kedd, február 5

Hungarian Pride: Egy gyermekszerető ország

Az Economist Budapesti naplójában szerepeltünk:
Hungarian society is still centred on the family in way that most of western Europe is not. Children here are valued above all else. That’s also the case in many of Hungary's neighbours.

The social mores of the 1930s have also preserved an everyday politeness that is curiously comforting. Strangers greet each other in lifts with a “good morning” or “good day”, even a “bon appetit” in restaurants, and always say goodbye when they leave. To depart without a salutation is known as “leaving in the English manner”. Cutest of all is the way Hungarian children greet their elders, with a shy “csokolom”, short for “I kiss your hand”, a hangover from the 19th century. Sunday lunch is an iron-clad institution, where three or even four generations gather around the table for a multi-course feast.
És tényleg van benne valami: Ferihegyen előreengedik a vámnál a kisgyermekeseket, felállunk a kismamáknak és a kisgyerekeknek a buszon meg a villamoson. Egyszóval: jó fejek vagyunk.

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

2 megjegyzés:

Blogger VIII. Nagyapo írta...

Hát nem tudom... Ha annyira szeretjük a gyerekeket, miért csinálunk olyan keveset belőlük?

2/05/2008  
Blogger Tory írta...

Nagyapó: Formálisan ugye nem következik abból, hogy szeretjük a gyerekeket, akkor sokat vállalunk? Egy analógia: Szerethetjük a fagyit, de az, hogy mennyire szeretjük nem mérhető le azzal, hogy hány kilót eszünk...

Formálisan ugyan nincs igazad, de egyébként egy nagyon releváns pontra mutatsz. Óriási az eltérés (majdnem 1.0 a tervezett és a megszületett gyerekek száma szerint). A terv szerint a fejlett világ élvonalában lennénk, így a legvégén.

Szóval - formális érvelést helyén kezelbe - nagyon jó a pont, és hadd válaszoljak rá egy külön bejegyzésben részletesen is.

2/08/2008  

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal