Vita a családtámogatásokról

Milyen a jó a családtámogatás?

A kérdésről jogos lenne egy rendes közpolitikai vita. Nem a félművelt wannabe társadalommérnökök szokásos megaszondása, hanem igazi tartalmas vita. Tokfalvi írt egy bejegyzést a családpolitikáról – amelynek fő következtetésével nagyon nem értek egyet. Máshogy látjuk a prioritásokat és a leghasznosabb lépéseket. Mégis értelmes és normális vitát folytattunk. Ezt szeretném most ajánlani. Az eredeti bejegyzés következő részéről beszéltünk:

Az OECD - nem mellesleg: erre szakosodott magyar közgazdászok számokkal bőven igazolt leleteit fölhasználva - javaslatot tett a gyermekgondozási idő lerövidítésére, azzal az indokkal, hogy a kismamák nehezen jutnak vissza a munkaerőpiacra, tovább rontva a foglalkoztatottsági helyzetet (bizonyított tény) + a túl hosszú ideig folyósított gyes/gyed viszont túlságosan megterheli a költségvetést (bizonyított, most éppen akut tény). Az viszont nincs bizonyítva, hogy abból több gyerek lesz, ha az anya egy-egy gyerekkel tovább marad otthon. Javasolta továbbá az OECD, hogy a harmadik gyerek után járó adókedvezményt inkább - nem, nem népsanyargatásra, holmi oktatásra vagy beruházócsalogatásra stb., hanem a családtámogatásra fordítsák. (Az sincs bizonyítva, hogy ettől az adókedvezménytől lett több - vagy egyáltalán, több lett - a harmadik gyerek.)

Az érvek és ellenérvek (az elgépelések javításával):

(Tory)

Tokfalvi,
Nagyon nincs igazad.
1) A tönk szélére jutásban nem nagyon volt szerepe a családtámogatásnak, a nyugdíj, közbeszerzések, oda vissza ÁFA - mind-mind jelentősebb.
2) Be van bizonyítva, hogy a családtámogatás hatásos, csak ezeket az érveket Te nem olvasod el. Persze nem vagy egyedül, sokan nem olvassák el véleményformálóink közül. Akadémiai publikációk közül ajánlom Laroque Salanie cikkét - a családtámogatás hat a gyermekvállalásra, elsősorban az iskolázottaknál. Magyarországon Spéder Zsolt mutatta ki (vkivel együtt) a Bokros csomag negatív hatását az egyetemet végzett nők gyermekvállalási döntéseire. Ezeket miért hallgatjuk agyon?
3) A családtámogatás nem csak aktivitási, hanem demográfiai kérdés. Európában a legjobb szabályozás a francia, egyensúlyban levő demográfiai mérleggel - és három éves gyes/gyed-del. Talán nem a három év a fő probléma?
4) Persze a legjobb lenne, ha az újraelosztás egészét csökkentenénk. Ebben egyetértünk - de a borzasztó pazarlás közben a kismamákon, meg a következő generáción spórolni egyszerre bűnös és ostoba.

(Tory)

Még érdemes elolvasni a Népszabadság cikkét Spéder Zsolttal és Gál Robival, írtam is róla egy recenziót.

http://tory.hu/2008/11/demogrfusok-napisajtban.html

(Tokfalvi)

Tory
Nem akarok lantolni, előbb elolvasom a Laroque-Salanaie-t. Így átlósan: a 18 ezrelékes születési arányszámot én nem nevezném csodának, a magyar várható életkor mellett messze nem volna elég, és a feltételek különbségeit most nem elemzem, csak annyit hogy egy sokkal nagyobb GDP-jű ország a költségvetése 15%-át fordítja erre a célr, tehát ahhoz, hogy Magyarországon valóban "csoda" legyen - amit akár hiszed, akár nem én is szeretnék -, lehetetlen summák kellenének. Abban igazad van, hogy a tönkben ez messze nem a legfontosabb tényező, főleg nem közvetlen hatásában, mint egyszerű ktsgv. kiadás.

Arról nem beszélve, hogy S. G. érvelésében nyoma nem volt a te gondolatmenetednek, egyszerű reflexmozdulat volt, ahogy a kormány reagálása is.

(Tokfalvi)

Kedves Tory,
a Laroque-Salanié-tanulmány tanulságait több okból nem lehet magyar viszonyokra applikálni.

1. Eleve hiányérzetet szül, hogy a szerzők a rengeteg változó között nem veszik figyelembe a vallást. (Tudomásom szerint nincs is róla statisztika.) Azt ugyan írják, hogy a (muszlim) bevándorlóknál mások a szokások, és (más okból) az első generációs anyákat nem veszik be a vizsgálatba, de azt már nem említik, hogy a szülőképes kori muszlim nők túlnyomó többsége második, sőt most már harmadik generációs, és ez az ösztönzőktől függetlenül egyre nagyobb mértékben nyomja fel a teljes termékenységi mutatót.
2. Maguk is írják, hogy az ösztönzők valamivel jobban csökkentik a foglalkoztatottságot (ami Magyarországon eleve katasztrofális), mint amennyivel növelik a termékenységet.
3. Maguk is írják, hogy a közvetlen juttatások növelésének még a lényegesen gazdagabb Franciaországban is vannak ésszerű határai, amit az ottani (európai viszonylatban is elég szocialisztikus) gazdaság nem bírna el. Hát még a termékenység és jólét szempontjából is alacsonyabb szintről induló Magyarországon.
4. Egész pontosan azt mondják, hogy az ösztönzők az első és harmadik gyerek vállalására hatnak, a másodikra nem. Nálunk viszont egyelőre - a társadalmi középen - a második gyerek általános vállalása lenne a reális cél.
5. A felsőfokú nőknél tapasztalható, valamivel nagyobb "félrugalmasság" éppen ezért talán azzal is magyarázható, hogy az iskolázatlanok között eleve több az olyan, aki nem állna meg két gyereknél.
6. A franciáknál szigorúan előírják az ugyanolyan munkakörbe való visszatérést, ez nálunk különböző okokból nem kivitelezhető. (Nem tartom magamat túlzottan baloldalinak, de szerintem még mindig jobb, ha a munkavállalók érdekvédelmét elsősorban a szakszervezeti monstrumok végzik, mint Franciaországban, mint ha a szakszervezeti monstrumként viselkedő állam, mint nálunk.)
7. Az iskolázott nőknél azért ne feledkezzünk meg két körülményről: Franciaországban sokkal nagyobb az esélye, hogy a férj vagy élettárs egyedül is keres annyit, amennyi elég a középosztálybeli életminőség fenntartásához + tudtommal nem számít fennhéjázó burzsujságnak a háztartási alkalmazott vagy állandó gyerekvigyázó megfizetése.
Azt hiszem, a konzisorozat "Család"-posztjához írok egy kiegészítést erről a témáról (család és középosztály).

(Tokfalvi)

Helyesbítek: a vallásról tudomásom szerint nincs hivatalos statisztika. Informálisat láttam, 8% muszlim a reális.

(Tory)

Kedves Tokfalvi,

Nos, valahogy így nézne ki egy értelmes vita. Én most nem mennék bele a technikai részletekbe, mert van egy alapvető félreértés (és ebből adódó, minden bizonnyal akaratlan csúsztatás).

Az L-S tanulmányt nem azért hoztam fel, hogy erre alapozzunk magyar közpolitikát. (Ezért is nem tartom relevánsnak felsorolni az összes magyar-francia különbséget.) Hanem ezzel akartam érzékeltetni, hogy a vita messze nem annyira egyértelmű mint ahogy a bejegyzésed sugallja. Nagyon komoly érvek vannak a demográfiai célú családtámogatások mellett.

És a minimális elvárásom a helyi wannabe társadalommérnökökkel szemben, hogy L-S szintű magyar adatokon alapuló tanulmányokat írjanak MIELŐTT felforgatják kétmillió magyar család életét. Azaz, hadd vitatkozzunk komoly tanulmányokról, regressziókról meg modelspecifikációkról, mielőtt szétverünk egy rendszert. Ez túlzott elvárás lenne?

(Tokfalvi)

Kedves Tory,

én mégis azt mondom, hogy mielőtt ráténykednénk a magyar valóságra a matekkal, végezzük el (pl.) a francia összehasonlítást. Egyáltalán, a kvalitatív és fogalmi tisztázást. Ami ugyanis az alapokat illeti,
1. sehogy se tudok megbékélni azzal, hogy az eszményi ősállapotnak általánosan az 1985-ös csomaggal létrejött állapotot tartják, ami a) nemzetgazdaságilag már az akkori irracionális viszonyokhoz képest is irracionális volt, b) demográfiailag - igyekszem pontosan fogalmazni - messze nem érte el a kívánatos hatást. (http://konzlib.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=8526) 2. a család- és népesedéspolitikai gondolkodást az ún. "hagyományos családmodell" fogalma határozza meg pro is, kontra is, és ez szerintem téves fogalom. Erről mindjárt írok egy külön posztot.

A vitát érdemes az eredeti bejegyzésnél folytatni.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása