Mitt Romney

Mitt Romney győzött a michigan-i republikánus előválasztásokon és ezzel az eredménnyel a legtöbb szavazatot ő kapta az első három előválasztáson a republikánus jelöltek közül. És Mitt Romney nagyon alkalmasnak látszik az elnöki feladatra. Legfőképpen azért, mert „ellenséges” környezetben, a masszívan liberális Massachusetts államban is sikeres republikánus kormányzó volt. (Akárcsak Ronald Reagan Kaliforniában.) A demokrata párt megerősödésével, a demokrata ellenzékkel való együttműködés egyenesen elengedhetetlen feltétele a sikeres republikánus elnökségnek.

Érdemes először a Romney ellenes érvekkel, a vallással, színeváltozásaival és privilágizált hátterével foglalkozni.

Mitt Romney-t sokan kritizálják, elsősorban a vallása miatt. Elvakult fundamentalistáknak és ateista városiaknak egyaránt nem tetszhet, hogy a jelölt mormon. Mormon, aki fehér ingben és nyakkendőben maga is téríteni járt. De nincs semmi jelen annak, hogy Romney ne a helyén kezelje a vallását. Hite befolyásolhatja az intézkedéseket – de ahogy egy katolikus elnök sem lenne Róma ügynöke, ő sem lenne az egyház politikai foglya. Ez az üzenet valószínűleg átjön a többség számára, ahogy átjött Massachusetts-ben is – a gyűlölködők meg mondjanak, amit akarnak.

Sokkal komolyabb probléma, hogy Romney néhány fontos kérdésben, leginkább abortusz ügyben megváltoztatta a véleményét. John McCain, abszolút frappánsan, a „változás jelöltjének” is nevezte a new hampshire-i vitában. Lássuk be, Romney politikai platformja, pontosan a massachusetts-i választók preferenciái miatt, sokat változott. Szeretjük a kaméleonokat? Nem. Vannak kételyek? Igen. De hadd tegyem hozzá: Volt egyszer egy kormányzó, aki még Roe v. Wade előtt legalizálta saját államában az abortuszt. Sokkal többet tett ezzel a social conservative ügy ellen mint Romney bármikor. Ronald Reagan-nek hívták – és ő a republikánus elnökök ideáltípusa. (Konzervatív szemmel a változás talán még erősebbé is teszi a jelöltségét, hiszen egyszer találhatja magát a damaszkuszi úton a politikus, de többször nem.)

Hasonlóan Romney ellen szól, hogy családi háttere messze az átlagos amerikaiak szintje felett van. Ez egyfelől támadási pontot nyújt populista ellenfeleknek, ami őszintén önmagában nem lenne komoly baj. Másfelől viszont ez megnehezíti, hogy az átlagemberek problémáival azonosuljon, őket krízishelyzetben vezesse. Jellemző a Romney fiúk vicce az elveszett ásványvíz-utánpótlásról: Akkor csapvizet iszunk? – vetették fel mint az abszurd netovábbját. (A közönség ott helyben meg is mondta nekik, hogy náluk bizony ez a szokás.)

A Romney mellett szóló érvek azonban sokkal erősebbek, mint az ellenérvek: Romney tud politikai ellenszélben, az ellenzékkel együttműködve dolgozni. Sikeres menedzser és szervező. Végül, de nem utolsósorban magánélete is tisztességes és feddhetetlen.

Romney Massachusetts kormányzója volt republikánusként. Az állam Amerika kék (demokrata) régiójának a szíve, a törvényhozásban demokrata túlsúly van emberemlékezet óta. Ebben a környezetben sikerült az állam – meglehetősen rossz pénzügyeit – gyorsan és hatékonyan kezelni, szabadpiaci alapon álló egészségügyi reformot bevezetni. Ez nem kis teljesítmény – és ha ugyanez működik a demokrata többségű Kongresszussal… Tudjuk egyvalaki megcsinálta már ezt: Ronald Reagan a demokrata Kalifornia sikeres republikánus kormányzójából az egyik legnagyszerűbb amerikai elnök lett.

Romney teljesítménye nemcsak relatív, nemcsak úgy érdekes, hogy politikai ellenszélben kell dolgoznia. Minden mérce szerint intelligens: legjobb lett a egyetemén, majd posztgraduális diákként a Harvard egyetem legjobb 5%-ba verekedte be magát. Ehhez pedig értelem és szorgalom kell. Az üzleti életben is hasonlóan sikeres volt, ragyogó pályát futott be, több százmillió dollárral lett Amerika – és ő maga is – gazdagabb. És a sikerek nem korlátozódnak az üzleti életre, vagy éppen a kormányzósága idejére: 2002-ben a Salt Lake City-i téli olimpiát mentette meg a biztos csődtől.

És arról is kell beszélni, amit mindemellett létrehozott és fenntartott. A családról. Mitt Romney középiskolai kedvesét vette feleségül, aki azóta is a felesége. Nem volt mindig könnyű: első gyermekük, 1970-ben született egy alagsori bérelt lakásba. Összesen öt gyereket, öt fiút neveltek fel tisztességesen – akik megházasodtak és apjuk kampányába is besegítenek. Nem mondanám senkinek sem, hogy csak az elfogadható ahogy Romney-ék élik a családi életüket – de lehetetlen nem észrevenni, hogy itt olyan teljesítmény van, ami már nem csak szerencse dolga. Hanem kemény meggyőződésé és munkáé – ami jól jön az elnökséghez is.

Összefoglalóan remélem sikerült leírni miért is tűnik reménykeltőnek Mitt Romney jelöltsége. Úgy tűnik, hogy képes kedvezőtlen, ellenséges viszonyok között is értelmes, pragmatikus politikát folytatni. Képes menedzselni folyamatokat, reformokat hozni - és erre nagy szükség is van a következő elnöki periódusban.

Hadd fejezzem be a bejegyzést egy régi viccével: A 2002-es téli olimpia megnyitóján természetesen a felesége is ott volt. Romney odasúgta: Gondoltad volna a legvadabb álmaidban is, hogy valaha itt leszünk, együtt nyitjuk meg az olimpiát? Mire a felesége csak annyit mondott: Mitt, a legvadabb álmaimban ott se voltál.

Ebben a bejegyzésben remélem sikerült bemutatni, hogy - talán felesége legvadabb álmait kivéve - Mitt Romney ott volt, ahol lennie kellett. Politikusként, üzletemberként és apaként is. Lesz elnökként is?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása