Guantanamo és a kínzás vége
Barack Obama első intézkedéseként bezáratja Guantanamót és betiltja a kínzást:
Igen, jók. És szükségesek.
Guantanamo és a kínvallatások szükségtelenül keltettek ellenérzéseket Amerikával szemben – nem kis mértékben aláásva még a terroristák elleni fellépést is. Az elmúlt nyolc év az amerikai nemzetközi megítélés példátlan zuhanását hozta. És ebben nem kis része volt az „erőszakos vallatásnak” meg Guantanamónak. Ezzel szakítani kell. Azt nem tudjuk, hogy ez elég lesz-e. (Mumbai arra int minket, hogy kell majd még más is…) Az viszont biztos, hogy a fenti lépések szükséges feltételei egy sikeres amerikai külpolitikának.
Olyannyira egyértelmű ez, hogy a republikánus elnökjelölt, John McCain is egyetért velük. Talán csak a legmegrögzöttebb neokonzervatívok tiltakoznak majd. De elnézve a neokonok közpolitikai eredményeit a tiltakozásnál hatásosabb megerősítésre nincs is szükség.
A két eset azért egy kicsit különböző. Mivel Guantanamo bezárása az egyértelműbb eset, kezdjük talán ezzel. Azért egyértelmű mert a tábor - mind elvi, mind praktikus szinten – katasztrófa volt. Elvi síkon az embertelenséget elég nehéz támogatni. Márpedig, Guanatamon még az FBI szerint is volt embertelenség rendesen:
A kínzás általános esete egy kicsit bonyolultabb. Pontosan azért, mert könnyen elképzelhető olyan helyzet, sőt valós példát is tudunk, amikor az elvi és praktikus szempontok ütköznek. És nincs semmi garancia, hogy a praktikus szempontok ne legyenek erősebbek.
Tudjuk, hogy a kínzás nem jó. Kim Lane Scheppele össze is gyűjtötte az érveket ellene: Emberi szenvedést okoz. Durván megsérti az emberi méltóságot. A kínzót is durvítja és rombolja. A nemzetközi jog is tiltja. És nem is feltétlenül megbízható forrás.
No, de előállhat olyan helyzet, amikor ez a kisebbik rossz. Amikor akár a kínzás lehet az erkölcsös választás. Richard Posner egy egész könyvet szentelt ennek a kérdésnek. A lényege talán ennyi: A demokratikus alkotmány nem arra való, hogy a demokráciát felszámoljuk vele. (Az alkotmány nem öngyilkossági szerződés.) Nem korlátozhatjuk magunkat – bármilyen demokratikus érték mentén – annyira, hogy az magát a demokráciát veszélyeztesse. A klasszikus példa Abraham Lincoln, aki a polgárháborúra való tekintettel korlátozta a habeas corpust. Alkotmányellenesen.
A klasszikus, és ízekre szedett, kínzásos példa, a ticking time bomb (TTB). Képzeljük el, hogy egy terrorista egy időzített atombombát helyezett el egy Budapest méretű nagyvárosban. A bomba egy óra múlva robban – a várost nem lehet ennyi idő alatt kiüríteni. Egyetlen lehetőség van: Megtudni hol a bomba és leállítani. A terrorista ott ül a fogdában. Feltehetünk-e ebben az esetben néhány goromba kérdést?
Hasonló példa a lassú méreg esete. Képzeljük el egy megmérgezett kisgyereket. Nem tudjuk mi a méreg, és mi az ellenszérum. Mire tesztekkel kiderítjük, a gyerek halott. De az elkövető a kezünkben. Ha megmondja a méreg nevét, megmentjük a gyereket. Feltehetünk goromba kérdéseket?
A fő kritika persze az, hogy ezek a példák légből kapottak. A valóságos helyzetek nem annyira egyszerűek, mint amilyenekkel Bruce Willis filmről-filmre szembekerül – és ezért talán ezek a példák nem is hasznosak.
Pedig volt egy hasonló, de valós példa. Frankfurtban elkaptak egy gyermekrablót. A rendőr, Wolfgang Daschner, tudta, hogy gyorsan meg kell találnia a gyermeket, ha életben akarja látni. Nagyon hitelesen megfenyegette a gyermekrablót (aki ugye ebben a fázisban legfeljebb gyanúsított volt - de később jogerősen elítélték), hogy meg fogja kínozni, ha nem árulja el a gyermek hollétét. Az elárulta a hollétét. Hepiend nincs: A gyermek már halott volt, a rendőrt a bíróság megbüntette. Jogosan?
A kínzástól való óvakodás különösen furcsa, amikor az emberi élet kioltását a legtöbb jogrendszer önvédelemből jogosnak ismeri el. Ez így inkonzisztens. Fogalmazzuk át a lassú mérges példát: Nincs méreg, az elkövető késsel támad a gyermekre. Egy rendőr távolról látja, és lehetősége van egy potenciálisan halálos lövéssel ártalmatlanítani a támadót. Ez így rendben van – míg a megmérgezett gyermeket nem tudjuk jogszerűen megmenteni. Ölni szabad, kínozni nem. Hol itt a logika?
Jeff McMahan a következőképpen foglalja ezt össze:
A kínzás határozott elvetése ugyanakkor érthető a konkrét helyzetben. A fenti példák ritka esetekről szólnak. Viszonylag kevés olyan helyzet van, amikor a kínzás jogos. És sokkal több olyan, amikor jelentéktelen információkért jelentékény kárt okozott – nemcsak a vallatottaknak, hanem Amerikának és az egész nyugati világnak is. Abu Ghraib megérte? Ugye nem. És ha tényleg bomba lesz New Yorkban még mindig lehet elnöki kegyelmet adni…
Összefoglalva, az Obama adminisztráció első két döntése helyes volt. Helyes megszüntetni Guantanamot és nem engedélyezni a kínzást. És azt is tegyük hozzá, hogy ezzel konzervatívok is, mint mondjuk John McCain, egyetértenek. Igazunk van?
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
The president said he was issuing the order to close the Guantanamo detention facility in order to "restore the standards of due process and the core constitutional values that have made this country great even in the midst of war, even in dealing with terrorism."Jók ezek az intézkedések?
…
A second executive order will formally ban torture by requiring the Army field manual be used as the guide for terror interrogations, essentially ending the Bush administration's CIA program of enhanced interrogation methods.
Igen, jók. És szükségesek.
Guantanamo és a kínvallatások szükségtelenül keltettek ellenérzéseket Amerikával szemben – nem kis mértékben aláásva még a terroristák elleni fellépést is. Az elmúlt nyolc év az amerikai nemzetközi megítélés példátlan zuhanását hozta. És ebben nem kis része volt az „erőszakos vallatásnak” meg Guantanamónak. Ezzel szakítani kell. Azt nem tudjuk, hogy ez elég lesz-e. (Mumbai arra int minket, hogy kell majd még más is…) Az viszont biztos, hogy a fenti lépések szükséges feltételei egy sikeres amerikai külpolitikának.
Olyannyira egyértelmű ez, hogy a republikánus elnökjelölt, John McCain is egyetért velük. Talán csak a legmegrögzöttebb neokonzervatívok tiltakoznak majd. De elnézve a neokonok közpolitikai eredményeit a tiltakozásnál hatásosabb megerősítésre nincs is szükség.
A két eset azért egy kicsit különböző. Mivel Guantanamo bezárása az egyértelműbb eset, kezdjük talán ezzel. Azért egyértelmű mert a tábor - mind elvi, mind praktikus szinten – katasztrófa volt. Elvi síkon az embertelenséget elég nehéz támogatni. Márpedig, Guanatamon még az FBI szerint is volt embertelenség rendesen:
On several occasions witnesses saw detainees in interrogation rooms chained hand and foot in fetal position to floor with no chair/food/water; most urinated or defecated on selves and were left there 18, 24 hours or more…Praktikusan is csak negatívumokat hozott Guantanamo. Óriási károkat okozott Amerika megítélésének és ezzel jobban hátráltatta mint segítette a terroristák elleni küzdelmet:
A terrorizmus elleni harc ugyanis elsősorban nem katonai feladat: az amerikai hadseregnek nincs vetélytársa. (Nem véletlenül terroristák a terroristák: más lehetőségük nincs is.) A terrorizmus elleni harc az ideák terén, az emberi szívek megnyeréséért zajlik.Ha a praktikus és elvi szempontok ellentmondanának, lehetne vitatkozni. Így nem. Tiszta sor. Guantanamot be kell zárni és pont.
És George Bush kormányzata a szívekért folyó harcot elbaltázta. Nehéz munka volt: A szabadság, a demokrácia, a működő jogrendszer Amerikája csapott össze a legsötétebb középkorral; a lefejezésekkel, kínzásokkal az emberi egyenlőtlenség nyílt hirdetésével. És ebből a harcból sikerült a világ közvéleményének tekintélyes része előtt Amerikát vesztesnek kihozni. Nehéz munka volt, de sikerült.
A kínzás általános esete egy kicsit bonyolultabb. Pontosan azért, mert könnyen elképzelhető olyan helyzet, sőt valós példát is tudunk, amikor az elvi és praktikus szempontok ütköznek. És nincs semmi garancia, hogy a praktikus szempontok ne legyenek erősebbek.
Tudjuk, hogy a kínzás nem jó. Kim Lane Scheppele össze is gyűjtötte az érveket ellene: Emberi szenvedést okoz. Durván megsérti az emberi méltóságot. A kínzót is durvítja és rombolja. A nemzetközi jog is tiltja. És nem is feltétlenül megbízható forrás.
No, de előállhat olyan helyzet, amikor ez a kisebbik rossz. Amikor akár a kínzás lehet az erkölcsös választás. Richard Posner egy egész könyvet szentelt ennek a kérdésnek. A lényege talán ennyi: A demokratikus alkotmány nem arra való, hogy a demokráciát felszámoljuk vele. (Az alkotmány nem öngyilkossági szerződés.) Nem korlátozhatjuk magunkat – bármilyen demokratikus érték mentén – annyira, hogy az magát a demokráciát veszélyeztesse. A klasszikus példa Abraham Lincoln, aki a polgárháborúra való tekintettel korlátozta a habeas corpust. Alkotmányellenesen.
A klasszikus, és ízekre szedett, kínzásos példa, a ticking time bomb (TTB). Képzeljük el, hogy egy terrorista egy időzített atombombát helyezett el egy Budapest méretű nagyvárosban. A bomba egy óra múlva robban – a várost nem lehet ennyi idő alatt kiüríteni. Egyetlen lehetőség van: Megtudni hol a bomba és leállítani. A terrorista ott ül a fogdában. Feltehetünk-e ebben az esetben néhány goromba kérdést?
Hasonló példa a lassú méreg esete. Képzeljük el egy megmérgezett kisgyereket. Nem tudjuk mi a méreg, és mi az ellenszérum. Mire tesztekkel kiderítjük, a gyerek halott. De az elkövető a kezünkben. Ha megmondja a méreg nevét, megmentjük a gyereket. Feltehetünk goromba kérdéseket?
A fő kritika persze az, hogy ezek a példák légből kapottak. A valóságos helyzetek nem annyira egyszerűek, mint amilyenekkel Bruce Willis filmről-filmre szembekerül – és ezért talán ezek a példák nem is hasznosak.
Pedig volt egy hasonló, de valós példa. Frankfurtban elkaptak egy gyermekrablót. A rendőr, Wolfgang Daschner, tudta, hogy gyorsan meg kell találnia a gyermeket, ha életben akarja látni. Nagyon hitelesen megfenyegette a gyermekrablót (aki ugye ebben a fázisban legfeljebb gyanúsított volt - de később jogerősen elítélték), hogy meg fogja kínozni, ha nem árulja el a gyermek hollétét. Az elárulta a hollétét. Hepiend nincs: A gyermek már halott volt, a rendőrt a bíróság megbüntette. Jogosan?
A kínzástól való óvakodás különösen furcsa, amikor az emberi élet kioltását a legtöbb jogrendszer önvédelemből jogosnak ismeri el. Ez így inkonzisztens. Fogalmazzuk át a lassú mérges példát: Nincs méreg, az elkövető késsel támad a gyermekre. Egy rendőr távolról látja, és lehetősége van egy potenciálisan halálos lövéssel ártalmatlanítani a támadót. Ez így rendben van – míg a megmérgezett gyermeket nem tudjuk jogszerűen megmenteni. Ölni szabad, kínozni nem. Hol itt a logika?
Jeff McMahan a következőképpen foglalja ezt össze:
When the stakes are high enough to justify the defensive killing of a person whose present action culpably threatens the innocent, they are also high enough to justify – in principle – the interrogational torture of a person whose past action culpably threatens the innocent, at least if the harm caused by the torture would be less than the harm of being killed.A kínzás jogossága valószínűleg hosszú ideig vitatott lesz a szakirodalomban. A fenti példák, ha nem is teljesen meggyőzőek remélhetőleg elgondolkodtatóak – és érzékeltetik, hogy az „emberi jogok” képviselőinek fekete-fehér látásmódjánál, azért egy ici-picit árnyaltabb a kép.
A kínzás határozott elvetése ugyanakkor érthető a konkrét helyzetben. A fenti példák ritka esetekről szólnak. Viszonylag kevés olyan helyzet van, amikor a kínzás jogos. És sokkal több olyan, amikor jelentéktelen információkért jelentékény kárt okozott – nemcsak a vallatottaknak, hanem Amerikának és az egész nyugati világnak is. Abu Ghraib megérte? Ugye nem. És ha tényleg bomba lesz New Yorkban még mindig lehet elnöki kegyelmet adni…
Összefoglalva, az Obama adminisztráció első két döntése helyes volt. Helyes megszüntetni Guantanamot és nem engedélyezni a kínzást. És azt is tegyük hozzá, hogy ezzel konzervatívok is, mint mondjuk John McCain, egyetértenek. Igazunk van?
Címkék: külpolitika
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
2 megjegyzés:
A morális-emberi jogi oldalba most nem akarok belemenni, csak a hatékonyságba.
A kínzás az amerikaiak által alkalmazott esetekben abszolút nem hatékony: itt ui fogalmuk sem volt róla, ki a terrorista és ki nem. Ha elkezdesz valakit kínozni, akkor bármit el fog mondani neked amivel azt gondolja hogy megszüntetheti a szenvedést. Ha éppen a tök ártatlan zöldségest kínvallatják arról, hogy milyen terrorista kapcsolatai vannak, és belátja, hogy az igazsággal nem menekül meg, akkor kitalál valami sztorit arról hogy ő mégis terrorista, csak hagyják békén.
A TTB is elég nagy hülyeség: a filmekben ugyanis a rendőr tudja, ki a rossz fiú, a való életben pedig nem - pont arra való a bíróság, hogy ezt eldöntse, bizonyítékok alapján. Nagy baromság lenne a rendőrnek megengedni, hogy kínozzon valakit csak azért, mert ő azt gondolja, hogy az illetőből ki lehet szedni valami hasznosat.
Nekem is nagyon kényelmetlen gondolat, hogy John Smith gondol egyet és kínoz. De morálisan sem ennyire egyszerű. Mit gondolsz Jeff MacMahan pontjáról a jogos védelem vs. kínzás inkonzisztenciájáról? Hagyjuk meghalni a lassú mérges gyereket?
Praktikusan inkább Abu Ghraib-okat lehet látni - nem TTB-ket. Ebben is egyetértünk. De egy TTB az ugye kivétel? Te hogyan ítélkeznél egy rendőr felett, aki megkínzott egy gyanúsítottat de megmentette New York-ot ezzel?
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal