hétfő, április 5

Választás előtt...

Az elmúlt nyolc év alapjaiban rengette meg a magyar demokráciát. Az állami intézmények tekintélye romokban, a kormányzat hitelessége nulla, a szélsőségek a mindennapok részei lettek - és mindez a lehető legkedvezőtlenebb nemzetközi környezetben. Magyarország argentin típusú leszakadása publicisztikai fenyegetésből reális veszély lett. Hogyan jutottunk idáig? Mi a kivezető út?

A diagnózis felállítása - az orvostudomány hagyományainak megfelelően - sokkal egyszerűbb, mint a gyógymód megtalálása. A kórkép bántóan egyértelmű: a baloldali politika és a baloldali-liberális értelmiség vezette az országot a csőd szélére. Az ország nagy része ezt világosan is látja.

Nem mindenki látja, persze. Ez egyfelől dühítő, másfelől perverzen érdekes. Még egy esélyt? Akkor talán tényleg sikerül végleg hazavágni az országot? Persze van vakság, meg indoktrináció és az sok hülyeséget megmagyaráz. Valószínűleg csak az magyarázza meg például a neo-nemzeti szocialisták létezését (másik érthetetlen csapat). Adjatok tizenhárom évet és nem fogtok Németországra ismerni. És tényleg nem...

Nos, azok kedvéért, akik ezt nem látják menjünk még egyszer végig a baloldali kormány és a baloldali véleményformálók szerepén.

A gazdasági irányítás rövidlátása rövid nyolc év alatt gazdasági csődhöz vezetett. Nem lehet éven belül forgalmi adót emelni, meg csökkenteni. Nem lehet hitelből jóléti rendszerváltást csinálni. A kormányzati makrodöntések szinte kivétel nélkül rosszak voltak. Ismerjük el persze az érdemeket is: A Gyurcsány csomag nélkül 2008-ban kártyavárként omlott volna össze az ország. De az adóterhelés növelése (a határozott kiadáscsökkentés helyett) jókora mértékben csökkentette a gazdaság növekedését 2006-2008-ban - és fogja is még a következő tíz évben is. Voltak jó ötletek, de ezek a rendszer logikájából adódóan gyorsan el is haltak. Ami megvalósult: a napi politikai célnak megfelelő, az ország hosszú távú szükségleteivel köszönőviszonyban sem levő gazdasági döntések.

A rövidlátó gazdaságpolitika meggyengítette a magyar gazdaságot - a politikai korrupció egyenesen megmérgezte a magyar államot. Mindenkinek van néhány korrupciós története. Miniszter stróman cége nyer a minisztériumi pályázaton. Megbundázott közbeszerzés nyilván nem is érdekes már. (De hallott valaki nem-megbundázott közbeszerzésről? Az lenne csak a pletyka!) A fővárosi ügyek, hagyómiklósok, zuschlagjánosok a jéghegy nyilvános csúcsa. Még szocialista ismerőseink is mesélik a szemet szúró sztorikat. És ami a legtragikusabb: ez szocialista vezetőktől jövő korrupció szépen lecsorgott - és általánossá vált. Már az államigazgatás alsóbb szintjein is mindennaposak a kenőpénzes történetek. Azok a vicces korrupciós történetek, amelyek korábban kellemes klímájú főként afrikai országok általános működéséről szóltak már itthon is hallhatóak. Ennek most még kicsi a látható hatása: de ez a korrupció százalékpontokat vehet el a hosszú távú gazdasági növekedésből.

Végül, a rövidlátó gazdaságpolitika és a korrupció mellett meg kell említeni a baloldali politikai hisztériát, amely egyengette a szélsőséges, fasiszta gondolatok terjedését. Minden normális társadalom elhatárolódik a szélsőségektől. A magyar is. A magyar baloldali-liberális értelmiség arra használta fel pozícióit és ezt a normális reakciót, hogy napi politikai csatákat vívjon. Tisztességes - adott esetben tisztességesen, de másként gondolkodó - embereket próbáltak lehetetlenné tenni. Farkast kiáltottak, mindaddig amíg elvesztették a hitelességüket. Őszintén kit érdekel kit neveznek éppen fasisztának a Népszava vagy az ÉS hasábjain? Legfeljebb azon gondolkodunk el, hogy milyen gazdasági problémáról vagy korrupciós ügyről kell elterelni a figyelmet. (És most arról ne is beszéljünk, ahogy a rendőri túlkapások csinovnyik igazolása és az ehhez szükséges hazugságok megteremtették a szélsőjobboldali médiát.) Az állatmesék általános tanulságát és a baloldali-liberális véleményformálók rövidlátását egyaránt jól mutatja, hogy a sok farkast kiáltozás végére meg is jelent a fasiszta farkas. (Zárójelben: és ezért a konzervatívok felelőssége beszélni a Jobbik veszélyeiről, ha már a Rosszabbik ezt nem teheti meg hitelesen...)

Az elmúlt nyolc évben a magyar baloldal bizonyított. A rövidlátó gazdaságpolitika miatt lemaradtunk a regionális versenytársaink mögött - és végül az államcsőd szélére sodródtunk. A korrupció megmérgezte és meggyengítette a magyar államot. És végül a baloldali hisztéria weimarizálta a magyar közéletet, az állandó fasisztázással éppen a tényleges fasisztáknak épített széles utat a Parlamentbe. Ezzel nehéz lesz együtt élni - és nem is veszélytelen.

Mi a kivezető út?

A terápia sokkal nehezebb, mint a diagnózis. Itt sincs másként.

Egy biztos: még ilyen négy évet nem élne túl az ország épen. Nem élné túl épen a gazdaság, nem élnék túl a tisztességesen működő intézmények - és nem élné túl a magyar demokrácia sem.

Ezért nagyon fontos a következő választás.

Mindenkinek magának kell döntést hoznia. A szavazófülkében, vagy még előtte, el kell gondolkodni milyen országot akarunk. Nehéz döntés - és talán nincs is tökéletes válasz.

Elmondom, hogy én mit gondolok. Ahogy PJ O'Rourke mondta: "A demokrácia olyan mint a házasság. Otthon is elmondhatom a véleményem, de aztán a feleségem dönt. A demokráciában is elmondhatom a véleményem, de a választópolgárok döntését el kell fogadni." El is fogadom, de úgy vélem a véleményem el kell mondanom. Ennyivel tartozom a hazámnak.

Most nem lehet sem a Jobbikra, sem a szocialistákra szavazni. Az egyik fasizmus egyenesen bele a képünkbe, a másik fasizmus az ország szétverésén keresztül. Az egyik lassú gazdasági összeomlás, a másik gyors bukás. Mindkettő katasztrófa.

Ha ezt a katasztrófát el akarjuk kerülni, a Fidesz a logikus választás. Nincs más kormányképes erő.

De a Fidesz nem csak jobb híján választás. Bár nem mondanám teljesen konzervatívnak, de konzervatív szempontból is értékes amit mond. A Fideszen belül megvan az ország hosszú távú problémái iránti elkötelezettség. Vannak nagyon jó gondolatok demográfiai kihívásról, az elöregedésről, a munka fontosságáról és a segélyezés veszélyeiről. Van fiskális konzervativizmus is: a költségvetési politika mindvégig fegyelmezett volt 1998-2002 között és most sem akar senki újabb jóléti rendszerváltást.

Demokratikus választás, válaszút előtt állunk. Ez jó, mert mienk a választás szabadsága. És rossz, mert mienk a választás felelősséges is. Tudunk ezzel a felelősséggel jól élni?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

5 megjegyzés:

Anonymous Névtelen írta...

kedves tory
nem tudom él-e még a blogod

de szeretném valamire fölhívni a figyelmed

múlt év augusztusában azt írtad, micsoda sikertörténet a francia családtámogatási rendszer, sikerült megfordítani a rossz demográfiai tendenciát általa.

külön bejegyzésben írtad le, miért ,nem dominálhatja a kisebbség a statisztikát'.

nos, bár a kurucinfó biztos nem tartozik a kedvenc hírforrásaid közé, de itt van egy érdekes cikkük: http://kuruc.info/r/4/60067/

ebből, és ebből: http://dnr.hu/tetudod/korinfo.php?mihol=6

és ebből: http://jcp.bmj.com/content/62/1/31.abstract

egyértelműen kiderül, hogy a 2007-es francia újszülöttek 28%-a fekete.

kérdezném, mit szólsz ehheZ?

5/29/2010  
Blogger Tory írta...

Kedves Névtelen,

Ez egy érdekes cikk: eddig nem láttam jó adatokat a franciáktól - pont azért mert nem törvényes publikálni a bőrszín szerinti statisztikát. A genetikai eredetű betegség viszont visszaadja ezeket az adatokat, ügyes és tanulságos.

Ha a francia újszülöttek 28%-a afrikai (ha jól értem, ez ideérti az észak-afrikait is - de javíts ki, ha nem).

Mi következik ebből a nem-afrikai francia TFR rátára?

(Ha már egyszer a francia családpolitikát dícsértem...)

A teljes francia TFR 2.02 (2008). Ha az újszülöttek 28%-a afrikai, akkor emellé még tudnunk kellene az afrikaiak teljes arányát. Nem tudjuk, de tippek 10% körül vannak. Nos, így a nem-afrikai francia TFR 1.62 (=2.02*0.72/0.9).

Ha az afrikaiak aránya 20%, akkor a nem afrikai francia TFR 1.82.

A teljes magyar TFR 1.3 (minden magyar állampolgárral mélyszegényxséggel stb). Azért valami csak jobban működik ott a termékenység ösztönzése terén?

Remélem a számok segítenek mindannyiunknak a gondolkodásban. Még egyszer köszönöm a cikkre mutató linket!

5/29/2010  
Anonymous Névtelen írta...

kedves Tory,

az észak-afrikai termékenységet, ha ez alatt az onnan származó arabokét érted, nem érti oda. a betegség szinte kizárólag feketékre jellemző, ezért csak az ő újszülötteken belüli aránya derül ki a térképből.

(élmények alapján becsülve könnyen lehet, hogy az újszülöttek további 15-20%-a arab)

viszont arra akarok kilyukadni, hogyha meg is dobja a családtámogatási rendszer a francia-francia termékenységet,

1) nem tudhatjuk, hogy nem éppen az dobja-e meg ennyire a feketék termékenységét is(3x-s felülreprezentáltság az újszülöttek körében ha a te 10%-os becsléseddel számolunk)

2) és ha igen, akkor eléri-e a célját? mert az adatokból kitűnik, hogy a francia-francia lakosság abszolút értelemben még mindig fogy (alacsonyabb TFR mint 2,1), miközben a fekete etnikum ugyanekkor tripláz 2 generációnyi idő alatt.

én ezért nem látom meggyőzőnek a francia családtámogatást. statisztikai értelemben lehet hogy igaz, hogy megdobta pár tizeddel a francia-francia TFR-t, de arányaiban jóval nagyobb mértékben dobta meg (a feltételezésem szerint) a többi etnikum TFR-jét. azaz a helyzet még rosszabb is lett, mint korábban.

5/29/2010  
Blogger Tory írta...

Azért nem voltam (és vagyok) teljesen biztos, hgy a SCD csak feketéket érintene, mert a betegség a maláriához kapcsolódik, az meg messze nem csak Afrika területe. Adnék is egy idézetet:

The sickle cell disorders are found in people of African, Mediterranean, Indian, and Middle Eastern heritage. In the United States, these disorders are most commonly observed in African Americans and Hispanics from the Caribbean, Central America, and parts of South America.

forrás:

http://www.blackhealthcare.com/BHC/SickleCell/Description.asp

E szerint a közel-keleti, mediterrán, dél-amerikai és arab származás is összeköthető a betegséggel. (Ez azt jelentené, hogy a szűrés szinte minden nem-európai bevándorlót megtalál.) Sajnos én itt sokat olvashatok, orvos nem leszek...

Az érdemi kérdésben (részben) igazad van. Nem mindegy, hogy a családpolitikai milyen járulékos hatásokkal jár.

Nekem a nemzetközi példákból mégis marad a francia út. A skandináv megoldás egyenesen a nukleáris család felbontása. Az angol adatokat a tiniterhességek turbózzák. Németország még ennyire sem működik. Amerika esetében az adóterhelés alacsonyabb foka működött - de a társadalom jóval konzervatívabb mint Magyarország, ami nehezen másolható. (És Izrael is a franciákhoz hasonló kérdésekkel küzd.)

Én venném a legjobb nemzetközi példát és annak a látható negatív hatásait venném le. Zöldmezős reform esetén (a la Meidzsi) ezt meg lehet tenni.

Még egyszer köszönöm a linket.

5/30/2010  
Anonymous Névtelen írta...

Szívesen.

Sarlósejtes hibáról több itt:
http://www.understandingrace.org/humvar/sickle_01.html

Eszerint nem csak feketékre jellemző, de főleg mégis.

5/30/2010  

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal