Gumiország
Mint az január közepén nyilvánosságra került, az Apollo Tyres beruházásával újabb gumigyár épül Magyarországon. Természetesen ez is állami támogatásban részesül (konkrétan 7 milliárd forintban), miképpen a munkaügyi jogsértéseiről elhíresült Hankook.
Dicséretes, hogy a kormány már a bejelentéskor nyilvánosságra hozta a támogatás összegét, pedig emlékezetes, hogy a Hankook támogatásairól szóló szerződéseket a TASZ segítségével kellett kiperelni a minisztériumból (itt zárójelben respect azoknak, akik Magyarországon anno végigverték az információszabadságról szóló törvényeket). Egy gondolatkísérlet erejéig tegyük fel, hogy semmiféle korrupció, átverés és politikusoknak csúsztatott kenőpénz nincs egy ilyen támogatás mögött, és foglalkozzunk azzal, miért jó az államnak egy gumigyár?
Természetesnek hat az az érvelés, hogy munkahelyeket teremt, ezáltal csökkenti a munkanélküliség közvetlen (munkanélküli-segély) és közvetett (nem foglalkoztatott munkaerő leépülése, stb) költségeit. Továbbá a profit és a bérek után adók és járulékok illetik a magyar államot: a beruházással keletkezik egy gazdasági többlet, amiből a gumigyár, alkupozícióit érvényesítve, megpróbál minél nagyobb szeletet kihasítani. Lehet, hogy még így is jól járunk.
Ugyanakkor az is világos, hogy ha egy kis cég akar Magyarországon üzemet létesíteni, akkor sem fog tudni kialkudni egy méretével arányosított hasonló támogatást, ha ő is munkahelyeket teremt és adókat fizet. Hiszen egy mondjuk 40 főt foglalkozgató céggel nem fog tárgyalni a kormány, nem lehet vakuk kereszttüzében mosolyogva kezet rázni, és mondogatni a népnek hogy a kormány, egyfajta kádári apafiguraként, ismét “munkahelyeket teremt.”
Az eredmény: a nagy üzemméretű iparágak szelektív támogatása. Ha ebben a formában vizsgáljuk, ez nem feltétlenül okos dolog: a nagy üzemméretű iparágakban a gyártás szintje gyakran (de persze nem mindig) alacsony hozzáadott értékkel párosul, a munkásoktól pedig nem vár el magas szintű képzettséget, de ennek megfelelően is fizeti meg őket.
Persze meg lehet próbálni Kínával versenyezni ezekben a szektorokban, de nem biztos, hogy az államnak pont ezt érdemes támogatnia.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
4 megjegyzés:
Akkor támogatás helyett olyan adók, amiért már érdemes idejönni, és ez a kis cégeknek is jó?
Máshogy: adunk 7-et, és mennyi jön vissza? Legalább valahogy számba vették, hogy megéri?
Vadnyúl: igen, egy általános adócsökkentésnek (itt nem feltétlenül a társasági adóra gondolok, hanem pl. a munkaerő terheire) sok értelme lenne.
Remélhetőleg utánaszámoltak, hogy megéri-e, nem tudom. De akkor is érdemesebb lenne a támogatást arányosan adni (pl adók arányos elengedése), mert jelenleg egy összegű transzfer, és miután megtörténik, marginális hatása nincs.
Roark:
1) A magyar adórendszer alapállapotában (egyszeri kedvezmények nélkül) a kisvállalkozásoknak kedvez. Hat embert lehet zsebbe fizetni, hatszázat nem. Ezért a nagyvállalkozások effektív adóterhe nem biztos, hogy rosszabb mint a kisvállalkozásoké.
ÉS: Ebből az is következik, hogy a közepes méretű cégek vannak igazi hátrányban (se támogatás, se csalás). Ezt érdemes lenne összekötni a kevés tőzsdei bevezetéssel stb... Van kedved?
2) Stilárisan nem értek egyet a "Gumiország" címmel. Nem az országgal van a baj. (Jobb ötletem nem volt, egyébként konstruktív lett volna a kritika...)
Tory:
1) Valóban, ebben teljesen igazad van. Ugyanakkor a mikrovállalatok (pl a tipikus apu-anyu bt) egy részének célja pusztán az adóelkerülés, termelési tevékenységet nem nagyon végeznek, így az allokációs torzítás szerintem kicsi (eltekintve az adóelkerülésre fordított időtől).
A felvetésed jó, gondolkozom rajta.
2) Igazad van, nekem sem tetszik, de nem volt jobb gondolatom (felmerült a "A gumi és kaucsuk országa", de az se olyan jó). Majd igyekszem frappáns címeket adni a jövőben :-)
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal