(Rém)hír

A hír és a rémhír közötti különbség létezik - legfeljebb nehéz megállapítani. A hír informál, a rémhír kárt okoz. És a közelmúlt magyar eseményei valószínűleg megvilágítják miért is érdekes ez.

Egy sor emberi kapcsolat és társadalmi intézmény bizalmon alapul. Ennek a bizalomnak egyfelől alapja a pontos tájékozódás. Másfelől a rémhírek alááshatják a szükséges bizalmat, pánikot kelthetnek és óriási károkat okozhatnak.

Ha nem kapunk objektív információkat - akár hivatalos, akár nem hivatalos forrásból - nehéz megbízni bárkiben vagy bármiben. Például, nem tudjuk ellenőrizni a csecsemőtápszerek összetételét – külső információkra vagyunk utalva. És bizony néha a hivatalos állami információk nem megfelelőek – kénytelenek vagyunk újságcikkekre vagy éppen pletykákra hagyatkozni. A közelmúlt melanin botránya bizony arra int, hogy hallgassunk is csak az informális csatornákra. És persze nem baj, ha nem bízunk meg minden termékben.

A rémhírek esetében azonban nemcsak a bizalom tűnik el, hanem alapvetően indokolatlan pánik keletkezik, ahol a vagyonunk vagy éppen az életünk kerülhet veszélybe. No, itt válik el a rémhír a hírtől.

A klasszikus rémhír példa a zsúfolt színházban elhangzó „tűz van!” kiáltás. Ez bizony könnyen pánikot kelthet: Ha nem bízunk abban, hogy a közönség rendezetten hagyja el a színházat, akkor bizony a rohanás és tülekedés marad az egyetlen logikus választás. Ha mindenki rohan, nekünk is rohannunk kell – még akkor is, ha így jó eséllyel agyontaposnak minket (vagy mi taposunk agyon valaki mást).

Természetesen nem csak a színházak nézőterére igaz mindez: A bizalom alapvető kötőanyag a bankrendszernek, a tőzsdének vagy éppen a McDrive-nak. Nem véletlenül érdemes küzdeni ezért a bizalomért – és adott esetben fellépni a rémhírek ellen.

Persze nehéz pontosan elhatárolni a híreket a rémhíreket. Nyilván a haszonszerzés céljából terjesztett valótlan – és óriási pánikot és kárt okozó - hír rémhír. De mondjuk a short selling, egy eladási javaslat vagy éppen a színház tűzvédelmi rendszerének a kritikája nem az. De a tankönyvi tisztaságú esetek kisebbségben vannak.

A pontos elhatárolás bonyodalmai és a tévedés lehetősége miatt a rémhírekkel szembeni fellépés egyáltalán nem problémamentes: A túl kemény fellépés korlátozza a szólásszabadságot, a túl nagy engedékenység káros pánikhoz vezethet. A kérdés: A szólásszabadság indokolatlan korlátozása vagy a pánik kárai?

Mint mindenhol, itt is a költségeket és hasznokat kellene figyelembe venni, nem az ideológiai lózungokat. Nyilván számít a hír-rémhír kontextusa: Mekkora a pánik kára, mekkora csorbát szenved a szólásszabadság. Ebből a szempontból különösen fontos lehet a tágabb gazdasági és politikai környezet. Mondjuk egy háború, terrorista fenyegetés vagy nagyobb gazdasági válság esetén lényegesen nagyobb lehet a pánik elkerülésének értéke a szólásszabadság korlátozásának káránál.

És talán ez a pragmatikus, a körülményeket figyelembe vevő konzervatív hozzáállás a fenti gondolkodás igazi tanulsága. Fontos, nagyon fontos, hogy legyenek értékek, amelyekben hiszünk. De néha ezek az értékek konfliktusba kerülnek - és ilyenkor döntenünk kell melyik sérüljön kevésbé.

Számomra a szólásszabadság nagyon fontos – és tényleg nagyon különleges körülmények között érdemes csak korlátozni. De léteznek ilyen körülmények…

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása