Korlátolt felelősségű jelzáloghitel
Az amerikai jelzáloghitelek esetében a bank csak a jelzálog tárgyát képező ingatlan erejéig érvényesítheti a követeléseit az adós esetleges nemfizetése esetén. Nagyjából ez magyarázza az amerikai bankrendszer szélsebes leépülését: Ahogy az ingatlanárak elkezdtek zuhanni, sokak házának értéke több tíz vagy éppen százezer dollárral került a hitel összege alá. Persze hogy néhány hónapos nemfizetés után a legnagyobb lelkinyugalommal postázták a lakáskulcsot a pénzintézetnek.
Adódna az egyszerű következtetés: a korlátolt felelősség válsághoz vezetett és a követendő reformok meg kell szabadulni tőle.
Adódna, de nem lenne jó következtetés. Az autóbalesetre sem az Ottó- (vagy Diesel-) motor betiltása a válasz, bár kétségtelen ezek nélkül nem történt volna meg a baleset - vagy legalábbis nem lett volna olyan súlyos. A korlátozott felelősségnek fontos szabályozó szerepe van: A ragadozó hitelezést (predatory lending) szorítja vissza.
A ragadozó hitelezés során a bank a fogyasztó felelőtlen viselkedéséhez járul hozzá, annak tudatában, hogy a felelőtlenség minden következményét az ügyfélre tudja hárítani. Például nagyon magas kamatlábon az ügyfél későbbi életét teljes mértékben ellehetetlenítő mértékű hitelt nyom le az ügyfél torkán. Egy sor szerződésképességet korlátozó szabály van, ami a felelősség ilyen egyoldalú megosztását megnehezíti - és a hitelnyújtót érdekeltté teszi egy kicsit. Például nem sok állam foglya kikényszeríti azt a szerződést, ahol az adós az egyik veséjét vagy éppen a saját személyét (mint adósrabszolga) kínálja fel biztosítékként.
Persze nincs ingyen ebéd. A fogyasztó védelme éppen a hiteleket tesz nehezen elérhetővé. Ha az adós bármikor eltűnhet a pénzzel, ki adna neki hitelt? Az optimális szabályozásnak erre az átváltásra, trade-off-ra kell választ találnia: Több védelem, nehezebb hitel. Vagy fordítva.
Az amerikai szabályozás a jelzáloghitelek korlátolt felelősségével erősebben védi a fogyasztót, mint mondjuk az európai vagy a éppen magyar szabályozás. A szabályozó arra kényszeríti a bankot, hogy informálódjon az ingatlanról is, nemcsak az adós pénzügyi helyzetéről. Ha az ügyfelet átverik és aranyáron vesz lakást, akkor a bank is kockázatot vállal. A bank gyakorlatilag részt vesz az ingatlan értékének hitelesítésében.
A rendszer persze nem tudott ilyen szépen működni. Kisebb részben a baloldali-liberális társadalompolitikusok a felelősek: Egy sor törvénnyel kényszerítették a bankokat, hogy olyan ügyfeleknek is hitelezzenek, akiknek egyébként nem adtak volna hitelt. Az amerikai bankfelügyelet teljes kapacitását lekötötte a hitelezési regressziók futtatása és a vélt diszkrimináció utáni lihegés. Újabb áldozat a politikai korrektség oltárán.
De sokkal nagyobb mértékben felelős a szabályozás teljes hiánya, és a vak bizalom az önszabályozásban. A önszabályozás ugye ugyanúgy nem pótolja a szabályozást, mint ahogy az önbizalom a bizalmat.
Félreértés ne essék: Alapvetően szabályozás-ellenes vagyok, nem sok jó született állami szabályozásból. De ott, ahol komoly externáliák vannak, azaz a döntések következményeit nemcsak a döntéshozó viseli, ott szükség van szabályokra és azok betartatására. A gyorshajtást nem azért szabályozzuk, mert aggódunk Kovács B. János gyorshajtó és úrvezető testi épsége felett. Hanem azért, mert aggódunk az összes többi autósért és gyalogosért, akiknek a fenti úr az életét veszélyezteti. Hasonlóan a bankrendszer esetében sem a részvényesekért vagy a menedzsmentért aggódunk, hanem a rendszerszintű, mindenkit érintő hatások miatt.
A szabályozás hiánya miatt tudtak a bankok indokolhatatlan méretű kockázatokat vállalni - nemcsak a bankrészvényesek, hanem az adófizetők pénzét is feltéve az örökkön emelkedő ingatlanárak című fogadásra. Ezért van válság - és nem a jelzáloghitelek korlátolt felelőssége miatt.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Adódna az egyszerű következtetés: a korlátolt felelősség válsághoz vezetett és a követendő reformok meg kell szabadulni tőle.
Adódna, de nem lenne jó következtetés. Az autóbalesetre sem az Ottó- (vagy Diesel-) motor betiltása a válasz, bár kétségtelen ezek nélkül nem történt volna meg a baleset - vagy legalábbis nem lett volna olyan súlyos. A korlátozott felelősségnek fontos szabályozó szerepe van: A ragadozó hitelezést (predatory lending) szorítja vissza.
A ragadozó hitelezés során a bank a fogyasztó felelőtlen viselkedéséhez járul hozzá, annak tudatában, hogy a felelőtlenség minden következményét az ügyfélre tudja hárítani. Például nagyon magas kamatlábon az ügyfél későbbi életét teljes mértékben ellehetetlenítő mértékű hitelt nyom le az ügyfél torkán. Egy sor szerződésképességet korlátozó szabály van, ami a felelősség ilyen egyoldalú megosztását megnehezíti - és a hitelnyújtót érdekeltté teszi egy kicsit. Például nem sok állam foglya kikényszeríti azt a szerződést, ahol az adós az egyik veséjét vagy éppen a saját személyét (mint adósrabszolga) kínálja fel biztosítékként.
Persze nincs ingyen ebéd. A fogyasztó védelme éppen a hiteleket tesz nehezen elérhetővé. Ha az adós bármikor eltűnhet a pénzzel, ki adna neki hitelt? Az optimális szabályozásnak erre az átváltásra, trade-off-ra kell választ találnia: Több védelem, nehezebb hitel. Vagy fordítva.
Az amerikai szabályozás a jelzáloghitelek korlátolt felelősségével erősebben védi a fogyasztót, mint mondjuk az európai vagy a éppen magyar szabályozás. A szabályozó arra kényszeríti a bankot, hogy informálódjon az ingatlanról is, nemcsak az adós pénzügyi helyzetéről. Ha az ügyfelet átverik és aranyáron vesz lakást, akkor a bank is kockázatot vállal. A bank gyakorlatilag részt vesz az ingatlan értékének hitelesítésében.
A rendszer persze nem tudott ilyen szépen működni. Kisebb részben a baloldali-liberális társadalompolitikusok a felelősek: Egy sor törvénnyel kényszerítették a bankokat, hogy olyan ügyfeleknek is hitelezzenek, akiknek egyébként nem adtak volna hitelt. Az amerikai bankfelügyelet teljes kapacitását lekötötte a hitelezési regressziók futtatása és a vélt diszkrimináció utáni lihegés. Újabb áldozat a politikai korrektség oltárán.
De sokkal nagyobb mértékben felelős a szabályozás teljes hiánya, és a vak bizalom az önszabályozásban. A önszabályozás ugye ugyanúgy nem pótolja a szabályozást, mint ahogy az önbizalom a bizalmat.
Félreértés ne essék: Alapvetően szabályozás-ellenes vagyok, nem sok jó született állami szabályozásból. De ott, ahol komoly externáliák vannak, azaz a döntések következményeit nemcsak a döntéshozó viseli, ott szükség van szabályokra és azok betartatására. A gyorshajtást nem azért szabályozzuk, mert aggódunk Kovács B. János gyorshajtó és úrvezető testi épsége felett. Hanem azért, mert aggódunk az összes többi autósért és gyalogosért, akiknek a fenti úr az életét veszélyezteti. Hasonlóan a bankrendszer esetében sem a részvényesekért vagy a menedzsmentért aggódunk, hanem a rendszerszintű, mindenkit érintő hatások miatt.
A szabályozás hiánya miatt tudtak a bankok indokolhatatlan méretű kockázatokat vállalni - nemcsak a bankrészvényesek, hanem az adófizetők pénzét is feltéve az örökkön emelkedő ingatlanárak című fogadásra. Ezért van válság - és nem a jelzáloghitelek korlátolt felelőssége miatt.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal