Maradjon a Turul

Nem kellene lerombolni a hegyvidéki Turul szobrot. Nem azért mert szép vagy jó. Hanem azért, mert szükséges a megbékéléshez.

Ismerjük a magyar történelmet: Mindenkinek megvannak a halottai és az áldozatai. Mindenkinek megvan a maga – nagyon gyakran személyes – sérelme. Nem meglepő módon ezek a sérelmek nem tűnnek el, nem nagyon halványulnak. Hiába titkoltuk, hallgattuk el negyvenegynéhány évig, itt vannak. Ugyanolyan élénken. És nem is fognak elmenni, ha nem adunk lehetőséget a kibeszélésre, a gyászra – és végül a felejtésre.

Természetesen ez nem lenne elfogadható szélsőséges jelképekkel szemben. De a Turul nem az. Aki szerint meg igen, az most kezdjen aláírást gyűjteni minden Turul szobor eltűntetéséért – Tatabányától a magyar állam hivatalos szerveiig.

Paradox módon az ellentéteket élező jelképek megjelenése csökkentheti magát az ellentétet. Segít kibeszélni a múltat, segít látványosan megjeleníteni sérelmeket, gondokat és álláspontokat. (Ahogy a provokatív melegfelvonulás például próbálja közelebb hozni a melegek ügyét a nagy többséghez. És arra sem jó válasz a nyegle betiltás vagy éppen a megfélemlítés.) Mégha ez nem is találkozik mindenki ízlésével, érdemes lehet megérteni azokat, akiknek fontos. Ahogy a megszállás vagy felszabadulás vita kapcsán írtam: „Mivel együtt kell élnünk egy alapvetően kicsi országban, érdemes lenne több empátiát tanúsítani mások szenvedése, és megélt történelme iránt.”

Fogunk-e így együtt élni? Lehetünk jelzőtlen magyarok? Honfitársak? Akik nem gyűlölik a másikat veszettül a szenvedéséért?

Nos, igen.

Akkor, ha hagyjuk, hogy mindenki megélje a saját múltját. Akkor, ha megtanuljuk elfogadni egymást ezekkel együtt. Akkor, ha nem ellenséget látunk a másikban.

Ez nagyon nehéz, emberi nagyság kell hozzá. Túl kell lépni a saját kis mikrovilágunk sérelmein és megpróbálni látni a másik hasonló sérelmeit. Megérteni és elfogadni. Ez a lépés, a politika esetében még nagyobb. Szinte heroikus kiállás kell egy politikusnál – ahol az ellentétek élezése tűnik inkább sikeresnek.

De lehetséges.

Abraham Lincoln például megtette. Őt nem lehet puhasággal, gyengeséggel – vagy éppen a konfliktustól való irtózással vádolni. A jelenlegi magyar helyzetnél ezerszer kiélezettebb helyzetben, a polgárháború közepén, a legvéresebb csata után, nem a győzelemről beszélt, nem a halott ellenséget vagy a még harcoló délieket minősítette. Sőt, nem csak az északi katonákról beszélt, hanem mindegyik harcoló félről. A célokról beszélt, a harcoló feleket is összekötő közös célokról. Talán ezért is emlékezünk a beszédre, és talán érdemes elolvasni azt:

Four score and seven years ago our fathers brought forth on this continent a new nation, conceived in Liberty, and dedicated to the proposition that all men are created equal.

Now we are engaged in a great civil war, testing whether that nation, or any nation, so conceived and so dedicated, can long endure. We are met on a great battle-field of that war. We have come to dedicate a portion of that field, as a final resting place for those who here gave their lives that that nation might live. It is altogether fitting and proper that we should do this.

But, in a larger sense, we can not dedicate—we can not consecrate—we can not hallow—this ground. The brave men, living and dead, who struggled here, have consecrated it, far above our poor power to add or detract. The world will little note, nor long remember what we say here, but it can never forget what they did here. It is for us the living, rather, to be dedicated here to the unfinished work which they who fought here have thus far so nobly advanced. It is rather for us to be here dedicated to the great task remaining before us — that from these honored dead we take increased devotion to that cause for which they gave the last full measure of devotion — that we here highly resolve that these dead shall not have died in vain — that this nation, under God, shall have a new birth of freedom — and that government of the people, by the people, for the people, shall not perish from the earth.

Itt és most a megbékélés a Turul szobor megmaradása mellett szól. A rövidlátó politikai érdek az eltűntetése mellett. Párbeszéd vagy gyűlölködés.

Melyik fog győzni?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása