A politikai korrektség intellektuális kritikája

Ez a bejegyzés a politikai korrektséget mint az önálló gondolkodás hiányát kritizálja. Az elfogadható beszéd tartalma ugyan sokat változott Giordanio Bruno-tól Larry Summers-ig, de normák mindig is voltak. Nagy a valószínűsége, hogy aki ezeket (illetve most a politikai korrektséget) maradéktalanul elfogadja nem önállóan gondolkodik, hanem egyszerűen elfogadja az éppen aktuális bölcsességet.

Az alapgondolatot Paul Graham írja le: Van-e szégyellnivaló gondolatod? Van olyasmi, ami nem illik be korunk normái közé? Ha van, akkor gondolkozol. Ha nem, akkor minden esély szerint csak elfogadod, amit mondanak neked. Nem valószínű, hogy ennyi ember egymástól teljesen függetlenül ugyanarra a végkövetkeztetésre jusson. Occam borotvája szerint a legegyszerűbb magyarázatot érdemes elfogadni. Itt ez a gondolkodás mellőzése és a normák mechanikus elfogadás. Graham esszéje szerint:

Let's start with a test: Do you have any opinions that you would be reluctant to express in front of a group of your peers?

If the answer is no, you might want to stop and think about that. If everything you believe is something you're supposed to believe, could that possibly be a coincidence? Odds are it isn't. Odds are you just think whatever you're told.

...

The word "defeatist", for example, has no particular political connotations now. But in Germany in 1917 it was a weapon, used by Ludendorff in a purge of those who favored a negotiated peace. At the start of World War II it was used extensively by Churchill and his supporters to silence their opponents. In 1940, any argument against Churchill's aggressive policy was "defeatist". Was it right or wrong? Ideally, no one got far enough to ask that.

We have such labels today, of course, quite a lot of them, from the all-purpose "inappropriate" to the dreaded "divisive." In any period, it should be easy to figure out what such labels are, simply by looking at what people call ideas they disagree with besides untrue. When a politician says his opponent is mistaken, that's a straightforward criticism, but when he attacks a statement as "divisive" or "racially insensitive" instead of arguing that it's false, we should start paying attention.

Analóg logika mentén nem gondolkoznak azok sem, akik mindenben politikailag korrektek. Az elfogadható beszéd és gondolkodás határa rengeteget változott, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Ugyanúgy vannak szankciók az eltévedtek „jó útra” terelésére most is mint régen. (Bár ezen a terén van egy kis enyhülés Giordano Bruno óta. Most már csak karrierek és állások vannak veszélyben, ahogy Larry Summers és James Watson illusztrálja.) Azok, akik pontosan eltalálják a kor bölcsességét várhatóan csak készen veszik azt. Hiszen mi a valósznűsége annak, hogy önálló gondolkodással emberek millió jutnak ugyanarra a következtetésre? És tíz-húsz évente egyszerre, ugyanúgy felülvizsgálják a nézeteiket és új konszenzust alkotnak? Egymástól függetlenül? Nem sok, lássuk be.

Összefoglalóan, a politikai korrektség teljeskörű elfogadása nagy valószínűséggel a gondolkodás hiányát mutatja. Pártállástól és világnézettől függetlenül érdemes átgondolni miért is fogadunk el bizonyos gondolatokat és miért irtózunk másoktól. Főleg aki gyanúsan politikailag korrekt, de szeretné azt hinni, hogy önállóan gondolkodik.

UI: Végül hadd térjek ki röviden arra is, mit nem állít a bejegyzés. Először, is nem minden politikailag inkorrekt megnyilvánulás értelmes szellemi tevékenység eredménye. (Sőt, a PC sémáktól való eltérés meglehetősen nyilvánvalóan mutatja meg az esetleges logikai hiányosságokat.) Másodszor, az intellektuális sekélyesség nem az egyetlen, és talán nem is a legnagyobb probléma a politikai korrektséggel. Óriási a választék a problémák között az explicit faji és nemi diszkrimináció támogatásától az idegesítő nyelvújításig és cenzúráig. Ezekről még lesz szó.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása