Haragos részvényesek
A részvények, illetve a részvényesek, jókorát buktak. Sokaknak valószínűleg pszichológusra lesz szüksége a részvényportfólió áttekintésére - össznépi sport a befektetési értesítők olvasatlan kukázása. Rekordmennyiségű pénz halmozódott fel a viszonylag kockázatmentes pénzpiaci alapokban - aki teheti, menekül a részvények elől. Úgy tűnik senki sem bízik sem a tőzsdében, sem a befektetési vagy egyéb bankárokban.
Sőt, a közhangulatra inkább a haragos és felháborodott jelző illik, a bizalmatlan helyett. Vicces illusztráció a Comedy Central-ról: Jon Stewart nekimegy Jim Cramer tévés befektetési tanácsadónak:
Ami olyan jól sikerül, hogy később interjú is lesz belőle:
Ami igazán érdekes és veszélyes, hogy ez a harag, ha tartós lesz, akkor komoly problémát jelent a részvénypiacoknak és a gazdaságnak.
A tartósság azért fontos. Rövid távon ugyanis teljesen természetes, hogy recesszióban a kisbefektetők elfordulnak a részvényektől - majd a fellendülés idején visszatérnek. Ez a "vásárolj drágán-adj el olcsón" stratégia nem teljesen optimális, de úgy tűnik így működik a világ.
Az előző visszaesés idején is menekült a pénz a kockázattól: A amerikai befektetési alapokban a készpénzjellegű pénzpiaci befektetések aránya tíz százalékponttal (22-ről 32-re) nőtt 2000 és 2001 szeptembere között. (A passzív portfóliókezelés alapján durván állandónak kellett volna maradnia...) És 2004 januárjáig, miközben az S&P500 800 pontról 1000 pont fölé ugrott - a pénzpiaci alapokban levő pénz 25 százalék, a hosszú távú átlag, fölött maradt. Azaz a tipikus kisbefektetőknek nem nagyon sikerült kihasználni az olcsó vásárlási lehetőséget.
Hosszú távon viszont visszajöttek ezek a befektetők a tőzsdére. A mostani esésben pontosan az a veszélyes, hogy esetleg a hosszabb távú bizalom is meginog. Mert akkor mind a részvénypiacok, mind a reálgazdaság sokkal lassabban fog kilábalni a válságból. Volt már erre példa: A harmincas években olyan komoly lett a bizalmi válság, hogy egészen normális országokban is bricsesznadrágos idióták személyében sikerült vezetőt találni. De a hetvenes években is megtörtént ugyanez, igaz kisebb léptékben - akkor csak a trapéznadrágig sikerült eljutni.
A haragos részvényesek nem csak Jim Cramer interjúira, hanem a gazdaság egészére nézve is veszélyesek. Nem azért, mert pénzt vesztenek el a tőzsdén, ez az ő bajuk. Hanem azért, mert kiváló táptalajt biztosítanak a baloldali-kollektivista-szocialista eszméknek - és azok tényleg veszélyesek a kapitalizmusra - és ezzel a jólétre. Ez a veszély, ami Jon Stewart viccei mögött áll.
Pánikolni nem kell, figyelni érdemes.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Sőt, a közhangulatra inkább a haragos és felháborodott jelző illik, a bizalmatlan helyett. Vicces illusztráció a Comedy Central-ról: Jon Stewart nekimegy Jim Cramer tévés befektetési tanácsadónak:
| The Daily Show With Jon Stewart | M - Th 11p / 10c | |||
| In Cramer We Trust | ||||
| ||||
Ami olyan jól sikerül, hogy később interjú is lesz belőle:
| The Daily Show With Jon Stewart | M - Th 11p / 10c | |||
| Jim Cramer Pt. 1 | ||||
| ||||
| The Daily Show With Jon Stewart | M - Th 11p / 10c | |||
| Jim Cramer Pt. 2 | ||||
| ||||
| The Daily Show With Jon Stewart | M - Th 11p / 10c | |||
| Jim Cramer Pt. 3 | ||||
| ||||
Ami igazán érdekes és veszélyes, hogy ez a harag, ha tartós lesz, akkor komoly problémát jelent a részvénypiacoknak és a gazdaságnak.
A tartósság azért fontos. Rövid távon ugyanis teljesen természetes, hogy recesszióban a kisbefektetők elfordulnak a részvényektől - majd a fellendülés idején visszatérnek. Ez a "vásárolj drágán-adj el olcsón" stratégia nem teljesen optimális, de úgy tűnik így működik a világ.
Az előző visszaesés idején is menekült a pénz a kockázattól: A amerikai befektetési alapokban a készpénzjellegű pénzpiaci befektetések aránya tíz százalékponttal (22-ről 32-re) nőtt 2000 és 2001 szeptembere között. (A passzív portfóliókezelés alapján durván állandónak kellett volna maradnia...) És 2004 januárjáig, miközben az S&P500 800 pontról 1000 pont fölé ugrott - a pénzpiaci alapokban levő pénz 25 százalék, a hosszú távú átlag, fölött maradt. Azaz a tipikus kisbefektetőknek nem nagyon sikerült kihasználni az olcsó vásárlási lehetőséget.
Hosszú távon viszont visszajöttek ezek a befektetők a tőzsdére. A mostani esésben pontosan az a veszélyes, hogy esetleg a hosszabb távú bizalom is meginog. Mert akkor mind a részvénypiacok, mind a reálgazdaság sokkal lassabban fog kilábalni a válságból. Volt már erre példa: A harmincas években olyan komoly lett a bizalmi válság, hogy egészen normális országokban is bricsesznadrágos idióták személyében sikerült vezetőt találni. De a hetvenes években is megtörtént ugyanez, igaz kisebb léptékben - akkor csak a trapéznadrágig sikerült eljutni.
A haragos részvényesek nem csak Jim Cramer interjúira, hanem a gazdaság egészére nézve is veszélyesek. Nem azért, mert pénzt vesztenek el a tőzsdén, ez az ő bajuk. Hanem azért, mert kiváló táptalajt biztosítanak a baloldali-kollektivista-szocialista eszméknek - és azok tényleg veszélyesek a kapitalizmusra - és ezzel a jólétre. Ez a veszély, ami Jon Stewart viccei mögött áll.
Pánikolni nem kell, figyelni érdemes.
Címkék: gazdaság
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
12 megjegyzés:
Nagyon helyes, hogy meginog a bizalom!
Észre kéne venni, hogy ez tükrözi a valós helyzetet.
Technológiai csiszolgatáson, egy kis biotechen és IT-n kívül alig fejlődtünk valamit az elmúlt 40 évben.
Az 1 főre eső energiatermelés már a 70-es évek vége óta csökken.
Mikor is voltunk utoljára a Holdon?
Hol van a vákuumos alagútban 10 000-rel menő vonat?
Hol vannak az új nagyszabású építmények?
Hol van a természettel harmóniában (kicsit egzaktabbul: zárt körfolyamatokkal összekapcsolódó) levő ipar?
A termelést és a környezetszennyezés nagy részét kihelyeztük K-Ázsiába, nyugaton csak tologatjuk a biteket a bankszámlák közt (na, jó, egy kicsit fejlesztgetünk is, azért nem teljesen virtuális a gazdaság), termeljük a silány szar minőségű áruk tömkelegét.
Egyébként tényleg van egy kis reménysugár, oda érdemes nyomatni a pénzt:
biotech és nanotech (elsősorban napelemek).
A gond az, hogy itt is megrendülhet az általános bizalom (sőt valószínűleg ez meg is történet, különben nem kezdenék el jó drágán és környezetszennyező módon bányászni az olajhomokot) ezek iránt, ugyanis a dolog természeténél fogva a nagy része a próbálkozásoknak kudarc.
Pl. ez a cikk tök reménykeltő volt annak idején. Aztán megnéztem a honlapjukat, lassan 2 éve nem frissült...
Szóval szembe kell nézni azzal, hogy az exponenciális "fejlődésnek", ahogy ma ismerjük, vége.
Jó esetben folytatódik a fejlődés a tudományban, technológiában, melynek hatására nagyjából stagnálni tud az életszínvonal (bizonyos területeken nagyarányú javulás, máshol romlás).
Egyébként a ma zajló folyamatok erőst a szabadpiac-pártiság felé tolnak engem :)
A vásárlók szépen lecsökkentették a kocsivásárlásokat, elkezdtek jobban takarékoskoni, stb.
A hülye német állam meg támogatja a jó kis régi autók bezúzását és az újak vételét.
Obamáék meg nagyiparilag mentik meg a csődöt teljesen megérdemlő vállalatokat, bankokat :(
R/R,
nézd, a hetvenes évek óta tartó "elmaradt fejlődésnek" alapvetően a határhasznosság, a csökkenő hozadékok elve az oka: miután a "nehéz vasak" c. területen többé-kevésbé mindent megcsináltak, amit érdemes megcsinálni, folyamatosan az elektronika, telekom és informati fele áramlott a kutatás és a tőke. A vákuumos cuccban hasító vonat egyszerűen nem éri meg.
A következő miatt nem éri meg: sok energiát fogyaszt, és pontosan ez, az energia nem fejlődött eléggé. Hiába van atomerőmű, és lehetne építeni még sokat, az energia tárolása és szállítása az, ami baromira nem hatékony és ezen a területen nem sikerült előrelépni, mert objektív akadályai vannak, magyarán, nagyon nehéz ügy.
Ez két dolgot jelent, egy, többnyire ott kell előállítani az energiát, ahol felhasználják, ld. robbanómotor. Úgy értem, van Tesla Roadster, jó is, de annyira baromi nagy az áram szállítási vesztesége és tárolási problémái, hogy jelen pillanatban totális képtelenség ilyen autók millióit használni. És ugyanúgy képtelenség minden sarokra mágnesvasutat húzni.
Hamarosan jön a padlószőnyegszerű olcsó napelem, de ettől még a szállítás és a tárolás problémája nem oldódik meg.
Shenpen,
"nézd, a hetvenes évek óta tartó "elmaradt fejlődésnek" alapvetően a határhasznosság, a csökkenő hozadékok elve az oka: miután a "nehéz vasak" c. területen többé-kevésbé mindent megcsináltak, amit érdemes megcsinálni"
Bizonyos szempontból túl sokat is csináltak, de a kultúránk szereti a nagy méreteket (szidják is a tradik ezt a mentalitást), tehát valami olyasmi lehet az ok, hogy egyensúlyba került a kínálat (nyersanyag, olcsó munkaerő) és a kereslet a nehéz vasak iránt.
"A vákuumos cuccban hasító vonat egyszerűen nem éri meg."
Ja, biztos sokkal olcsóbb a "lassú" repülő, végülis tényleg nem rossz az se. Mondjuk, majd a 200 dolláros olajárnál azért jócskán csökkenni fog a légiforgalom.
"pontosan ez, az energia nem fejlődött eléggé."
Ez az egyik gyökere a mai világ problémájának (noha önmagában ezen javítva nem biztos, hogy jobb életünk lehetne).
"Hiába van atomerőmű, és lehetne építeni még sokat"
Egyáltalán nem: http://en.wikipedia.org/wiki/Peak_uranium (olvasd el az optimista és pesszimista előrejelzéseket)
"Ez két dolgot jelent, egy, többnyire ott kell előállítani az energiát, ahol felhasználják, ld. robbanómotor."
Igen, most még messze ez a leghatékonyabb dolog, amit tehtünk. (_városban_ még javít valamit a hibrid tech is)
"Úgy értem, van Tesla Roadster, jó is, de annyira baromi nagy az áram szállítási vesztesége és tárolási problémái, hogy jelen pillanatban totális képtelenség ilyen autók millióit használni."
Jó? Hmmm, ld. Top Gear megfelelő adását. :)
A mai akkuk nehezek, erőforrásigényes az előállításuk és nem is túl tartósak.
"És ugyanúgy képtelenség minden sarokra mágnesvasutat húzni."
Igen, de a forgalmas szakaszokra illendő lenne.
Kína húzott föl egy kis szakaszt a Siemens mágnesvasútjából (aztán jól ellopta a technológiát).
"Hamarosan jön a padlószőnyegszerű olcsó napelem, de ettől még a szállítás és a tárolás problémája nem oldódik meg."
Ha van olcsó (úgy értem, tényleg olcsó) villamos energia, akkor ez se probléma: hidrogént elég jól lehet termelni, lehet vinni csővezetéken, mint most a metánt.
Aztán ha nem probléma a CO2, akkor lehet belőle PB gáz, benzin, diesel egy kis szénnel reagáltatva.
Műtrágyához is igen hasznos lenne, mivel most pont fordítva csináljuk: földgázból H2-t.
Jobb esetben pedig a levegő CO2-jából (+vízből) állítanánk elő a metanolt, amit kicsi, nagy hatékonyságú üzemanyagcellákban égethetünk el.
Szóval a gond inkább ott van, hogy az igazán hatékony és olcsó napelem még eléggé kezdeti fázisban van, és kétséges, hogy a szénhidrogének elfogyása előtt mennyire tud az alternatív energiahálózat kiépülni.
R/R: A hetvenes évek óta a legkeményebb változás (nevezhetnénk fejlődésnek is, de abból szemantikai vita lenne:), pontosan az energiahatékonyság területén volt.
Ha megnézed az egységnyi GDP-hwz szükséges energiafelhasználást (a legegyszerűbb mondjuk az olajfogyasztáson keresztül mérni), akkor 73 és főleg 79 jócskán csökkentette az energiaintenzitást. A hatvanas évek fejlődése extenzív (energia- és nyersanyag szempontból borzasztó pazarló) volt - de cserébe egy csomó minden tömegesen megjelent. Most kevesebb új dolog van, de a régiek jóval hatékonyabbak (pl. autók, háztartási eszközök minősége vagy éppen fogyasztása).
De vannak új dolgok: Például az internet. Hihetetlen előrelépés a tudáselosztásában, gondolkodásban. Ez smafu?
Egyébként a "nemveszünkautót" pánik is visszavezethető a kormányok gazdasági világválság jön dumájára. Nem olyan ártatlan itt az állam mint sokan szeretnék hinni...
Tory, előre is bocsánatot kérek az antiközgazdász felhangok miatt (noha ez az előítéletem szvsz nem alap nélküli ;))
"Ha megnézed az egységnyi GDP-hwz szükséges energiafelhasználást (a legegyszerűbb mondjuk az olajfogyasztáson keresztül mérni), akkor 73 és főleg 79 jócskán csökkentette az energiaintenzitást."
????
Ne haragudj, de lószart, mama.
http://www.eia.doe.gov/oiaf/archive/ieo04/pdf/tbl2.pdf
1980-ban 10%-kal nagyobb a hatékonyság a 10 évvel korábbihoz képest.
2025-ben elérjük az 1970-hez képest kétszeres hatékonyságot? :((((((
Jó, valszeg egy picikét előbb, mert az IEA "kissé" módosította az előrejelzéseit tavaly, év vége felé.
Nyilván, ha csak a fejlett államokat nézted, akkor optimistább lehetsz. Csak az a helyzet, hogy a nyugat kihelyezte a termelés elég jelentős részét. Kína hetente épített tán egy erőművet az utóbbi időben. És szenet importált!!!
(mondjuk, ha elvileg van feles kapacitásuk, akkor sem hülyeség, én is inkább tárolnám szénben, a föld alatt a vagyonomat a WC papír dollár helyett)
"A hatvanas évek fejlődése extenzív (energia- és nyersanyag szempontból borzasztó pazarló) volt - de cserébe egy csomó minden tömegesen megjelent."
Ez inkább onnan adódik, hogy a tudományos áttörések viszonylag nagy késéssel jelennek meg a technológiában, iparban.
A gond az, hogy a tudomány hatékonysága (felfedezés/személyi tőke) eszméletlen módon lecsökkent, és a bruttó eredménye - a személyi tőke-befektetések több nagyságrendi növekedése ellenére is - egyre csökkenő tendenciát mutat. Magyarán az emberi elme határain jár a mai tudomány, és minőségi fejlődés helyett inkább a technikai reszelgetés a jellemző.
Persze, nem kizárt, hogy egy áttörő fefedezés rövid időn belül meglep minket. Csak erre számítani balgaság, szerintem.
"Most kevesebb új dolog van, de a régiek jóval hatékonyabbak (pl. autók, háztartási eszközök minősége vagy éppen fogyasztása)."
Igen, hatékonyabbak, de minden eszköznek megvan a maga fizikai korlátja mindenféle tekintetben. És ehhez manapság már jóval közelebb járunk, mint az első olajválság idején.
Pl. az autóknak a fogyasztásán már alig lehet javítani, a motorok hatásfoka már közel jár az elméleti maximumhoz.
2,5-4 liter/100 km alá nem nagyon lehet menni normális méret esetén.
És olyan korlátok is vannak pl, hogy a kompakt fényképezőgépeknek az 4-8 megapixel a maximális értelmes felbontása. Hiába adja ki a hülye marketing osztály, hogy csináljanak 12 megapixeleset, nem lesz jobb ettől. Ha 12-15 megapixelt akarsz, nagyobb gépet kell csinálni.
"De vannak új dolgok: Például az internet. Hihetetlen előrelépés a tudáselosztásában, gondolkodásban. Ez smafu?"
Igen, írtam is, hogy ezek még valameddig lendületben tartják/tartották a gazdaságot.
Ugyanakkor nem látszik az, hogy zárt körfolyamatokra térne át a gazdaság. Ma már nem elég néhány kirakat-ökofalu.
Egyébként a gondolkodásban nem biztos, hogy tényleg előrelépést jelent, sajnos ma nagy rendszerekben kevesen gondolkodnak, mindenki specializálódik. Az oktatás mai színvonalát nézve meg egyenesen tragikus a helyzet. Nem csak Magyarországon.
Egyébként a minden téren nagymértékű specializáció érthető (hisz versenyelőnyt teremt), ugyanakkor a roppant
"Egyébként a "nemveszünkautót" pánik is visszavezethető a kormányok gazdasági világválság jön dumájára. Nem olyan ártatlan itt az állam mint sokan szeretnék hinni..."
Akkor lehet, hogy mégis visszatérek az állampártisághoz :) Mármint az okos előrecsatolt szabályozás propagálásához (mondjuk, ennek tömegdemó esetén komoly korlátai vannak :().
Nagyon jól teszik az emberek, hogy nem vesznek új autót.
Egyébként is röhej, hogy nem figyelnek jobban oda a gyárak (főleg a prémium gyártók) a tartósságra. Ez józan szemmel nézve teljes nonszensz.
No akkor innen:
Ne haragudj, de lószart, mama.
http://www.eia.doe.gov/oiaf/archive/ieo04/pdf/tbl2.pdf
1980-ban 10%-kal nagyobb a hatékonyság a 10 évvel korábbihoz képest.
2025-ben elérjük az 1970-hez képest kétszeres hatékonyságot? :((((((
Nos, 10% nem egész tíz év alatt (mert ugye 73-ban kezdődik), majd 13% a következő tíz évben szerintem elég jó. Az olajhatékonyság még a CO2 hatékonyságnál is drámaibb javulást mutat.
Ad absurdum: Ilyen ütemben lehet exponenciálisan növekedni (GDP-ben) a végtelenségig, csak kis epszilonnal lassabban mint az energiahatékonyság. Eltűnt a az exponenciális növekedés problémád?:)
Autótémában: Egyértelmű túlkapacitás van globálisan, csak senki nem akar egy komplett autógyárat bezárni. Nincs annyi autóra szükség, mint amennyit tudnánk gyártani: A fejlett országokban már mindenkinek van, a fejlődőkben meg nem bírja az infrastruktúra.
Végül: A növekedésellenesség a környezetvédelmet is aláássa. A környezetvédelem csak növekvő gazdaság és masszív technikai fejlődés mellett képzelhető el: Nincs visszaút a természetes életmódhoz, ahhoz túl sokan vagyunk.
"Nos, 10% nem egész tíz év alatt (mert ugye 73-ban kezdődik), majd 13% a következő tíz évben szerintem elég jó. Az olajhatékonyság még a CO2 hatékonyságnál is drámaibb javulást mutat."
Olajhatékonyság alatt mit értesz? Az olaj felhasználásával mertelmelt GDP-t? (ezt lehet mérni?)
Az autók hatékonysága valóban növekedett, pláne ha beleszámoljuk azt is, hogy a nagyobb biztonság többet ér, tehát ha ugyanannyi marad a fogyasztás, de biztonságosabb a kocsi, akkor nőtt a hatékonyság.
Apósom mondta, hogy 20 éve az 1.2 literes Kadettal 5,5-öt fogyasztott, 80-nál. Én kicsit nagyobb kocsival ugyanennyit fogyasztok ma, igaz jóval biztonságosabb, és Euro 4-es az emisszióm (ennek is ára van!). A katalizátor, a részecskeszűrő bő 10%-ot is dobhat a fogyasztáson.
Hm, itt meg is érkeztünk egy központi kérdéshez: a tisztaság, rendezettség vagy nagyon sok energiát igényel, vagy nagyon sok információt (magas szintű tudást).
Az autógyártó kapacitásokat, az erre fordított nyersanyagokat nagyon sürgősen át kéne csoportosítani máshova: vonatközlekedés fejlesztése (mert hatékony) és energiatermelés (pl. szélkerekek - elég jó a megtérülésük). Ennek az útja nagyon egyszerű szerintem: növelni kell az olajszármazékok adóját. Tehát nem az államnak kell minden részletet kitervgazdálkodnia, csupán a gazdasági környezetet kell olyanformán perturbálnia, hogy az adók minél inkább tükrözzék az egyes tevékenységek negatív externáliáit.
A gond itten az, hogy az az állam, mely egyedül próbálja ezeket érvényesíteni, rövid távú versenyhártányba kerül.
"Ad absurdum: Ilyen ütemben lehet exponenciálisan növekedni (GDP-ben) a végtelenségig, csak kis epszilonnal lassabban mint az energiahatékonyság. Eltűnt a az exponenciális növekedés problémád?:)"
És mi van, ha csökken a megtermelt energia mennyisége?
Pl. jelen esetben is ez van. Ha meg majd tényleg megindul lefele a kőolaj kitermelhető mennyisége, akkor ráadásul az is csökkenti az akkori jelenben felhasználható mennyiséget, hogy a megtermelt energia igen jelentős részét be kell majd fektetni az új energiatermelő szisztémákba.
Tehát a jóléti kőolajfogyasztás igen drámai esést fog mutatni (a szegényeknek sem lesz népünnepély: emelkedő élelmiszerárak, fűtés jócskán drágul).
Stagnáló energiatermels mellett sem működik a modelled. Ugyanis az energiahatékonyság növelése csak a kezdeti fázisban exponenciális, utána telítési görbébe megy át (a fizikai korlátok miatt).
Egyébként tényleg elképzelhető elvileg egy 5-ször ennyi, megújuló energiát termelő rendszer...
Azonban:
1. ez sem növelhető a végtelenségig - előbb-utóbb beleütközöl a telítésbe
2. roppant bonyolult rendszer (mivel lokálisan nem tudsz elég napenergiát termelni, sokkal hatékonyabb a Szaharában), sérülékeny.
És a globális energia-hálózat politikai okokból is igen sérülékeny lenne.
Pl. a terrorista lebombázhatja a szupravezető gerincvezetéket.
A komment írása közben láttam meg a be nem fejezett mondatot, tehát a folytatás:
Egyébként a minden téren nagymértékű specializáció érthető (hisz versenyelőnyt teremt), ugyanakkor roppant sérülékennyé is teszi a rendszert. A környezet változására egy ilyen rendszer elég érzékenyen reagál.
Egy egyszerű hasonlat: a patkány univerzális, ezért a gyorsan változó környezetben roppant sikeres.
A koalamaci az eukaliptuszra specializálódott, ha kiirtod az eukaliptuszerdőt, kihal.
"Végül: A növekedésellenesség a környezetvédelmet is aláássa."
Nem függ össze szerintem: a növekedés épülhet a környezet egyre nagyobb letarolására (ld. Kína ma) és elvileg lehet stagnáló gazdaság esetén egyre több erőfeszítést tenni a környezet(i tőke) megóvásáért.
"A környezetvédelem csak növekvő gazdaság és masszív technikai fejlődés mellett képzelhető el: Nincs visszaút a természetes életmódhoz, ahhoz túl sokan vagyunk."
A technikai fejlődéssel egyetértek, feltéve ha tényleg arra használjuk. Mert pl. lehet az egyre hatékonyabb motorokat, gyártástechnológiát arra használni, hogy egyre nagyobb méretű és egyre erősebb autókat gyártunk, melyek akár többet is fogyasztanak a régieknél.
Az ősi természetes visszaúthoz tényleg csak katasztrófa árán jutnánk vissza, ugyanakkor az roppant fontos lenne, hogy a gazdaságot a természethez passzoló zárt körfolyamat-rendszerré alakítsuk. Erre eddig a piac nem volt képes. A tömegdemó és az államok közti verseny miatt az állam sem képes rá. Mother Nature lehet, hogy meglépi (ha pl. az ASPO előrejelzése bejön). Csak ez valószínűleg nem lesz fájdalommentes.
Jó lenne, ha ez az ördögi kör nem vezetne fasizmusba...
No, egyébként a gyakorlati konklúzióm az lenne, hogy érdemes nagyon sürgősen, lehetőleg az idén leszigetelni a házainkat.
(az a sejtésem, hogy az államnak érdemes lenne ilyenfajta gazdaságélénkítő programot nyomatni, pl. a hazai építőipart támogatni egy panelprogramhoz)
Meg a szokásos armageddonista óvintézkedések egy része sem hülyeség (száraz kaja, alternatív főzési, fűtési lehetőségek), főleg Magyarországon. Azonban ezt szvsz inkább klasszikus biztosításnak érdemes felfogni (pénzt áldozni kis eséllyel bekövetkező nagy nehézségekre), a hangsúlyt nem erre, hanem egy működő jövő építésére helyezném.
Egy kissé off kérdés:
Ha a dollárt elkezdik jól leértékelni (hogy az államadósságot és az amerikai életszínvonalat mérsékeljék), akkor is küld pénzt majd nekünk az IMF? És egyáltalán, ez milyen hatással lenne a világgazdaságra?
(vagy szerintetek erre nincs esély?)
A világgazdaságra egy kicsit később - de az IMF forrásainak megháromszorozása messze nem erre utal...
Akarsz írni egy öko-konzervatív írást?
Érdemes lenne összeírni a konzervatív környezetvédő érveket...
Pont egy öko-konzi írás van az 1. helyen prioritásban :)
Csak elég magas mércét tűztem ki, meg túl sok entrópiaszegény időm sincs...
Majd Nature Science meg ilyesmi cikkekkel jól meghivatkozva összedobok azért egy írást, ami egyrészt megpróbálja kijelölni nagyjából a határokat, melyeken belül a közgáz és a konzi bölcsészkedés mozoghat.
Meg hozzádobok egy kis véleményt is.
Ami most kb. ehhez az Am. Con. cikkhez áll a legközelebb.
(érdekes, hogy ilyen armageddonista cikket kiadtak - speciel én örülök neki)
Nagyon röviden:
a mai gazdaság parketta felszedő-elégető mentalitásával van a gond.
És akkor van, aki aszondja, hogy nem tudjuk, hogy a jövőben szükség lesz-e a parkettára (kb. arra vár, hogy majd kapunk helyette tölgyfa hajópadlót!?!), van, aki meg aszondja, hogy a parketta-felszedési technikánknak köszönhető a meleg a lakásban (a BZ elleni kirohanásom oka kb. ez volt)
És itt nem is csak annyira az olajról van szó (ami egy rövid távú probléma), sokkal inkább a hatalmas információpuszításról (komplex ökoszisztémáktól elkezdve a kipusztult fajok DNS-éig), melyet a természetben véghezvittünk.
A kőolajtermelésre talán kicsit durva a parketta-felszedés (a fajok kipusztítására viszont szitne túl enyhe), inkább a kertből kiásott régi aranykincsek elkótyavetyélése a jobb hasonlat erre.
A hasonlat bővebben kifejtve:
1. a talált kincseket érdemes eladni - okosan, és nem törtaranyként.
2. gondolni kell arra az időre is, amikor már fogyóban lesz a kincs (főleg, ha a háztartásunk ettől függ), és időben befektetéseket csinálni, és nem elkölteni fogyasztásra.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal