Ambíció – az elnökség igazi előfeltétele

Az amerikai előválasztás kapcsán sok kérdésről lehet beszélni. Osztályozhatjuk a nekünk kedves szempontok alapján a jelölteket, vagy éppen elmondhatjuk ki miért szimpatikus (vagy éppen antipatikus).

Itt most egy kicsit absztraktabban gondolkodnék el a témáról. Mi különbözteti meg az elnökjelöltet a többi politikustól?

Első körben mondhatnánk sok jó tulajdonságot: Az elnökjelöltek általában sikeres politikusok, komoly teljesítménnyel a hátuk mögött. A republikánus oldalon John McCain sikeres szenátor, biztos és előkelő hellyel a szenátusban. Mitt Romney sikeres üzletember és kormányzó volt, Mike Huckabee szintén sikeres és megbecsült kormányzó volt. Rudy Giuliani sztár-polgármester volt a „világ fővárosában”. Ugyanez igaz a demokratáknál is. Mindannyian jól tudnak beszélni, közeli ismerőseik rajonganak értük, értelmesek, vitaképesek.

De mindez nem elég: A siker, a teljesítmény csak előfeltétel. Kell más is.

Rengeteg sikeres kormányzó van, aki boldog az elért eredményekkel és nem akar elnök lenni. És megérthetjük őket: Egy sikeres, szeretett politikus beszáll az elnökválasztási kampányba, akkor újra bizonyítania kell és nagy valószínűséggel bukni fog. Hét-nyolc induló közül csak egy lesz elnökjelölt – és ő sem lesz biztosan elnök. Egy sikeres karriert így lehet sikertelenné változtatni… Számíthat arra, hogy az elnökválasztási kampányban egy ország (vagy lassan már az egész világ) előtt fogják lejáratni és meghurcolni a nevét. Minden kis rossz döntése, minden apró botlása ezerszeresére fog nőni a versenytársak negatív kampányában. És mindezért dolgozni kell, nem öt-hat, hanem napi 12 vagy 14 órát. Állandóan úton lenni, pénzért kuncsorogni (a.k.a fundraising) és folyamatosan mosolyogni. És mindez nem egyszemélyes móka: a házastárs (és néha a gyerekek is) részesei lesznek a kampánynak. Ezt vállalni kell.

Megállapodott, sikeres emberek, közel – vagy éppen túl – a hatvanadik születésnapjukon életük legkeményebb – és valahol legkegyetlenebb – munkáját vállalják.

És ezt csak az vállalja, akiben nagyon erős az ambíció. Gondoljuk csak el. Hányan vállalnánk megfeszített munkát, a nevünk meghurcolását, a család életének a felforgatását túl a nyugdíjkorhatáron? Hányan lennénk hajlandóak kockára tenni az addigi eredményeket és egy sikertelen kampánnyal búcsúzni a karrierjüktől?

Nem sokan: ehhez szinte határtalan ambíció kell. Ennek a nem hétköznapi ambíciónak a megléte választja el az elnökjelöltet a többi sikeres politikustól.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása