csütörtök, január 31

Thomas Sowell: Economic Facts and Fallacies

Thomas Sowell kiváló és hiánypótló könyvet írt a közgazdasági tényekről – és az azokat elfedő politikailag korrekt mítoszokról. A könyvben sorra veszi ezeket mítoszokat és megcáfolja őket. Kötelező olvasmány konzervatívoknak..

Nem célom lelőni a poénokat, de kedvcsinálóként nézzük meg mit ír Sowell a nemi egyenlőtlenségekről. (Valószínűleg a magyar olvasó számára érdekesebb és relevánsabb mint mondjuk a fekete-fehér-ázsiai mítoszok vizsgálata.) Tény, a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak. A teljes munkaidőben dolgozó nők 2004-ben körülbelül egynegyedével kevesebb pénzt vittek haza mint a hasonló férfiak az Egyesült Államokban. A politikailag korrekt bölcsesség bármilyen különbségre persze: diszkrimináció.

Bár Sowell nem zárja ki a diszkriminációt, de néhány érdekes ellentmondásra felhívja a figyelmet:

  1. Más foglalkozásokat választanak a férfiak és a nők. A férfiak magasabb bérezése talán összefügg azzal is, hogy a férfias munkakörök kellemetlenebbek. Egy kellemetlenség: a munkahelyi halálos balesetek áldozatainak 95%-a férfi.
  2. A házasság máshogy hat a nők mint a férfiak keresetére: A házas nők kevesebbet, míg a házas férfiak többet keresnek, mint a sosem házasodott társaik. Valószínűleg működik valamilyen munkamegosztás a házasságon belül. Vagy a házas nőket jobban diszkriminálják?
  3. A házasodási hatás olyan erős, hogy a fizetéskülönbség meg is fordul. A sohasem házasodott 40-64 év közti nők átlagkeresete, 47,000 dollár, lényegesen meghaladja a hasonló férfiak átlagkeresetét, 42,000 dollár. Talán a nem házasodott férfiakat diszkrimiálják a nem házasodott nőkkel szemben?
  4. A gyermekvállalás magyarázni látszik a hosszú távú eltéréseket. Minél korábban házasodnak a nők és minél több gyereket nevelnek, annál nagyobb a rés. Például, a kevés gyerekkel és késő házasodással jellemezhető harmincas években a nők munkahelyi szerepvállalása, egyetemi előrejutása lényegesen jobb volt, mint a baby-boom idején, az ötvenes években. (Ami ellentmond a lineáris "haladást" vizionáló uralkodó nézetnek...)
  5. Minél vagyonosabb a család, annál kevesebbet dolgoznak a nők. Vajon azért mert a jól kereső férjjel rendelkező nőket diszkriminálják? Vagy csak kevesebbet akarnak dolgozni és meg is engedhetik maguknak?

Érdekes kérdések és a könyv még érdekesebb lesz, amikor bűncselekményekről, a fejlődő országokről, a tudományos életről vagy éppen a bőrszínről van szó. (Ez utóbbihoz érdekes adalék, hogy Sowell feketeként milyen objektivitással, tényleg harag és részrehajlás nélkül tud írni.)

Sowell könyvét nemcsak a konzervatívok, hanem a közpolitikáról komolyan gondolkodók is haszonnal forgathatják. Először ugyanis meg kell értenünk, mi okozza a különbséget, aztán tudunk csak dönteni a helyes beavatkozásról. Orvosi hasonlattal, előbb kell tudni a betegséget mint a operálni. Ha a megfigyelhető különbség egyéni döntésekre vezethető vissza az nyilván más választ (adott esetben semmilyet sem) követel, mint ha komoly jelek utalnak diszkriminációra. Az értelmes gondolkodás, ha ugyan nem is mindig politikailag korrekt, de kifizető.

Címkék:


[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása

4 megjegyzés:

Anonymous Névtelen írta...

Érdekesen hangzik, el fogom olvasni a könyvet.

Ugyanakkor szerintem te is tudod, hogy Magyarországon a legtöbb munkaadó nem annyira szereti pl a gyerekes anyákat, mert a gyerek beteg lesz és akkor pár napra kiesik a dolgozó, stb. Természetesen ezt nem tartom "diszkriminációnak", hanem ha úgy tetszik, annak az opciónak az ára, hogy az anyuka hazamehet a gyerekéhez. Ahol egy árba kényszeríted a különböző dolgokat, ott valamelyiket "diszriminálni" fogják, ez tulajdonképpen Gresham törvénye egy másik piacon.

A megoldást abban látnám, hogy az állam nem szól bele ezekbe a piacokba, ha nem érti pontosan a lényegület (azaz tkp. soha :-)

1/31/2008  
Anonymous Névtelen írta...

Sowell elég expliciten beszél erről a kérdésről a könyvben. Az alapgondolat szerint bizonyos külső jegyek (nem vagy bőrszín) információt közvetítenek nagyon olcsón - és egyszerűen nem éri meg ennél az első szignálnál többet kitalálni. Például a taxisofőr nem áll meg este egy fekete férfinek egy kicsit rosszabb környéken (akkor se ha a sofőr fekete), mert fél a rablástól. Vagy nem veszel fel férfi au pair-t, mert félsz a pedofilektől. A fenti példában a megállás vagy a pasi au pair alkalmazása, túl költséges hiba lehet. Ennél ez persze bonyolultabb, de ennél az információs problémánál kezdődik a közgazdasági gondolkodás.

A kisgyermekes anyák helyzetét viszont sokkal élesebben látom: Akik a kismamákkal szemétkednek, ugyanolyanok, mint akik a fogyatékosok életét nehezítik meg. (Persze a kismamák nem fogyatékosok...) Nem biztos, hogy állami szabályozás kell - én például nem szívesen vásárolnék olyan cégtől, amelyik gyerekes anyákat nem vesz fel, nem alkalmaz vagy más módon elutál.

2/01/2008  
Blogger gregoriosz írta...

[De honnan tudjuk, hogyan bánik egy cég a gyerekes anyákkal?]
Ha a gyerekvállalást fontosnak tartjuk (valahogy úgy, hogy jó az, ha fennmarad ez az ország, és erre a legjobb módszer még mindig a család), akkor a szülők munkajogi védelme "közteherviselés" - ti. elismeri az állam, hogy a gyerekvállalás nem csak egyéni hobbi.

2/04/2008  
Blogger Tory írta...

Vadnyul: Igazad van, ebben nem is vitatkozunk. Öngyilkos és megvetésre méltó az a társadalom, ahol a kisgyermekes nőket (és a gyermekeket nevelőket) diszkriminálják. Bejegyzés is lesz róla.

2/05/2008  

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal