Valószínűleg csak keveseket. Pedig nem lenne érdektelen.
Kezdjük egy példával a kamatos kamat birodalmából. Tegyük fel, hogy Magyarország és Csehország körülbelül azonos gazdasági színvonalon van, de a magyar gazdasági növekedés éves átlagban kettő, míg a cseh három százalék. A következő száz évben.
Az első évben nincs nagy különbség, a másodikban se – de aztán szépen összeadódik a sok kis egy százalék. Száz év múlva a magyar gazdaság több mint hétszeresére, a cseh több mint tizenkilencszeresére nő. Jó? Nem jó: A magyar gazdaság teljesítménye – és az életszínvonal - kevesebb lesz, mint a cseh negyven százaléka. A példa - az általános iskolai matematika oktatás szemléltetésén túl - jól mutatja, hogy hosszú távon a tartós, kis növekedési különbségek összeadódhatnak. És ami igazán relevánssá teszi a példát: A növekedési különbségek nemcsak a matekpéldában, hanem a valóságban is összeadódnak. Érdemes tehát érdeklődni a hosszú távú növekedés iránt. Vegyünk néhány valós példát. A századfordulón Argentína lényegesen gazdagabb volt, mint Olaszország. Olaszország két világháborúval együtt is gyorsabban tudott fejlődni. A századfordulón kivándorolt olaszok meg most szépen váltják ki az olasz útlevelüket és jönnek vissza… Az ötvenes években Korea ugyanolyan szegény volt, mint Ghána. Negyven évvel később a koreai teljesítmény tízszerese lett a ghánainak – vásárlóerő-paritáson. Nominálisan a különbség még nagyobb. 1800-ban Haiti a nyugati félteke leggazdagabb országa volt. 2000-ben a legszegényebb.
A magyar közpolitikai vitából hiányzik a valódi tét felismerése: Magyarországnak esélye van a lemaradó országok közé kerülni. Nem automatikus a felzárkózás: Lassú növekedés, öregedő lakosság, ellátórendszerek (nyugdíj, egészségügy) válságban – és mindeközben késhegyre menő politikai harc folyik látszatkérdésekről. Volt már utcai zavargás, majdnem volt valutaválság. Hadd tegyem hozzá, alapvetően optimista vagyok. Magyarország meg fogja tudja oldani a problémáit, tud gyorsan fejlődni. Nem leszünk egy másik Argentína. Bármennyire is szép az argentin tangó.
Tory: miért vagy optimista? Mármint nem a 2% vs válság, hanem a 2% vs 3% (vagy akármennyi) kérdésben.
Magyarország a rendszerváltás óta képtelen volt végigvinni egy nyugdíjreformot, az egészségügyi reform finoman szólva döcög. Az ellenzék piacellenes retorikát használ idestova 5-6 éve. Az MSZP másodvonala azzal van elfoglalva, hogy fúrja a miniszterelnököt (ami szép tevékenység, csak arról nincs fogalmuk mit csinálnának másként). Folytathatnám sokáig. Ami a lényeg, hogy a valódi növekedéshez gatyába kellene rázni a fentieket + adórendszert (hogy a marginális jövedelemadó kulcs olyan 60% alá menjen, a munkáltatói járulékokkal is számolva), és ha tippelnem kellene, az elkövetkező 20 évben mindig csak annyira lesz ezekhez hozzányúlva, hogy éppen ne legyen katasztrófa.
Elsősorban azért vagyok optimista, mert annak születtem:) Nem tehetek róla, ilyen a hozzáállásom.
A viccet félretéve, racionális okom is van optimistának lenni. A fenti, és az ahhoz hasonló elemzések szépen lassan szivárognak be a szavazókhoz. Nem fogják ők tolerálni a lassú hanyatlást. Ezt meg a döntéshozó elit fogja megérteni.
Tudom, a jelenlegi helyzetből lehet csúnya populizmus is (Evita bárkinek?). De nem csak az.
PS: Az adócsökkentésben teljes mértékben egyetértünk. Ez egyértelmű előfeltétele az előre mozdulásnak. Erről még bővebben is kellene írni.
2 megjegyzés:
Tory: miért vagy optimista? Mármint nem a 2% vs válság, hanem a 2% vs 3% (vagy akármennyi) kérdésben.
Magyarország a rendszerváltás óta képtelen volt végigvinni egy nyugdíjreformot, az egészségügyi reform finoman szólva döcög. Az ellenzék piacellenes retorikát használ idestova 5-6 éve. Az MSZP másodvonala azzal van elfoglalva, hogy fúrja a miniszterelnököt (ami szép tevékenység, csak arról nincs fogalmuk mit csinálnának másként). Folytathatnám sokáig. Ami a lényeg, hogy a valódi növekedéshez gatyába kellene rázni a fentieket + adórendszert (hogy a marginális jövedelemadó kulcs olyan 60% alá menjen, a munkáltatói járulékokkal is számolva), és ha tippelnem kellene, az elkövetkező 20 évben mindig csak annyira lesz ezekhez hozzányúlva, hogy éppen ne legyen katasztrófa.
Elsősorban azért vagyok optimista, mert annak születtem:) Nem tehetek róla, ilyen a hozzáállásom.
A viccet félretéve, racionális okom is van optimistának lenni. A fenti, és az ahhoz hasonló elemzések szépen lassan szivárognak be a szavazókhoz. Nem fogják ők tolerálni a lassú hanyatlást. Ezt meg a döntéshozó elit fogja megérteni.
Tudom, a jelenlegi helyzetből lehet csúnya populizmus is (Evita bárkinek?). De nem csak az.
PS: Az adócsökkentésben teljes mértékben egyetértünk. Ez egyértelmű előfeltétele az előre mozdulásnak. Erről még bővebben is kellene írni.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal