Haza vagy harács?
A magyar kormány megítélésére két eltérő történet kering. Az egyik szerint a kormány régóta szükséges, de az aktuálpolitika miatt folyamatosan elhalasztott nagy horderejű reformlépéseket tesz meg a Haza érdekében. A másik szerint a kormány tevékenysége nem más, mint fedőtevékenység a korrupció, a Harács folytatására.
Hogyan dönthetjük el ezt a kérdést?
Nos, csak és kizárólag a magyar kormány tényleges cselekedetei dönthetik el, hogy miről is van szó: Hazáról vagy Harácsról.
Mondani ugyanis bármit nagyon könnyű. Ha például használt autót vásárolunk egy kedves autóneppertől, akkor azonnal találunk kizárólag vidéki háziorvos vagy éppen alig autózó háziasszonytól származó garantáltan balesetmentes gépjárművet. Legalábbis bőrdzsekis barátunk ezt fogja mondani a diszkófényekkel gazdagon felszerelt, kiült ülésű, furcsán ferdült karosszériájú kocsiról is.
Hasonlóan nehéz a kormány tevékenységét a kormány (vagy éppen az ellenzék) szavai alapján megítélni. Akárcsak a használtautó-kereskedelemben, úgy a politikában sem feltétlenül számíthatunk az adott szó tisztességére. Sem reggel, sem nappal, sem este – ugye.
A jó hír, hogy a probléma megoldása ismert. Olyan jelzéseket kell kérni, amelyek az igazmondó ember számára nem nagyon költségesek, míg a hazug számára nagyon is azok. A használtautó kereskedés példát adhat garanciát valamilyen felárért. Ez még lehet jó üzlet is, ha az autó tényleg megkímélt állapotban van. Ugyanakkor a garancia szó és a kénköves pokol között rengeteg hasonlóságot lát a féltengelyt sziloplaszttal összeszakizó cimboránk. Joggal.
No de milyen garanciát adhatnak a magyar kormány ami alapján elhihetnénk, hogy itt bizony a Hazáról és nem a Harácsról van szó?
A bejelentett és folyamatban levő intézkedések sajnos nem elegek, hogy ezt eldöntsük. Az ország kényszerpályán van: Akár a hazáért, akár a harácsért dolgozik a kormány, nincs más választása mint minimális mértékben rövid távon ésszerűsíteni a gazdaságpolitikát. Az az ostoba rövidlátás, ami az elmúlt hét évet jellemezte egyszerűen nem mehet tovább – mert akkor jön az államcsőd. Akkor meg nincs se Harács, se Haza.
Sajnos a hosszú távú intézkedések sem döntőek. Ezeket ugyanis közel száz százalékos valószínűséggel egy másik kormánynak kell végigvinnie. Más kontójára meg ugye egészen más bátor szívű reformernek lenni. Ez alapján is nehéz lenne dönteni. Akár Haza, akár Harács mindenképpen lehet a nagybetűs jövő és mások terhére ígérgetni.
Egy közvetlen módszer viszont lenne a kérdés eldöntésére. És érdemes is lenne elgondolkodni rajta.
Tudom, ez azt jelenti, hogy minden ellenkező tapasztalat ellenére nem fogadjuk el a lehető legrosszabb értelmezést azonnal. Ugyan a tapasztalatok – PC doktríner barátaink számára: a gonosz előítéletek - hasznosságát teljes mértékben elismerem, de közpolitikai kérdésekhez érdemes - amennyire lehetséges - a legkevesebb előítélettel hozzáállni. (Ezt több negatív tapasztalat után is fenntartom.) Ennek a közpolitikai előítélet-mentességnek a jegyében hadd jöjjön a javaslat.
Nos, a korrupcióellenes kemény fellépés lenne az a jel, ami egyértelműen elválasztaná, hogy a Hazáért vagy a Harácsért dolgozik a kormány. Ha a hazáért, akkor bele kell férni a magyar közéletet megmérgező korrupciós fellépés. Ha a Harácsért, akkor nyilván nem. És ezzel el is dönthetjük a kérdést.
Lehet konkrét ötleteken gondolkodni. Mondjuk nekem konkrétan mindmáig nem fér a fejembe, hogyan szerződhet a magyar állam vagy bármilyen vállalkozása offshore cégekkel. Nagyon jó lenne egy korrekt pártfinanszírozási törvény megalkotása is – mert tudjuk, hogy valahonnan innen bűzlik ez a hal. És persze BKV meg MÁV nyilvános átvilágítás holnap. Meg még van gondolom én kismillió ötlet.
De itt nem a konkrét lépés a fontos: Nem reális elvárás a korrupciót egy-két éven belül megszűntetni. De nagyon is reális elvárás legalább elkezdeni visszaszorítani.
Megtörténik?
Vagy így, vagy úgy sokat megtudunk a kormányról...
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Hogyan dönthetjük el ezt a kérdést?
Nos, csak és kizárólag a magyar kormány tényleges cselekedetei dönthetik el, hogy miről is van szó: Hazáról vagy Harácsról.
Mondani ugyanis bármit nagyon könnyű. Ha például használt autót vásárolunk egy kedves autóneppertől, akkor azonnal találunk kizárólag vidéki háziorvos vagy éppen alig autózó háziasszonytól származó garantáltan balesetmentes gépjárművet. Legalábbis bőrdzsekis barátunk ezt fogja mondani a diszkófényekkel gazdagon felszerelt, kiült ülésű, furcsán ferdült karosszériájú kocsiról is.
Hasonlóan nehéz a kormány tevékenységét a kormány (vagy éppen az ellenzék) szavai alapján megítélni. Akárcsak a használtautó-kereskedelemben, úgy a politikában sem feltétlenül számíthatunk az adott szó tisztességére. Sem reggel, sem nappal, sem este – ugye.
A jó hír, hogy a probléma megoldása ismert. Olyan jelzéseket kell kérni, amelyek az igazmondó ember számára nem nagyon költségesek, míg a hazug számára nagyon is azok. A használtautó kereskedés példát adhat garanciát valamilyen felárért. Ez még lehet jó üzlet is, ha az autó tényleg megkímélt állapotban van. Ugyanakkor a garancia szó és a kénköves pokol között rengeteg hasonlóságot lát a féltengelyt sziloplaszttal összeszakizó cimboránk. Joggal.
No de milyen garanciát adhatnak a magyar kormány ami alapján elhihetnénk, hogy itt bizony a Hazáról és nem a Harácsról van szó?
A bejelentett és folyamatban levő intézkedések sajnos nem elegek, hogy ezt eldöntsük. Az ország kényszerpályán van: Akár a hazáért, akár a harácsért dolgozik a kormány, nincs más választása mint minimális mértékben rövid távon ésszerűsíteni a gazdaságpolitikát. Az az ostoba rövidlátás, ami az elmúlt hét évet jellemezte egyszerűen nem mehet tovább – mert akkor jön az államcsőd. Akkor meg nincs se Harács, se Haza.
Sajnos a hosszú távú intézkedések sem döntőek. Ezeket ugyanis közel száz százalékos valószínűséggel egy másik kormánynak kell végigvinnie. Más kontójára meg ugye egészen más bátor szívű reformernek lenni. Ez alapján is nehéz lenne dönteni. Akár Haza, akár Harács mindenképpen lehet a nagybetűs jövő és mások terhére ígérgetni.
Egy közvetlen módszer viszont lenne a kérdés eldöntésére. És érdemes is lenne elgondolkodni rajta.
Tudom, ez azt jelenti, hogy minden ellenkező tapasztalat ellenére nem fogadjuk el a lehető legrosszabb értelmezést azonnal. Ugyan a tapasztalatok – PC doktríner barátaink számára: a gonosz előítéletek - hasznosságát teljes mértékben elismerem, de közpolitikai kérdésekhez érdemes - amennyire lehetséges - a legkevesebb előítélettel hozzáállni. (Ezt több negatív tapasztalat után is fenntartom.) Ennek a közpolitikai előítélet-mentességnek a jegyében hadd jöjjön a javaslat.
Nos, a korrupcióellenes kemény fellépés lenne az a jel, ami egyértelműen elválasztaná, hogy a Hazáért vagy a Harácsért dolgozik a kormány. Ha a hazáért, akkor bele kell férni a magyar közéletet megmérgező korrupciós fellépés. Ha a Harácsért, akkor nyilván nem. És ezzel el is dönthetjük a kérdést.
Lehet konkrét ötleteken gondolkodni. Mondjuk nekem konkrétan mindmáig nem fér a fejembe, hogyan szerződhet a magyar állam vagy bármilyen vállalkozása offshore cégekkel. Nagyon jó lenne egy korrekt pártfinanszírozási törvény megalkotása is – mert tudjuk, hogy valahonnan innen bűzlik ez a hal. És persze BKV meg MÁV nyilvános átvilágítás holnap. Meg még van gondolom én kismillió ötlet.
De itt nem a konkrét lépés a fontos: Nem reális elvárás a korrupciót egy-két éven belül megszűntetni. De nagyon is reális elvárás legalább elkezdeni visszaszorítani.
Megtörténik?
Vagy így, vagy úgy sokat megtudunk a kormányról...
Címkék: politika
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
2 megjegyzés:
Egy kis értelmezés
Ez például egy jó hír, de nem elég:
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok működésének átláthatóbbá tételéről szóló kormányrendelet szerint szeptember 15-étől bárki számára hozzáférhető módon, az interneten kell közzétenni az érintettek pénzbeli juttatásait. Ez vonatkozik azokra a vezető tisztségviselőkre, felügyelőbizottsági tagokra, vezető állású munkavállalókra, a tartósan egyes munkavállalók tevékenységét irányító munkavállalókra, akik olyan állami, önkormányzati gazdasági társaságnál, költségvetési szervnél, közalapítványnál dolgoznak, amelynél külön-külön vagy együttesen számítva is többségi befolyással bír az állam.
Nem elég, mert még az elhíresült ügyekben sem a végkielégítések a legdurvábbak (bár meglehet, hogy a legközérthetőbben arcátlanok), hanem az átláthatatlan céghálón kiszivárgó összegek.
Tilalom az offshore cégekkel való szerződésre holnaptól a teljes állami szférában? Teljes átvilágítás minden ilyen múltbeli ügyletre? Automatikus nyilvánosság?
Addig is, a fenti hírben szereplő lépés reményt kelt. De nem elég. Messze nem elég.
Javaslandó a felügyelőbizottságok megszüntetése. Az állami vagyonkezelő egy delegáltja - szakmai életrajz alapján kiválasztva - elegendő.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal