A baloldali értelmiség esete a fasiszta farkassal
A baloldali értelmiség annyiszor kiáltott fasiszta veszélyt valós ok nélkül, hogy teljesen elvesztette a szavahihetőségét. A napi politikai célokat követő visítozás nemcsak a baloldali értelmiséget hiteltelenítette, hanem kisebb mértékben a fasiszta veszélyről szóló közbeszédet is. Különösen kínos, hogy Aesopus forgatókönyvét követve, a farkas most ténylegesen is megjelent.
A baloldali értelmiség a fasizmust jókora politikai bunkóként forgatta az elmúlt tizenegynéhány évben. Az alaphangot Grósz Károly adta meg a Budapesti Sportcsarnokban1988-ban, ahol is fehérterrorral és ellenforradalommal riogatott. De a Demokratikus Chartára volt szükség, hogy mindez a magyar baloldali közbeszéd szerves része legyen.
Azóta a baloldali értelmiség minden vezető jobboldali politikusban felfedezi a fasizmus félreérthetetlen jeleit. Főleg amikor a belpolitikai helyzet úgy kívánja. Antall József talán a legjobb példa a baloldali kreatív félelemre. A történelem fintoraként a kommunista titkosszolgálat megfigyelésiből tudjuk, hogy Antall világ életében szélsőségektől mentesen gondolkodott. (Halála után – mutatva, hogy nem tárgyilagos, hanem inkább politikai volt az elítélő vélemény – persze pozitívra váltottak a vélemények.)
A politikai ellenfelek differenciálatlan fasisztázása, amiről Gyurgyák János sokkal jobban beszél, két hatást ért el. Egyfelől, hiteltelenítette – nemcsak a mérsékelt jobboldalon - a baloldali véleményformáló értelmiséget. (A hitelesség elvesztését segítette az aktuálpolitikai szerecsenmosdatás és iparszerű relativizálás is a rendőrség 2006 októberi túlkapásai kapcsán is. De a baloldali értelmiség szerepéről a jobboldali szélsőségek megerősítésében majd később…) Másfelől, mindezzel hozzájárult a közélet eldurvulásához, elszigetelte a tisztességes konzervatívokat - és összemosta őket a szélsőségesekről. Egyben a szemforgatás címszó alatt új rekord született a Guinness könyvbe, ahogy a baloldali értelmiség a démonizált konzervatívoktól számonkérte a higgadt vitát. De komolyan: Mi más kellene egy szélsőséges csoportnak mint a mérsékeltek elszigetelése és a durvuló közélet?
De a történet nem áll meg itt. Aesopus meséje sem úgy ért véget, hogy minden komoly embert jól felbosszantott a farkast kiáltozó fiú és azok végül kiröhögték az ostobát. Nem, jött a farkas.
Igen, most megjelent a Magyar Gárda. És a Magyar Gárda elfogadhatatlan. Nem azért mert a baloldali értelmiség annak gondolja, hanem inkább annak ellenére. De elfogadhatatlan: A Magyar Köztársaság nem lehet terepe félkatonai csoportok nyomásgyakorlásának. Pont.
A baloldali értelmiségnek pedig megköszönjük az eddigi tevékenységét - és várjuk mikor átkoznak ki újabb konzervatív politikust. Nem kell sokat várni. A napi politika továbbra is mindenek felett. Gratulálunk.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
8 megjegyzés:
Azért azt az állítást, hogy a fasizmus csak a Magyar Gárdával jelent meg a közéletben és előtte a baloldal mindig árnyékra ugrott, kicsit árnyalnám.
1998-2002 között a MIÉP bent volt a magyar parlementben, de nem volt a koalíció része. Orbán, különösen mikor szüksége volt rájuk, számos engedményt tett nekik, főleg retorikai szinten: beszédeinek rendszeresen elemei voltak a magyar fasizmus korszakait idéző nyelvi kódok (idegenszívű, idegenszerűek, bankár- stb). 2002-ben a Vasárnapi Újságban a szélsőjobboldali nézetekkel - így a fasizmussal is - rokonszenvező Demokratát ajánlotta a híveknek olvasásra.
Emellett abban igazad van, hogy az ún. baloldali értelmiség előszeretettel fasisztázott, amikor már érve nem volt. De nem most van az első alkalom, hogy jogosan megteheti.
Roark: szerintem a MIÉP szerepét meg annyiban érdemes árnyalni, hogy a MIÉP nem fasiszta párt. Hülyék, rögeszmések, rossz válaszokat adnak, és nyilván egy csomó frusztrált értelmiségi attitűdöt megjelenítenek /tettek Magyarországon. De ahogy Gyurgyák a Tory által is említett könyvében írta, Csurka retorikájában, politikai cselekvésmintáiban inkább kötődik a hajdani népi mozgalom radikális jobbszárnyához (Magyar Élet c. lap, Erdélyi, Kodolányi stb.), mint a nyilasokhoz. Mármost az, hogy ez befogható-e a "fasiszta" címke alá, erről a nemzetközi politológiai irodalom egy része nyilván azt mondja, hogy igen. Mások meg distancíroznak. Utóbbira hajlanék, mert a finom árnyalatok megtartásának művészete művelendő erény.
A ballib értelmiség fasisztázásának szituatív voltáról annyit, hogy bár Orbán valóban használt nagyon hülye szavakat és terminusokat és csinált is nem egy hülyeséget, az "idegenszívűzés" 1997. június 21-én esett meg, a Zeneakadémián, jóval a kormányra jutás előtt (egy Deák-idézetbe bújtatva, de hát ez ugyanaz). Volt belőle sikongatás, de ma már inkább az a diskurzus a baloldalon is, hogy hát jójó, az Orbán-kormányzás rémes volt, de a gazdaságban 2000-2001-ig rendben mentek a dolgok (Matolcsyig, uszkve), de a vereség óta az Orbán megőrült. Szóval Antall-szindróma, kicsit szoftban.
Roark: "Névtelen" nagyjából választ adott.
Nem akarok senkit sem mentegetni, de a nyelvi kódok szerintem egy kicsit túlmagyarázások. Nem, nem elfogadhatóak - de nem kell ahhoz fasisztának lenni, hogy valami elfogadhatatlan legyen. Viszont ezeket nem sikerült a baloldali értelmiségnek a helyén kezelni és ezzel hazavágták a vitát. Mert ugye ha Orbán vagy Antall fasiszta, akkor mi a Gárda? Matyóhímzés?
Abban meg egyetértünk, hogy a vagdalkozás jó volt érv helyett. Én annyival megyek tovább, hogy ez most visszaüt.
Névtelen: Köszönöm a részleteket.
Tory, Névtelen: valóban, a MIÉP nem volt fasiszta. Csak arra akartam rávilágítani, hogy a Magyar Gárda nem a semmiből bukkant elő: Orbán stratégiája az volt, hogy lefedi az egész jobboldalt (egy a tábor, etc), és így nem "vesznek el" szavazatok. Ez szükségképpen azzal járt, hogy tennie kellett gesztusokat a szélsőjobbnak, azok pedig ezzel úgy érezték, hogy legitimációt kaptak. Orbán és Antall között az a különbség, hogy Antall ezt a réteget csipesszel sem fogta volna meg, normális politikus ilyenektől távol tartja magát.
A Fidesz egyébként jóval a gárda előtt elkezdett nyúlni a Jobbik felé, például, és önkormányzati szinten vannak helyek, ahol közösen dolgoznak. Vagy a Jobbik sem fasiszta? Az Árpád-sávos zászló minek is a jelképe?
"De elfogadhatatlan: A Magyar Köztársaság nem lehet terepe félkatonai csoportok nyomásgyakorlásának."
Egy konzervatívot hol érdekli a Magyar Köztársaság, és hol érdekli, hogy egy liberális demokráciában mi elfogadható és mi nem?
Továbbá számomra elfogadhatatlan ez az "elfogadhatatlanozás". Eleve, bizonyos véleményeket diszkvalifikál a közbeszédből, ez pedig ideológiai cenzúra - és ez az, ami elfogadhatatlan. Másrészt meg enyhén szólva dogmatikus és pofátlan kijelentés.
Továbbá kicsit vicces, hogy a konzervatív elfogadhatónak vél egy liberális demokráciát, és elfogadhatónak véli a balliberális oldalt magát is, addig az ultrakonzervatív, radikális nacionalista stb. véleményektől fintorog, mint valami elkényesztett uraság, hogy "jajj, csúnyát mondott"...
"Vagy a Jobbik sem fasiszta? Az Árpád-sávos zászló minek is a jelképe?"
Nem, nem fasiszta. Nemzeti radikális, amely a fintorgó, jajgató jobbközép (amely nem jobboldali: aki lepaktál a balliberalizmussal, az nem jobboldali. Pont.) és a nettó nácik, nyilasok KÖZÖTT helyezkedik el.
Az Árpád-sávos zászló pedig az Árpád-ház jelképe, áttételesen pedig így magyar történelmi jelkép. Véleményem szerint az Árpád-sávos zászló a magyar történelmi nagyságtudat iránti nosztalgia érzésének kifejezésének eszköze.
Névtelen (1): A konzervatív nem anarchista. És bizony érdekli a közrend.
Névtelen (2): Ideológiai cenzúra az, ha bárki megtiltja Neked, hogy közterületen vagy a saját birtokodon elmond, amit akarsz. Ami szintén elfogadhatatlan. Tudom dogmatikus és pofátlan ezt így kimondani, de ettől még elfogadhatatlan.
Az nem cenzúra, ha a hülyeséget hülyeségnek nevezzük. Sőt, még az sem, ha a nagyon okosságot nevezzük hülyeségnek. Sőt, még az sem cenzúra, ha nem engeded, hogy ezt a nappalidban mondjam el vagy éppen moderálsz a blogodon...
Érdemes tudni, mi miatt panaszkodsz.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal