Megint nem értjük: lakáshitel és “diszkrimináció”
A rendszerváltáskor számos, a piacgazdaságban bejáratott intézményt készen vettünk át a világ boldogabbik felétől, ahol ezek évek óta működnek: nem kivételek ez alól a pénzügyi közvetítők sem. Az emberek nagy része elfogadta, hogy ezek valahol egy normális országhoz tartoznak és mindenképpen szükség van rájuk, de továbbra is homályos, hogy tulajdonképpen mit csinálnak, mi mozgatja őket és ez miért jó nekünk. Az értetlenség gyakran ahhoz vezet, hogy a tudatlanok sátáni erőket tulajdonítanak nekik: a bankszektor minden végromlás forrása, ahol kövér bankárok (szivarral és cilinderben, természetesen) az ország vérét szívják szívószállal, a bróker szitokszó (kicsit talán jogosan is, gondoljunk a Kulcsár-ügyre), a lízing uzsora, stb, a sor végtelenül folytatható.
Azért titkon szoktam abban reménykedni, hogy pár év, esetleg évtized alatt felnő egy generáció, aki nagyjából érti, mit csinál egy bank, nem kell persze mindenkinek tudni hogy kell beárazni egy értékpapírt, csak úgy nagy vonalakban felfogni, hogy mire való az egész hóbelevanc, mit egy jelzáloghitel, befektetési alap vagy akár lekötött betét lényege, ilyesmik. Aztán egy újságcikk olvasása során rádöbbenek, hogy a szabályozó hatóság sem teljesen érti, sőt igazából halovány segédfogalmuk sincs, így butaság elvárni, hogy a helyzet belátható időn belül megváltozzon.
Röviden összefoglalva a történetet: a kilencvenhat lakosú Kerteskápolnán lakó házaspár megdöbbenve vette tudomásul, hogy a bank nem hajlandó nekik jelzáloghitelt folyósítani a kiszemelt ingatlanra. A cikk sejteti, hogy létezik egy banki feketelista, amin a kistelepülések vannak, és aki ott lakik, az nem kap hitelt. Ezt hátrányos megkülönböztetésként élik meg, képviselőhöz fordulnak, megszólal a PSZÁF is, eként:
Sőt maga az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyettese, Furmann Imre is hozzátesz egy okosságot:
A jelzáloghitelnél az ingatlan a hitel fedezete: azt jelenti, hogy ha az adós nem akar vagy nem tud fizetni, a bank az ingatlan elárverezésével szerzi vissza, amit tud. Így csökken a hitel kockázata, és elérhetővé válik egy alacsonyabb kamatláb a hitelfelvevőnek (ez messze nem mellékes: hasonlítsuk csak össze a jelzálog-alapú lakáshitelek kamatait a fedezet nélküli fogyasztási hitelekével, ahol nem ritka a csillagászati THM sem). Viszont ha az ingatlan korlátozottan forgalomképes, akkor a bank nem számíthat arra, hogy belátható időn belül vissza tudja szerezni a pénzét. Egy kilencvenhat (vagy akár ötszáz) lakosú településen szinte alig forognak az ingatlanok: ha vannak is új lakosok, lehet, hogy nem pont ilyen házra vágynak, vagy inkább sajátot építenének: az ingatlan nem homogén termék, hanem erősen differenciált. Nagyvárosban persze előbb-utóbb akad megfelelő vevő, kistelepülésen erre nem lehet számítani. A bank nem gonoszságból nem ad hitelt, hanem azért, mert nem látja a fedezetet.
A bank nem jótékonysági intézmény: kötelessége gondosan kihelyeznie a pénzét, máskülönben tulajdonosai és hitelezői (vagyis például a betétesek) érdekével szemben cselekedne. És valóban, a hitelezés során szelektál: nem szeret olyan hitelt adni, ahol nem számít arra hogy visszafizetik, és nem ad hitelt alacsony kamatra, ha nincs biztos fedezet. Az állam érvényesíthet szociálpolitikai szempontokat: például kistelepülések segítése, vagy a gyermekek utáni lakásépítési kedvezmény (“szocpol”), de egy banktól ezt elvárni nem érdemes, mert nem ez a feladata.
A történet egyébként jól végződik: az érintettek felkerestek egy másik pénzintézetet, amelyik hajlandó volt hitelezni. Ezzel kellett volna kezdeni.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Azért titkon szoktam abban reménykedni, hogy pár év, esetleg évtized alatt felnő egy generáció, aki nagyjából érti, mit csinál egy bank, nem kell persze mindenkinek tudni hogy kell beárazni egy értékpapírt, csak úgy nagy vonalakban felfogni, hogy mire való az egész hóbelevanc, mit egy jelzáloghitel, befektetési alap vagy akár lekötött betét lényege, ilyesmik. Aztán egy újságcikk olvasása során rádöbbenek, hogy a szabályozó hatóság sem teljesen érti, sőt igazából halovány segédfogalmuk sincs, így butaság elvárni, hogy a helyzet belátható időn belül megváltozzon.
Röviden összefoglalva a történetet: a kilencvenhat lakosú Kerteskápolnán lakó házaspár megdöbbenve vette tudomásul, hogy a bank nem hajlandó nekik jelzáloghitelt folyósítani a kiszemelt ingatlanra. A cikk sejteti, hogy létezik egy banki feketelista, amin a kistelepülések vannak, és aki ott lakik, az nem kap hitelt. Ezt hátrányos megkülönböztetésként élik meg, képviselőhöz fordulnak, megszólal a PSZÁF is, eként:
A szóvivő azt mondta: ha a település méretével, lakosainak számával indokolja
egy bank a hitelkérelem elutasítását, akkor az felveti a diszkrimináció
gyanúját. Ezért, ha ilyen esetről kapnának hivatalos értesítést, akkor a panaszt
továbbítanák az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak.
Sőt maga az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnökhelyettese, Furmann Imre is hozzátesz egy okosságot:
[...] jogellenes, ha egy bank valakit lakhelye - vagy leendő lakhelye - miattSzóval nagy kavarodások vannak a fejekben, ezért érdemes lenne előbb végiggondolni, mielőtt diszrkiminációt kiáltunk.
hátrányosan megkülönböztet. Ha ezt az eljárást valaki bizonyítani tudja, akkor
az érintett pénzintézet akár hatmillió forintos bírsággal is sújtható.
A jelzáloghitelnél az ingatlan a hitel fedezete: azt jelenti, hogy ha az adós nem akar vagy nem tud fizetni, a bank az ingatlan elárverezésével szerzi vissza, amit tud. Így csökken a hitel kockázata, és elérhetővé válik egy alacsonyabb kamatláb a hitelfelvevőnek (ez messze nem mellékes: hasonlítsuk csak össze a jelzálog-alapú lakáshitelek kamatait a fedezet nélküli fogyasztási hitelekével, ahol nem ritka a csillagászati THM sem). Viszont ha az ingatlan korlátozottan forgalomképes, akkor a bank nem számíthat arra, hogy belátható időn belül vissza tudja szerezni a pénzét. Egy kilencvenhat (vagy akár ötszáz) lakosú településen szinte alig forognak az ingatlanok: ha vannak is új lakosok, lehet, hogy nem pont ilyen házra vágynak, vagy inkább sajátot építenének: az ingatlan nem homogén termék, hanem erősen differenciált. Nagyvárosban persze előbb-utóbb akad megfelelő vevő, kistelepülésen erre nem lehet számítani. A bank nem gonoszságból nem ad hitelt, hanem azért, mert nem látja a fedezetet.
A bank nem jótékonysági intézmény: kötelessége gondosan kihelyeznie a pénzét, máskülönben tulajdonosai és hitelezői (vagyis például a betétesek) érdekével szemben cselekedne. És valóban, a hitelezés során szelektál: nem szeret olyan hitelt adni, ahol nem számít arra hogy visszafizetik, és nem ad hitelt alacsony kamatra, ha nincs biztos fedezet. Az állam érvényesíthet szociálpolitikai szempontokat: például kistelepülések segítése, vagy a gyermekek utáni lakásépítési kedvezmény (“szocpol”), de egy banktól ezt elvárni nem érdemes, mert nem ez a feladata.
A történet egyébként jól végződik: az érintettek felkerestek egy másik pénzintézetet, amelyik hajlandó volt hitelezni. Ezzel kellett volna kezdeni.
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
4 megjegyzés:
Roark: Alapvetően egyetértünk, de hadd vitatkozzam a szürke árnyalatain.
A banknak a profitmaximalizálás a célja, de csak a érvényes törvények keretei között. Például a bank nem moshatja Idi Amin pénzét, vagy nem teheti a kölcsönt bőrszíntől függővé - akkor sem, ha ennek meglenne a közgazdasági logikája (és ez lenne az ügyfelek és a részvényesek érdeke).
Itt az a kérdés, hogy a lakóhely szerinti diszkrimináció belefér-e a törvényes keretekbe. Ha nem, akkor a bank nem diszkriminálhat. Sajnos a bejegyzés nem győzött meg arról, hogy a település szerint megkülönöztetés törvényes lenne.
Meg tudod nézni a jogi hátteret is? Úgy lenne teljes a kép...
Nem értek a jogi hátteréhez, de nem jó dolog keverni a diszkriminációt a fedezet elvárásával. Ha a bank azért nem ad valakinek kölcsönt, mert az ingatlanja gyakorlatilag forgalomképtelen, akkor ez nem diszkrimináció, még akkor sem, ha azért forgalomképtelen az ingatlan, mert kis településen van. Erről nem a bank tehet. Ez itt nem diszkrimináció, hanem racionális döntés.
Ha például György Péter és TGM alapítanak egy tanácsadó céget, és a bank nem ad nekik hitelt az induláshoz, mert nem biztos abban hogy valaha lesz-e egy ügyfelük is, attól még nem az esztéták diszkriminációjáról van szó, csak arról, hogy nem életképes az üzleti terv.
Lehet mondani, hogy társadalmilag nem jó, hogy a kis falvakban nehéz hitelhez jutni, mert ez hozzájárul az elnéptelenedéshez. De ennek nem az a módja, hogy rákényszerítjük a bankot, hogy mégis adjon hitelt olyan helyzetben, ami neki nem jövedelmező, hanem az, hogy az állam kárpótolja a bankot a plusz kockázatért, vagy bizonyos százalékig beáll kezesként.
Érdekes történet. De nem lehet, hogy az első bank túlbiztosított, és ezért nem kaphattka hitelt? Ahogy én gondolom, a bankok ilyenkor is kockázatelemeznek (gondolom gépesítve is), de nyilván erre az esetre nem működik jól a besorolás, a döntéshozó bankár pedig az egyszerűbb megoldást választotta, és megtagadta a hitelkérelmet. Ha nekem kellene ilyen helyzetben dönteni, eltekintenék a településnagyságtól - ha egyébként megfelelnek. Feltételezném, hogy csak az iylen esetekben átlagos valószínűséggel dől be a hitel (arra már lehet adatot találni, hogy a település nélkül mennyire kockázatos). És így megbecsülhető a veszteség valószínűsége is. Ha egyéb szempontokat is figyelembe veszek, mérlegelni lehet, hogy megéri-e folyósítani - a kockázatok között ott marad, hogy a település kicsi, így az értékesítés nehezebb, de kockázat az is, hogy az ügy a PSZÁF vagy az egyenlő Bánásmód Hatóság elé kerül, és a bank presztízse csorbulhat. (Az eset jó példa a modellek vs valóság konfliktusra.)
Más gondolat: mekkora piaci lehetőség és össztársadalmi haszon lenne, ha a szegényeknek is lenne bankja?
vadnyul: a bankot valóban rá lehet szorítani (pl a különféle diszkriminációellenes hatóságokkal való fenyegetéssel), hogy ne vegyen figyelembe egyes kockázatokat. Ekkor viszont a bankszerű, prudens működés sérül, amit végső soron a bank tulajdonosai (nagy bajoknál pedig a betétesek, hitelezők stb) fognak megfizetni. Hatékony ez? Nem lenne jobb az államnak direkt beavatkoznia (mint fent leírtam) már az elején?
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal