Hungarian Pride: Egy gyermekszerető ország
Az Economist Budapesti naplójában szerepeltünk:
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
Hungarian society is still centred on the family in way that most of western Europe is not. Children here are valued above all else. That’s also the case in many of Hungary's neighbours.És tényleg van benne valami: Ferihegyen előreengedik a vámnál a kisgyermekeseket, felállunk a kismamáknak és a kisgyerekeknek a buszon meg a villamoson. Egyszóval: jó fejek vagyunk.
The social mores of the 1930s have also preserved an everyday politeness that is curiously comforting. Strangers greet each other in lifts with a “good morning” or “good day”, even a “bon appetit” in restaurants, and always say goodbye when they leave. To depart without a salutation is known as “leaving in the English manner”. Cutest of all is the way Hungarian children greet their elders, with a shy “csokolom”, short for “I kiss your hand”, a hangover from the 19th century. Sunday lunch is an iron-clad institution, where three or even four generations gather around the table for a multi-course feast.
Címkék: ajánló
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
2 megjegyzés:
Hát nem tudom... Ha annyira szeretjük a gyerekeket, miért csinálunk olyan keveset belőlük?
Nagyapó: Formálisan ugye nem következik abból, hogy szeretjük a gyerekeket, akkor sokat vállalunk? Egy analógia: Szerethetjük a fagyit, de az, hogy mennyire szeretjük nem mérhető le azzal, hogy hány kilót eszünk...
Formálisan ugyan nincs igazad, de egyébként egy nagyon releváns pontra mutatsz. Óriási az eltérés (majdnem 1.0 a tervezett és a megszületett gyerekek száma szerint). A terv szerint a fejlett világ élvonalában lennénk, így a legvégén.
Szóval - formális érvelést helyén kezelbe - nagyon jó a pont, és hadd válaszoljak rá egy külön bejegyzésben részletesen is.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal