Elöregedés és más kedvencek

Az Economist múlt heti száma nagyon rendes összefoglalót tartalmaz az elöregedésről, a gyermekszám és végső soron a népesség csökkenéséről és ezek kihívásairól. Nagyon érdemes elolvasni. És persze alkalomadtán elgondolkodni. Arról is, hogy ez miért nem szerves része a magyar úgynevezett reformgondolkodásnak.

A sok cikk közül a legérdekesebb a gyermekvállalásról szóló. Tudjuk, hogy a fejlett országokban (és a nem is olyan nagyon-nagyon fejlettekben is) messze nem születik elég gyermek:

In fact, fertility rates have dropped steeply in all OECD countries in the past few decades, from an average of 3.2 children per woman in 1960 to 1.6 now. The rate needed to keep the population stable (assuming unchanged mortality rates and no net immigration) is 2.1.

Az talán kevésbé közismert, hogy messze nem egyenletes ez a szomorú kép. Amerika, Nagy-Britannia vagy éppen Franciaország kilábalni látszik a gödörből, míg Japán vagy Dél Korea még bőven lefele tart:

In a few countries where fertility rates are already very low, such as Japan and South Korea, they are still falling. But in others the decline has been arrested and in some, including America, Britain and France, it has been reversed in the past decade or two. That has encouraged governments in a number of rich countries to believe that, with the right policies, they too could boost fertility to closer to replacement levels and help moderate the social burden of ageing. But it will not be easy.

Mi lehet ennek az oka?

Nos, úgy tűnik, hogy a közpolitikának igenis van mozgástere. Megfelelő intézkedések, mint például a részmunkaidő, a szülői szabadság vagy éppen a célzott támogatások, segítségével hatékonyan ösztönözhető a gyermekvállalás:

If governments anxious to rejuvenate their populations want her to do that, they can help in a number of ways. Extensive research in 16 OECD countries has shown that there is a strong correlation between high female employment rates and large government cash transfers to families, generous replacement pay during parental leave, the availability of plenty of part-time work and lots of formal child care. Where all these things are present, fertility rates tend to go up. France and most of the Nordic countries have embraced such policies and been rewarded with a rise in fertility close to replacement level. It does not come cheap: the OECD reckons that they spend 3-4% of GDP on direct benefits to families, far more than do Germany, Japan and southern Europe.

Bizony, az ösztönzők hatnak az emberek cselekedeteire. Már ha nem tudnánk.

Mindenképpen érdemes elolvasni ezeket a cikkeket az Economist-ból. És egy kicsit emlékezni rá, amikor a magyar közpolitikában valaki képviseli is ezeket a - napi pártpolitikával egyébként gyakran ütköző - hosszú távú szempontokat.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása