Próba balszerencse, avagy az elöregedés és a német bankok bukása
Miért is szerepeltek le a német bankok?
Európában, és talán a fejlett világban is egyedülálló módon Németországban nem alakultak ki pénzpiaci és kapcsolt ingatlanpiaci buborék. A német bankok mégis a pénzügyi válság egyik legnagyobb vesztesei. Ellentmondás?
Nem. Sőt, közös oka van a buborék elmaradásának és a bankok veszteséges külföldi kalandozásainak: a demográfia.
Németország gyorsan öregszik el és a lakosság hamarosan elkezd csökkeni. Ez visszaveti a beruházásokat, csökkenti a keresletet és meggátolja a buborékok kialakulását – és megdobja a megtakarításokat. Ez teremtette meg a külföldi kaszinózás pénzügyi alapját.
Az elöregedés csökkenti a hasznos hazai beruházások számát: Kevesebb ház, lakás kell – kevesebb útra és vasútra lesz szükség. Nagy valószínűséggel amire szükség van, már meg is van. Kisebb is lesz a kereslet egy sor jószág után. Így aztán a vállalatok sem ruháznak be. A fogyasztók meg, látva a nyugdíjuk és egészségügyi ellátásukra vonatkozó ígéretek tarthatatlanságát takarékoskodnak. Ez a takarékoskodás tovább csökkenti az aggregált keresletet – és még tovább csökkenti a vállalatok beruházásait. Ami meg, az ördögi körök szabályainak megfelelően tovább növeli a megtakarítási hajlandóságot.
Az elöregedés ugyanakkor kényszerhelyzetbe hozta a pénzügyi rendszert is. Szükség van hasznot hozó befektetésekre, hogy az elöregedést finanszírozni lehessen. A bankok számára ez úgy nyilvánult meg, hogy a rengeteg náluk elhelyezett betétre kamatot kellett fizetni. Csak éppen belföldön már nem volt meg a hitelkereslet. Igen, az elöregedés miatt a beruházásokra nem volt olyan nagy szükség.
Egy megoldás maradt: A külföldi hitelezés. Így sikerült egyszerre bevásárolni a német bankoknak amerikai subprime kötvényekből és közép-európai bankokból. Persze hülyék is voltak, ne mentegessük a banki döntéshozókat. De alapvetően nehéz helyzetben voltak (és vannak): a pénzt ki kell helyezni, méghozzá az országhatárokon túlra.
No, így buktak el a német bankok. Látszólag semmi okuk nem volt rá. Valójában szinte minden óriási bukásra predesztinálta őket – és ezt a bukást nehéz lett volna elkerülni.
A japán bankok hasonló helyzetben már megpróbálkoztak a belföldi hitelezés felfuttatásával. (Hátha valaki ezt javasolná az előző két bekezdés alapján.) Normális befektetési lehetőség hiányában jól lecsökkentették a tőke árát (az elvárt hozamát). Persze egy sor soha meg nem térülő tőkebefektetések keletkezett – és nem utolsósorban az olcsó belföldi pénzzel alaposan felverték az ingatlanok árát. Majd ártatlan bociszemekkel csodálkoztak, hogy a császári palota kertje, bármennyire is helyes, talán csak nem ér sokszor annyit mint egész Kalifornia állam. Persze csak akkor csodálkoztak, amikor a bankrendszer hitelbiztosítékai között a fenti ár-érték arányt tükröző zseniális ingatlanfinanszírozási tételek hemzsegtek. Amikor egyébként már késő volt…
A német bankok a külföldi befektetésekkel elkerülték a japán bankok hibáját. Helyette elkövették a saját hibájukat.
És miért is érdekes mindez?
Mert Európa öregszik. Ha nem is olyan gyorsan mint Németország – de öregszik. És egyszer valahol valakinek megoldást kell találnia arra, hogy miként is fogjuk ezt az elöregedést finanszírozni.
Azt már tudjuk, hogy a japán vagy a német modell nem működik. A rossz hír, hogy nem tudunk olyanról, ami működne.
Majd meglátjuk. Próba balszerencse?
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Európában, és talán a fejlett világban is egyedülálló módon Németországban nem alakultak ki pénzpiaci és kapcsolt ingatlanpiaci buborék. A német bankok mégis a pénzügyi válság egyik legnagyobb vesztesei. Ellentmondás?
Nem. Sőt, közös oka van a buborék elmaradásának és a bankok veszteséges külföldi kalandozásainak: a demográfia.
Németország gyorsan öregszik el és a lakosság hamarosan elkezd csökkeni. Ez visszaveti a beruházásokat, csökkenti a keresletet és meggátolja a buborékok kialakulását – és megdobja a megtakarításokat. Ez teremtette meg a külföldi kaszinózás pénzügyi alapját.
Az elöregedés csökkenti a hasznos hazai beruházások számát: Kevesebb ház, lakás kell – kevesebb útra és vasútra lesz szükség. Nagy valószínűséggel amire szükség van, már meg is van. Kisebb is lesz a kereslet egy sor jószág után. Így aztán a vállalatok sem ruháznak be. A fogyasztók meg, látva a nyugdíjuk és egészségügyi ellátásukra vonatkozó ígéretek tarthatatlanságát takarékoskodnak. Ez a takarékoskodás tovább csökkenti az aggregált keresletet – és még tovább csökkenti a vállalatok beruházásait. Ami meg, az ördögi körök szabályainak megfelelően tovább növeli a megtakarítási hajlandóságot.
Az elöregedés ugyanakkor kényszerhelyzetbe hozta a pénzügyi rendszert is. Szükség van hasznot hozó befektetésekre, hogy az elöregedést finanszírozni lehessen. A bankok számára ez úgy nyilvánult meg, hogy a rengeteg náluk elhelyezett betétre kamatot kellett fizetni. Csak éppen belföldön már nem volt meg a hitelkereslet. Igen, az elöregedés miatt a beruházásokra nem volt olyan nagy szükség.
Egy megoldás maradt: A külföldi hitelezés. Így sikerült egyszerre bevásárolni a német bankoknak amerikai subprime kötvényekből és közép-európai bankokból. Persze hülyék is voltak, ne mentegessük a banki döntéshozókat. De alapvetően nehéz helyzetben voltak (és vannak): a pénzt ki kell helyezni, méghozzá az országhatárokon túlra.
No, így buktak el a német bankok. Látszólag semmi okuk nem volt rá. Valójában szinte minden óriási bukásra predesztinálta őket – és ezt a bukást nehéz lett volna elkerülni.
A japán bankok hasonló helyzetben már megpróbálkoztak a belföldi hitelezés felfuttatásával. (Hátha valaki ezt javasolná az előző két bekezdés alapján.) Normális befektetési lehetőség hiányában jól lecsökkentették a tőke árát (az elvárt hozamát). Persze egy sor soha meg nem térülő tőkebefektetések keletkezett – és nem utolsósorban az olcsó belföldi pénzzel alaposan felverték az ingatlanok árát. Majd ártatlan bociszemekkel csodálkoztak, hogy a császári palota kertje, bármennyire is helyes, talán csak nem ér sokszor annyit mint egész Kalifornia állam. Persze csak akkor csodálkoztak, amikor a bankrendszer hitelbiztosítékai között a fenti ár-érték arányt tükröző zseniális ingatlanfinanszírozási tételek hemzsegtek. Amikor egyébként már késő volt…
A német bankok a külföldi befektetésekkel elkerülték a japán bankok hibáját. Helyette elkövették a saját hibájukat.
És miért is érdekes mindez?
Mert Európa öregszik. Ha nem is olyan gyorsan mint Németország – de öregszik. És egyszer valahol valakinek megoldást kell találnia arra, hogy miként is fogjuk ezt az elöregedést finanszírozni.
Azt már tudjuk, hogy a japán vagy a német modell nem működik. A rossz hír, hogy nem tudunk olyanról, ami működne.
Majd meglátjuk. Próba balszerencse?
Címkék: gazdaság
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
5 megjegyzés:
Huh, kitűnő, sose gondoltam ezt végig, pedig teljesen logikus. Egyszer azt megpróbáltam végiglogikázni, hogy mi lenne, ha mindenki megfogadná a mostani takarékoskodásra buzdító jótanácsokat egyszerre, lenne is ciriburi, miből is fizetnék a kamatokat, ha senkinek sem kell a megtakarítás hitel formájában?
Igaz, én sose értettem, közgazdász létemre (ilyenkor ugyanis kibújok ebből a kalapból) hogy hogyan is képzeljük, hogy örökké "növekedés" legyen egy finoman szólva véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. Talán ha nem fetisizálnánk a "növekedést" akkor itt kapirgálva kéne elkezdeni gondolkodni valami fenntarthatóbb, emberarcúbb modellen.
A jó hír az, hogy tudunk olyanról ami működik(eddig legalábbis bevált): szaporodás.
Ja a lemmingeknél is milyen jól be szokott válni... a stagnáló népesség nem lenne olyan rettenetes baj, mert azért értelmes színvonalon nem lehet végtelen sok embert eltartani. Nyilván ha Szomália a cél, akkor egész sokat, ha Németország akkor kevesebbet.
Amúgy a XXI. század legnagyobb társadalmi kihívása a technológiai fejlettség lesz. Az emberek fele már most is csak azért végez munkát, hogy pénzt keressen és legyen napi 8 óra elfoglaltsága. Ha a technika fejlődik, márpedig fog, akkor ez az arány egyre csökkenni fog. Az elöregedő társadalom ebből az egy szempontból még szerencse is... (bár a cél nyilván a stabil népesség kéne, hogy legyen)
Vakmacska: Végtelen növekedés bőven lehetséges véges térben is. Persze nem lehet végtelen sok autód, de lehet sokkal jobb autód mint húsz éve, meggyógyulhatsz korábban halálos betegségekből vagy éppen szebb fogsort varázsolhat a fogorvosod. Ez mind a gazdasági növekedés része. No, én így képzelem el a növekedést.
indep: Igazad van, az egyszerű kiút a fenntarthatóság a gyermekvállalás terén is. Csak az a kérdés, hogy olyan egyszerű-e ez az út?
bz249: Az ókori Athén negyvenezer polgárral kiváló kulturális teljesítményre volt képes. Nem az abszolút népességszámok a riasztóak, hanem a változás iránya és sebessége. Ilyen csökkenés körülbelül a Nyugat-római Birodalom óta nem volt. Az meg ugye nem túl biztató példa?
A másik felvetésedet egy nagyon kiváló elme, Keynes, már felvázolta kábé hetven évvel ezelőtt. Szerinte is a jólét növekedése a szabadidő növekedéséhez vezet. A valóság rácáfolt erre: Olyan új termékeket és szolgáltatásokat találunk ki, amelyek korábban fel sem merültek volna (a háztartási eszközöktől a Balii nyaralásig) - és ezekért lelkesen dolgozunk.
És szerintem lelkesen is fogunk dolgozni a jövőben is. De így is: Keynes-el együtt tévedni nem olyan rossz:)
Azért a változás irányában és sebességében a tempóhatásnak is igen komoly szerepe van. A magyar 1.35-ös termékenységi ráta is 1.75-re ugrik, ha a tempóhatást figyelembe vesszük (egyre később szülnek a nők). Ami még mindig nem jó... de azért már közel sem olyan dermesztő. Persze a gazdaságpolitikának nem szabad akkora hülyeséget csinálni, hogy az egy-két évet csúszott gyerek még tovább csússzon esetleg örökre elvesszen.
Azért a ki tudunk találni új termékeket és szolgáltatásokat témakörhöz... hát nem tudom a mostani válság nem abból alakult ki, hogy egyre hülyébb hitelkonstrukciók segítségével lehetett csak kitakarítani az autókat és a plazmatévéket a piacról?
Egyébként nem a jólét, hanem az automatizálás növekedéséről beszéltem. Egyre kisebb igény van a munkaerőre (a fogyasztóra viszont lenne). A legtöbb olyan országban ahol sok a fiatal kilátástalanság, munkanélküliség és elvándorlás van. Nem vagyok benne biztos, hogy ezért... de szerintem azért nem lehetetlen.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal