Másnap – avagy adócsökkentés közelebbről

Másnap. Felébredés. Fejfájás. Körülnézés. Tejóég!

Kérem szépen így állunk. Kaptunk új részleteket. Ahogy vártuk:

Összességében az adójavaslat – az eddigi információk alapján - pozitív és előremutató. Várjuk a részleteket.

Illetve mégsem egészen úgy, ahogy vártuk.

A kedd esti információk alapján kiválónak tűnt az adócsökkentés. Kisebb adó – kifehéredés esetén szignifikánsan kisebb. Jó irány; értelmes mérték. A csütörtök esti információk szerint az adócsökkentés fedezete adóemelés, nincs félretéve még 300 milliárd forint se. Talán lesz – ha az apraját is számoljuk - 180 milliárd forintnyi adócsökkentés. Ami nagyon kevés. Minimális adócsökkentés, maximális kavarás. Úgy tűnik, minél többet tudunk meg, annál rosszabb az egész móka.

Az új információk alapján ez bizony nemhogy nem kiváló, hanem egy nyomasztóan semmilyen adójavaslat. Jó irányba lép, de borzasztóan kicsit. Majdnem semekkorát.

Lehetett ezt előre látni? A Portfolió szerint lehetett bizony:

Nem kellett ahhoz nagy jóstehetség, hogy bárki megjósolja: a Gyurcsány Ferenc által kidolgoztatott adócsomag egy erőtlen, félénk, elégtelen kezdeményezés lesz, ami csak igen korlátozottan lesz alkalmas arra, hogy a gazdaság problémáira gyógyírt jelentsen. Már magunkat is untuk, annyiszor írtuk le, hogy nem látszik a kormányzaton a tényleges elszánás. Önfelmentés ideológia köntösben, koncepciótlan adó kavalkád - ez bizony nem reform.

Látjátok feleim szemtükkel: Így járunk, ha félretesszük előítéleteinket – és hadd használjam saját szavaimat erre:

Az előítélet „a tényeken, vagy hibás vagy merev általánosításon alapuló előre kialakított vélemény”. Vegyünk egy példát: Kedves, túlzottan is barátságos, habzó szájú kutyával találkozunk. Előítéletes embertársaink veszettségre gyanakszanak és elkerülik a kutyát. Nem előítéletes társaink nyilván elutasítják ezt, hiszen lehet, hogy a blöki éppen szappant evett. Ebben az esetben az előítéletes magatartás, bár nem feltétlenül helytálló, valószínűleg racionálisabb.

És itt bizony lehetett volna tényeken alapuló előre kialakított véleményem. Menthetetlen naivitás – mondjátok, és bizony van igazság benne. De nem a teljes igazság.

Nemcsak hiba volt, hanem szándékosság is.

Szándékosan törekszem ugyanis a közpolitikai párbeszédre. Akár a racionális előítéletek kiiktatása révén is. Ami lássuk be valahol hiánycikk. Érzelmi alapon álló, az acsargó gyűlölködésig menő pártoskodás van. És ez nagyon nincs jól.

Az együtt gondolkodásra elsősorban - de nem kizárólag - az adócsökkentés kapcsán van szükség. Az adócsökkentés ugyanis nemzeti érdek, a szó legteljesebb értelmében. Semmilyen hosszú távú célunk nem érhető el a jelenlegi adószint mellett. És ez nem érhető el, ha nem látunk tovább vitapartnerünk pártállásánál.

És mondok valamit: Ezt a párbeszédet és nyitottságot továbbra is fenn kell tartani. Mert nem a kormánynak vagy az ellenzéknek lesz rossz, ha így maradnak a dolgok - hanem nekünk.

Ennek a párbeszédnek a nevében összefoglalnám a konstruktív kritikát is: Az irány jó, a mérték gyenge. Ezen azért már nem olyan nehéz segíteni. Kétségtelen akarni kell.

Párbeszéd és nyitottság megvan itt: Az akarat megvan ott?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

Egy kiváló adójavaslat

A magyar kormányzat minden szempontból pozitív adócsökkentést javasolt. Négy fő hasznos elemet lehet kiemelni az első és vázlatos tudósítások alapján. Az első pozitívum, hogy a munka-jövedelmeket érintő adókat veszi célba a javaslat:

Első lépésként 2009. január elsejétől a 18 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs a mai 1,7 millió forint éves jövedelemről felmenne 2 millió forintra. A cégek pedig megszabadulnak a szolidaritási adónak becézett 4 százalékos különadótól. Cserébe viszont 18 százalékra emelkedne a jelenleg 16 százalékos társasági adókulcs.

Ezeket kell megcélozni, ha hosszú távon, piaci alapon szeretnénk növelni a foglalkoztatást. Márpedig más út nagyon nincs.

Másodszor, a kormányzati adócsökkentés a vállalkozásoknál megjelenő terheket csökkentené elsősorban:

Ugyancsak jövőre, de nem januárban, hanem áprilisban mérsékelné a kormány a munkáltatói tb-járulékot 5 százalékponttal, de csak úgy, hogy a havi 140 ezer forintos bruttó bérig lehet ezt igénybe venni, a havi 140 ezer forintos bruttó bér feletti keresetrészre a mai 29 százalékos tb-járulékot kellene fizetnie a cégnek a munkavállaló után.

Ugyan a bérből és fizetésből élő olvasók most egy kicsit meg fognak rugdosni, de ez nagyon nem butaság. Így az adócsökkentés nem rögtön és közvetlenül jelentkezik a makrokeresletben (és fokozza az inflációt), hanem közvetetten, jó eséllyel a munkahelyteremtésen keresztül jelenik meg, illetve javítja a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességét.

Azért is külön elismerésre méltó, mert nem a populista szempontokat követi (nem a munkavállaló járulékait csökkenti), hanem a munkaadó által fizetetteket.

Harmadik pozitív hatásként, a javaslat lehetőséget ad a Laffer hatás működésének – talán éppen a legújabb nemzetközi tapasztalatok alapján. Az elképzelés szerint, ahogy az adók mértéke csökken, úgy csökken az igény a különféle adóelkerülő hatások csökkentésére. Optimális esetben az adómérték csökkenése esetén még a jövedelem is emelkedhet:

...a miniszterelnök a fehéredéstől várja azt, hogy amennyivel csökkennek az adókulcsok, annyival növekedjenek az adóbevételek, részben a kisebb terhelés miatt javuló adómorál, részben adóigazgatási intézkedések hatására.

A Laffer hatásnak nagy irodalma és – különösen a dinamikus hatásoknak – számos híve van elsősorban az Egyesült Államokban, de Európában is - ahogy erről már volt szó itt. Talán még érdekesebb egy újabb empirikus tanulmány, ami az orosz adócsökkentés kifehérítő hatásáról szól. Gorodnyicsenkó és társai szerint a magyar kormány által várt hatások lehetségesek – és működtek is Oroszországban az egykulcsos adó bevezetésének idején:

…we find that large and significant changes in tax evasion following the flat tax reform are associated with changes in voluntary compliance and cannot be explained by changes in tax enforcement policies.

Végül, de nem utolsósorban a program pozitívuma a realizmus – nem vár semmilyen csodát. Számít az adócsökkentés kifehérítő hatásaira, de nem kockáztatja az ország stabilitását és hitelképességét. Az adócsökkentést lépésenként tervezi bevezetni, a soron következő lépés előtt felmérve az adócsökkentés fehérítő hatását – és csak annak a mértékéig továbblépve:

Egy évi 300 milliárdos alapot hoznának létre a költségvetésben.

Ez úgy működne információink szerint, hogy 2009-ben megképeznék ezt a tartalékot a büdzsében, és ha befolyna a fehéredésből 300 milliárd forint, akkor ezt a tartalékot felszabadítanák, el lehetne költeni kockázat nélkül, hiszen az elköltést a pluszbevételek kioltják. Rá egy évre újra eljátszanák ezt, ismét 300 milliárdos adócsökkentés mellett újra megképeznék a 300 millárdos puffert. Ha azonban nem jönne be 300 milliárd forint, hanem mondjuk csak 100 milliárd a sokat emlegetett fehéredésből, akkor a tartalékból is csak 100 milliárdot költhetne el a kormány, sőt, 2010-ben az adócsökkentésre nem 300, hanem 100 milliárd forint állna rendelkezésre.

Összességében az adójavaslat – az eddigi információk alapján - pozitív és előremutató. Várjuk a részleteket.

UPDATE: az újabb részletek alapján itt.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása