Justitia bohócsipkában

Jogállamokban a bíró az állam – és így közvetve az állampolgárok – hatalmának képviselője. Ez az elv nem csak az ítéletek szövegében tükröződik (“A Magyar Köztársaság nevében”), hanem az egész eljárás rendjében. Amikor a bíró a hatályos törvények alapján ítéletet hoz, tudja, hogy ezt az egész társadalom nevében teszi. Fordítva is működik a dolog: az állampolgároknak nem engedjük, hogy a bíróság munkáját, a tárgyalás rendjét megzavarják, mert ha cirkusszá változtatnánk a tárgyalást, ezzel az egész társadalmat köpnénk arcul.



Érdemes ebben a kontextusban vizsgálni Budaházy tegnapi tárgyalásáról megjelent felvételeket. Emlékeztetőül: a vádlott a kormány elleni fegyveres harcra buzdított, de a bíróság álláspontja szerint ezzel nem valósította meg az alkotmányos rend megváltoztatásának előkészületét. A dolog szubsztantív részével egyelőre nem kívánok foglalkozni, érdemesebb megvárni a másodfokú ítéletet, meg jó lenne látni magát az ítélet szövegét is, mindenesete nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországon csak egy módon lehet a bíróság által is felismerten megvalósítani az alkotmányos rend megváltoztatásának előkészületét: úgy, ha valaki véghezvisz egy puccsot. Csak az a gond, hogy akkor már nem lesz ott a bíróság, hogy elítélje, de ilyen apróságokkal nem érdemes foglalkozni.

Érdekesebb magának a tárgyalásnak a menete. A vádlott szimpatizánsai először is fellobogózták a tárgyalótermet: volt bent hagyományos piros-fehér-zöld zászló, szentkoronás-címeres, és természetesen árpádsávos is. Pedig a tárgyalóterem feldíszítése nem tartozik a szokásos eljárásrendbe, de látható, hogy új szelek fújnak: a közeljövőben elvárható, hogy minden vádlott magával vihesse kedvenc posztereit, szobanövényeket, esetleg egy élő lovat, mert ő úgy érzi magát otthonosan.

A helyzet a tárgyalás során egyre nevetségesebbé vált. A felvétel ötödik percében a nézőközönségből egy hölgy szabályosan beszólt a bírónak, mikor az csendet kért, és leállt vitatkozni vele azon, hogy melyik teremben kellene tartani a tárgyalást (természetesen a dolog teljesen korrekt, ha időközben az eljárásrendbe beemelték a kocsmákban szokásos viselkedési normákat, de ilyesmiről mindezidáig nem értesültem). A bíró, az ügyész és a védő felolvasásait hol tapsvihar, hol a nézők alapzaja, mormogás, röhögés, tetszésnyílvánítás, vagy kézmozdulatokkal való kommunikáció kísérte. Ilyesmik talán elmennek egy általános iskola matekóráján a 45. perc felé, de egy bíróságon ilyen nem megengedhető. A bíró végig fenyegetőzött a kivezettetéssel, de nem került rá sor. A terem kiürítésére sem. A vádlott a felvétel 9. percében még egy humoros beszólást – a bírónak! – is megengedett magának, haha, a nézők röhögtek is, ahogy kellett.

Gedankenexperiment: képzeljük el, hogyan reagált volna a helyzetre mondjuk egy amerikai kisváros bírója. Először, mondjuk, figyelmeztet (de csak akkor, ha jó szíve van: az illemszabályokat ugyanis nem feladata megtanítani). Aztán, mivel büntetőügyről van szó, és szó szerint az ő képébe (in facie curiae) lett röhögve, simán kivezetteti azokat, akik zavarják a tárgyalást. Utóbbiak cselekményük komolyságától függően pénzbüntetést kapnak (ez elég komoly szokott lenni), vagy akár be is zárhatják őket. Nincs apelláta. Nincs lobogódíszítés a tárgyalóteremben, csak az, ami már eleve is ott volt. Nincs beszólás, és poénkodás. Az is igaz persze, hogy mivel ott van a bíróságnak tekintélye, ott a vádlott nem is nagyon próbálkozik ilyen manőverekkel.

Röviden összefoglalva: a tárgyalás menetéért felelős bíró nem élt törvényes jogosítványaival, hanem hagyta, hogy a vádlott és szimpatizánsai viccet csináljanak a tárgyalásból, amit vezetett. Lejáratta ezzel az egyik fontos intézményt, a bíróságokat, és közvetve az egész Magyar Köztársaságot, amit képvisel.

Budaházy ezek után pontosan fogja tudni, mivel áll szemben.

Semmivel.

Köszönjük.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása