Szelektív felelőtlenség
Szelektívnek tűnik a felelőtlenség Magyarországon. A közpolitika alakítói magánéletükben felelős és okos döntéseket hoznak. Némelyikük üzleti érzéke, különös tekintettel az állammal folytatott üzleti tevékenységre, kiemelkedő. De ez a felelősség eltűnik, mihelyst a közügyeinkre kerül a sor. Rekordáron készülő metró és autópályák tanúsítják, afféle gigászi mementóként, ezt a közpolitikai felelőtlenséget. És most egy újabb szelektív felelőtlenség jön: a szelektív családi pótlék.
Már volt egyszer egy ilyen nagyon okos megmozdulás a gyes lerövidítésére. Sok hihetetlenül szofisztikált érv szólt a rövidebb gyes mellett, általában a munkaerő-piaci aktivitás szókapcsolat szerepelt bennük. Nagyon meggyőzőek is voltak, már ha figyelmen kívül hagyjuk azt az egyszerű – de kellemetlen – tényt, hogy a magyar bölcsődék 120 százalékos kihasználtsággal működnek. Mert ugye bölcsődék nélkül hogyan is menjenek vissza az anyák dolgozni?
A szelektíven felelőtlen társadalom-mérnökösködés csatát vesztett, de nem háborút. Itt van újra a nagy csapat: Most éppen szelektív családi pótlékot akarnak.
A szelektív családi pótlék ugyanarra a receptre készült mint a lerövidített gyes intézménye. Végy egy jól hangzó ötletet, ne gondolkodj egy másodpercig se, és sokkold a gyermeket nevelőket. Úgyis olyan megbízható a közpolitika és úgyis olyan sok a gyerek Magyarországon…
Az alapötlet nem is lenne olyan rossz. Az kapjon pótlékot, aki rászorul.
Csak azt az apró, de jelen esetben nem teljesen mellékes körülményt sikerült elfelejteni, hogy Magyarországon senki sem tudja ki a rászoruló. A rászorultság megállapítása ritka hatékonytalan módon történik. Először, állami szerveink jövedelmet vizsgálnak, nem rászorultságot. Asset testing, az ugye teljesen ismeretlen fogalom? Másodszor, a hivatalos jövedelmek és a tényleges jövedelmek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Egész szakmák vannak minimálbéren bejelentve – de valahogy csak eljutnak a bátor dolgozók Balira. Ilyen körülmények között rászorultsági elvről beszélni még viccnek is durva lenne.
A szelektív családi pótlék lényegét röviden össze lehet foglalni: Vegyünk el a bérük és fizetésük 70 százalékot leadózó állampolgároktól még ezt az utolsó juttatást is. És adjunk azoknak, de csak azoknak, akik a közterhek alól eddig is ki tudtak bújni.
A szelektív családi pótlék nem lenne más, mint a magyar közpolitikai eddigi csődjének megkoronázása. Szelektív agyatlanság.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Már volt egyszer egy ilyen nagyon okos megmozdulás a gyes lerövidítésére. Sok hihetetlenül szofisztikált érv szólt a rövidebb gyes mellett, általában a munkaerő-piaci aktivitás szókapcsolat szerepelt bennük. Nagyon meggyőzőek is voltak, már ha figyelmen kívül hagyjuk azt az egyszerű – de kellemetlen – tényt, hogy a magyar bölcsődék 120 százalékos kihasználtsággal működnek. Mert ugye bölcsődék nélkül hogyan is menjenek vissza az anyák dolgozni?
A szelektíven felelőtlen társadalom-mérnökösködés csatát vesztett, de nem háborút. Itt van újra a nagy csapat: Most éppen szelektív családi pótlékot akarnak.
A szelektív családi pótlék ugyanarra a receptre készült mint a lerövidített gyes intézménye. Végy egy jól hangzó ötletet, ne gondolkodj egy másodpercig se, és sokkold a gyermeket nevelőket. Úgyis olyan megbízható a közpolitika és úgyis olyan sok a gyerek Magyarországon…
Az alapötlet nem is lenne olyan rossz. Az kapjon pótlékot, aki rászorul.
Csak azt az apró, de jelen esetben nem teljesen mellékes körülményt sikerült elfelejteni, hogy Magyarországon senki sem tudja ki a rászoruló. A rászorultság megállapítása ritka hatékonytalan módon történik. Először, állami szerveink jövedelmet vizsgálnak, nem rászorultságot. Asset testing, az ugye teljesen ismeretlen fogalom? Másodszor, a hivatalos jövedelmek és a tényleges jövedelmek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Egész szakmák vannak minimálbéren bejelentve – de valahogy csak eljutnak a bátor dolgozók Balira. Ilyen körülmények között rászorultsági elvről beszélni még viccnek is durva lenne.
A szelektív családi pótlék lényegét röviden össze lehet foglalni: Vegyünk el a bérük és fizetésük 70 százalékot leadózó állampolgároktól még ezt az utolsó juttatást is. És adjunk azoknak, de csak azoknak, akik a közterhek alól eddig is ki tudtak bújni.
A szelektív családi pótlék nem lenne más, mint a magyar közpolitikai eddigi csődjének megkoronázása. Szelektív agyatlanság.
Címkék: gazdaság, társadalom
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
2 megjegyzés:
hú, tory, most nagyon off leszek, de első blikkre csak jót írhatok rólad. időről-időre olvastalak, de nehezen álltam rá a hullámhosszodra. na most vagy én lettem fogékonyabb a stílusodra, vagy a te írásaid színesedtek.
és hogy a témához szóljak: maximálisan egyetértek.
Köszönöm lestib, örülök, hogy tetszenek az írások. Az okokat majd kitaláljuk:)
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal