példa: a gyülekezési törvény nem nagyon változott az elmúlt évtizedben, mégis mekkora különbség van mondjuk a rendőrség 2006-os, 2008-as vagy esetleg 90-es évek végi fellépése között. Tévéostromkor tanácstalanság, rögtön utána meg bosszúhadjárat. Fogalmuk sincs, mi lenne a feladatuk, csak sodródnak.
A magyar rendőrség nem a törvény uralma (rule of law) alatt áll, hanem valami pártállami szokásokból, kézivezérlésből és tanácstalanságból összegyúrt katyvasz irányítja. Igen, ki fel kell tárni a 2006-os eseményeket, de ez csak a megoldás egyik szelete. A teljes megoldás a modern demokratikus jogállamban jellemző ellenőrző testületek és jogi garanciák intézményesítése és érvényesítése lenne.
Szerintem egyetértünk: a bejegyzés csak egy ajánló; nyilván csak a probléma egy - egyébként jelentős - szeletével foglalkozik. Itt nem is annyira a rendőrség a kérdés, hanem a politika és a média.
A rendőrség kapcsán érdemes lenne az ösztönzőket is megvizsgálni. A nyomozati eredményességi mutatóknak lehet perverz hatása. Túl sok a diszkórazzia (tettenérés, sikeres nyomozás), túl kevés a "megélhetési bűnözéshez" kapcsolódó nyomozás (nehéz bizonyítás). Ez érdekes lehet több szempontból is...
De mondom, itt a fő gond nem a rendőrséggel van - mint ahogy az idei események ezt mutatják is...
Ajánlom, hogy olvasd el Tarjányi Péter könyvének idevágó részét is (akire Bodoky annyira haragszik). A legkevésbé sem mentegeti Gyurcsányt, sem a baloldali politikusokat, éppenséggel precízen leírja azt az elképesztő butaságot és gyávaságot, amivel az eseményekre reagáltak. De lényegesen többet megsejtet abból a rendkívül mocskos politikai játszmából és rendőrségi előtörténetből, ami az események mögött volt. Ehhez hozzátenném, hogy a média felelőssége nemcsak abban állt, hogy bizonyos baloldali szerzők próbálták elkenni a dolgot, hanem hogy gyakorlatilag semminek nem néztek utána. Jobboldalon megelégedtek az antigyurcsányista összeesküvéselmélettel, a schifferiánuson egy centivel nem néztek a valóban felháborító tények mögé, baloldalon meg örültek, hogy elmúlt a vész, és "ezek" megkapták a magukét.
Ez az a könyv?
Szerintem a nem-utánanézés mögött az is ott van, hogy a magyar baloldali közbeszéd a tényeket sem hajlandó elismerni (ld fennt). Így aztán nagyon nehéz bármi mögé is nézni, akár van ott valami, akár nincs. A jobboldalnak meg nyilván nem kell sokat tennie, elég a brutális erőszak és a baloldali tagadás kontrasztján lovagolni. (Ennek mondjuk extrém vonzata az összeesküvés-elméletezés.)
De nekem úgy tűnik, hogy a labda balra van...
Írsz a Tarjányi könyvről valamikor?
Kiváncsi lennék az ajánlódra, meg a gondolataidra.
Igen, ez.
Írok róla, ha szuszhoz jutok.
És a Nothoff Ingrid móri könyvéről is, amit gyakorlatilag lesöpörtek. Nehéz kiverni a fejemből, hogy van valami politikai összefüggés.
Érdemes elovasni Bodoky Tamás interjúját a HVG-n. Megtörik a hallgatás fala?
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal