Ellenforradalom?

Forradalom, népfelkelés vagy ellenforradalom volt ’56?

Talán mindhárom - de az ellenforradalmat én nagyon is pozitív értelemben használnám.

Nem jogtalan ellenforradalomnak nevezni ’56-ot, mégha ezt úgy általában biszkubéláktól szoktuk volt hallani. Konzervatív szemmel az ellenforradalom szónak igencsak pozitív a csengése – nagyjából pont azért amiért a tömeggyilkos (helyenként népírtó) kommunista diktatúra képviselői negatívnak hitték. A forradalom ugyanis nem más mint a rend felforgatása kétes radikális eszmék jegyében – aminek az eredményei leginkább tömegsírokban jelennek meg. Az ellenforradalom meg ennek az elutasítása.

A kommunista diktatúra kegyetlenségei és ostobaságai még a Kádár kor számára is vállalhatatlanok voltak. Egy fél ország ült börtönben (kétmillió ember ellen indult valamilyen hatósági eljárás), az ország tényleges elitje külföldre szökött, vagy éppen valamilyen munkatáborban kényszermunkát végzett. Vagy éppen temetőben, tömegsírban pihent. Világosan élhetetlen rendszer volt ez – tipikus (igaz külföldről és felülről ránk kényszerített) forradalom.

Az ellenforradalom ezt a gyilkos rendszert utasította el – és keresett fogodzót valamelyik „forradalom” előtti rendszerben. Sokan voltak, akik a Horthy korszakhoz mások egyenesen a Habsburg királysághoz, a nyugatos polgári gondolathoz vagy éppen az 1945-47-es kisgazda éveihez nyúltak volna vissza vállalható hagyományt keresve. Lehet, hogy sok közös nem volt a kisgazda és a legitimista hagyományban – de mindkettő tökéletes ellenforradalmár gondolat volt.

De ez nyilván nem lenne teljes narratíva: Talán még többen csak megelégelték a kommunista rendszer kegyetlenségeit és véget akartak vetni neki – különösebb überszofisztikált hagyománykeresés nélkül. Nekik ’56 valószínűleg népfelkelés volt – és mi is nevezhetjük annak az ő ’56-ukat.

Kicsit zárójelben: Amikor ellenforradalomról vagy népfelkelésről írok, sokaknak azonnal a 89-es majdnem-poszt-kommunista szófacsarása juthat az eszébe. Az MSZMP korifeusai – akik valamiért pozitívnak gondolták a forradalmat - akut politikai érdek miatt nevezték népfelkelésnek vagy éppen ellenforradalomnak ’56-ot. Bár motivációjuk kétséges, még lehetett igazuk a szóhasználatban. Vak tyúk is...

És végül voltak akiknek tényleg forradalom volt ’56. Akik többé-kevésbé konkrét új célokat akartak elérni a fegyveres megmozdulással. Népi szocializmust munkástanácsokkal – valami új szebb jövőt. Bár konzervatívként a forradalomról a tömegsír az első asszociáció ami az eszembe jut, de ettől még nem lehet letagadni, hogy sokak számára ’56 forradalom volt. És most már ők is a hagyományaink, a közös múltunk részei. És ugye a múltat nem akarjuk végképp eltörölni…

Összefoglalva, ’56-ot tisztelhetjük forradalomként, népfelkelésként vagy éppen ellenforradalomként. Egyik sem von le a hősök érdemeiből, egyik sem bélyegzi meg őket. Különösen ne szégyelljük az ellenforradalmárokat. Szükség volt – és van rájuk.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása