Demográfusok a napisajtóban
A kormány - az ellenzékkel teljes egyetértésben - jól döntött: Nem változtatta meg a gyes és a gyed időtartamát. Nagyon helyesen, mert az anyasági támogatások nem csak munkaerőpiaci kérdések, hanem demográfiaiak is.
Többen ezt nem értik, vagy nem akarják érteni. Sokat írtam erről, idéztem nemzetközi tanulmányokat - ezeket nincs értelme itt megismételni. Tudjátok mit gondolok: Érdemes azt a családtámogatási rendszert átvenni, amely a leghatékonyabb kompromisszumot képviseli a munkaerőpiaci és a demográfiai szempontok között. És most nem szabad - rövidtávú megfontolások alapján - belenyúlni egy ilyen hosszú távú rendszerbe.
Ehhez társadalmi vitát, méghozzá tartalmas társadalmi vitát kell lefolytatni. Nem kell általában társadalmi vita: Döntsön a választott kormány. De néhány kérdésben, elsősorban ott, ahol negyven éves időtávú döntések születnek (családtámogatások és nyugdíj), ott szükséges. Nehogy azt egymást követő kormányok négyévente átírják a prioritásokat.
Ehhez a tartalmas társadalmi vitához járul hozzá a Népszabadság cikke, Gál Róbert Ivánnal és Spéder Zsolttal. Egy kis ízelítő:
Mondtam már? Franciaországban is három éves a gyes/gyed. Talán csak nem ehhez akarnak néhányan hozzányúlni? De bizony.
Érdemes elolvasni az egész cikket. Ez az igazi közpolitika.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Többen ezt nem értik, vagy nem akarják érteni. Sokat írtam erről, idéztem nemzetközi tanulmányokat - ezeket nincs értelme itt megismételni. Tudjátok mit gondolok: Érdemes azt a családtámogatási rendszert átvenni, amely a leghatékonyabb kompromisszumot képviseli a munkaerőpiaci és a demográfiai szempontok között. És most nem szabad - rövidtávú megfontolások alapján - belenyúlni egy ilyen hosszú távú rendszerbe.
Ehhez társadalmi vitát, méghozzá tartalmas társadalmi vitát kell lefolytatni. Nem kell általában társadalmi vita: Döntsön a választott kormány. De néhány kérdésben, elsősorban ott, ahol negyven éves időtávú döntések születnek (családtámogatások és nyugdíj), ott szükséges. Nehogy azt egymást követő kormányok négyévente átírják a prioritásokat.
Ehhez a tartalmas társadalmi vitához járul hozzá a Népszabadság cikke, Gál Róbert Ivánnal és Spéder Zsolttal. Egy kis ízelítő:
Európa országaiban - egy-két kivételtől eltekintve, ahol már szándékolt gyerektelenségről lehet beszélni - a nők mintegy harmadával több gyereket "terveznek", mint ahányat végül is világra hoznak. A társadalompolitika eszközeivel szűkíthető a szándékok és azok megvalósulása közötti szakadék - állítja Spéder.
...
Franciaországban alkalmazzák a legösszetettebb támogatási szisztémát, és Spéder ennek tudja be az európai mércével mérve magas születésszámot. Itt osztanak vissza a legtöbbet a "közösből" - szülési és gyereknevelési támogatások, bölcsődei, óvodai hálózatok révén, és adókedvezményekkel csökkentik a családok terheit.
Mondtam már? Franciaországban is három éves a gyes/gyed. Talán csak nem ehhez akarnak néhányan hozzányúlni? De bizony.
Érdemes elolvasni az egész cikket. Ez az igazi közpolitika.
Címkék: ajánló
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
4 megjegyzés:
Ami szerintem fontos kérdés, hogy hova célozzuk ezeket a gyermektámogatásokat.
A gyes, gyed mai rendszerének ösztönző hatása valószínűleg első sorban a leglecsúszottabb, munkapiactól eltávolodott rétegekre van...
Egyfelől igazad van, a célzás fontos. Demográfiai szempontból a marginális támogatás lenne fontos, szociálpolitikai szempontból meg az átlagos. Erről van egy bejegyzés vázlatom (EU-USA összehasonlítással), csak időm nincs befejezni...
Másfelől, a lecsúszott rétegekkel kapcsolatban nincs igazad. Ugye a mai rendszer valamilyen alternatívához kell hasonlítani. A lecsúszottaktól nehéz elvenni, szimpla esélyegyenlőségi megfontolások miatt. Kitől lehet elvenni? Na ez az...
Az eddigi egyetlen komolyabb reform, a Bokros csomag (alanyi jog elvétele) pont a felsőfokú végzettségű nők gyermekvállalását csökkentette. Spéder Zsoltnak van egy jó tanulmánya valami olasz fickóval (most így nem jut eszembe a neve), ami ezt elég színvonalasan mutatja ki.
A jelenlegi rendszer nem tökéletes. De az eddigi javaslatok - akárcsak Bokros - pontosan az egyetemet végzett nők helyzetét nehezítenék, ők vállalnának kevesebb gyereket. Ezt akarjuk?
Nem - olyan lehetőslégeket akarunk, amik kevésbé lehetetlenítik el a munkába való visszatérést annak, aki akarja, illetve elvárnak bizonyos személyes erőfeszítést (legalábbis én).
Bölcsőde és hasonló alternatívák (akár a munkahelyen) a dolgozni akaróknak, távmunka és részmunkaidő támogatása (tb-kedvezményekkel pl. mehetne), kisgyerek melletti továbbképzési lehetőségek, családi pótlék iskolába járáshoz kötése...
Amennyire én tudom, az azért az kimutatható, hogy a gyes az elmúlt időben egyre "lejjebb csúszott", mindinkább a szegényebb rétegek támogatásává vált az elmúlt években. És én azt gondolom - de lehet, tévedek -, egy csomó jól képzett nő azért (is) fél gyereket vállalni, mert az derékba töri a karrierjét, megnehezíti számára a munkába való visszatérést. Ami számomra (konzervatív neveltetésem okán) nem túl szimpatikus kifogás, de ettől még nagyon is létezik.
A javaslataid mind jók és érdemesek a vitára. (Lehet, hogy valakinek kevésbé tetszenek a kollektív megoldások mint az egyéniek, de ez egy értelmes vita kezdete lehet...)
De ugye nem erről volt szó az első körben. Hanem arról, hogy a 120%-os telítettségű ovik és bölcsik mellett akarták a nagyon okos és előrelátó társadalom-mérnökeink csökkenteni a gyes/gyed idejét. Arra a kérdésre meg senki nem tud választ adni, hogy akkor hova is menjen az a gyermek...
Ez így nonszensz.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal