Karl-Heinz

Tanulságos történet a Wall Street Journal tegnapi számából:

The historical surprise concerns a turning point whose ripple effects were felt in Europe and beyond. On June 2, 1967, a West German policeman fatally shot an unarmed, 26-year-old literature student in the back of his head during a demonstration in West Berlin against the visiting Shah of Iran. Benno Ohnesorg became "the left wing's first martyr" (per the weekly Der Spiegel). His dying moments captured in a famous news photograph, Ohnesorg galvanized a generation of left-wing students and activists who rose up in the iconic year of 1968. What was a fringe soon turned to terrorism.

To them his killer, Karl-Heinz Kurras, was the "fascist cop" at the service of a capitalist, pro-American "latent fascist state." "The post-fascist system has become a pre-fascist one," the German Socialist Student Union declared in their indictment hours after the killing. The ensuing movement drew its legitimacy and fervor from the Ohnesorg killing. Further enraging righteous passions, Mr. Kurras was acquitted by a court and returned to the police force.

Now all that's being turned on its head. Last week, a pair of German historians unearthed the truth about Mr. Kurras. Since 1955, he had worked for the Stasi, East Germany's dreaded secret police. According to voluminous Stasi archives, his code name was Otto Bohl. The files don't say whether the Stasi ordered him to do what he did in 1967. But that only fuels speculation about a Stasi hand behind one of postwar Germany's transformative events.

Karl-Heinz, a fiatal baloldali tüntető fasiszta gyilkosa a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt. Meglepő?

Ugye nem.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Válságkezelés és demográfia

Nagyon korrekt cikk az Origótól (és ezer köszönet Raymondnak, hogy felhívta rá a figyelmet!) a válságkezelésről és a demográfiáról. Ajánlom mindenkinek! Nem azért, mert pozitívan emlékezik meg erről az oldalról:

Magyarországon tehát ketyeg a demográfiai bomba: egyre kevesebb aktívnak kell ugyanis eltartania egyre több idős, illetve nyugdíjaskorút, amivel együtt emelkedik a nyugdíjra és az egészségügyi ellátásra szükséges pénz nagysága is. Sokak véleményét foglalta össze egy korábbi (még a mostani krízis kirobbanása előtti) bejegyzésében az egyik legjobb magyar közgadasági blog, a tory.hu írója, aki szerint "gyakorlatilag bármilyen válságkezelés, amely nem kezeli a demográfiai bombát, csak tűzoltás."

Hanem azért, mert a demográfiai kérdések figyelembevétele nélkül tényleg értelmetlen bármilyen hosszabb távú válságkezelésről beszélni. Az Origó cikke nagyon korrekten végigvezeti az olvasót a jelenlegi elvonásoktól, gyermekvállalás externálián (nyugdíjrendszer szerepe), a mérvadó hazai (Gábos, Gál és Kézdi) és külföldi tanulmányokon (Laroque-Salanié) át a magyar közpolitikusok nyilatkozatáig.

A piac által viszonylag pozitívan fogadott Bajnai-csomag legvitatottabb lépései a gyerekvállaláshoz kapcsolódtak, az új kormány ugyanis a tervek szerint két évig nem emelné a családi pótlék összegét, és a mostani háromról két évre rövidítené a gyermeknevelési támogatások idejét. Az [origo] által korábban megkérdezett demográfus szerint ha a Bajnai-kormány végigviszi a tervezett családpolitikai megszorításokat, sok nő fog letenni a szülésről a következő években, ez pedig komoly gazdasági következményekkel járhat.
...
A mai rendszerben a magas elvonási szint és a támogatások csökkentése olyan helyzetet teremt, hogy a gyermekvállalás költségeinek nagy részét a szülők viselik, miközben a gyermekek felnőve társadalmilag is hasznosak. A költségek és a hasznok szétválasztásából az adódik, hogy az "optimálisnál" kevesebb gyermek születik (azaz ha a szülők a költségeken kívül a társadalmi hasznokból is részesülnének, akkor több gyermek születne).
...
...Észtországban egy 2003-as családbarát csomag után érezhetően nőtt a gyermekvállalási kedv, hogy egyes tanulmányok szerint Franciaországban a családi adózás és a családtámogatások miatt jók a születési számok, illetve hogy Magyarországon az 1995-ös stabilizációs csomag után jelentősen csökkent a születések száma (ma Magyarországon egy nőre átlagosan 1,2 gyerek jut).

Három közgazdász, illetve szociológus, Gábos András, Gál Róbert Iván és Kézdi Gábor nemrégiben egy angol nyelvű tanulmányt írtak arról, hogy milyen hatással vannak a gyermekvállalási kedvre a magyarországi készpénzes családtámogatások, illetve a nyugdíjrendszer változása. A három kutató 1950 és 2006 között, makrostatisztikai mutatók idősoros elemzésével vizsgálta a magyarországi folyamatokat, és úgy találták, hogy a nyugdíjrendszer kiterjesztése, a nyugdíjak általánossá válása egyértelműen visszafogta a gyermekvállalási hajlandóságot.

Érdemes elolvasni az egész cikket!

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása