Az Alkotmány nem öngyilkossági szerződés

Sokat beszélünk jogokról, nagyon jogtudatos nemzet lettünk. Minden zsebtolvaj, kertfosztogató megélhetési bűnöző és utcakővel dobáló szélsőséges ellentüntető tisztában van a jogaival (még ha mások hasonló jellegű jogai el is kerülik a figyelmüket). Persze önmagában ezzel nincs semmi gond: a jogrendszer ismerete fontos eszköze az együttélésnek.

A jogrendszerrel és az alkotmányos jogokkal való módszeres visszaélés viszont elfogadhatatlan. Főleg, ha ezek a visszaélések mások jogait és magát az alkotmányos berendezkedést veszélyeztetik.

Az amerikai politikai közgondolkodás része, hogy az írott jogot – vészhelyzetben – felül is lehet írni praktikus megfontolások alapján. Abraham Lincoln például felfüggesztette a habeas corpust a polgárháború idején. Állítólag tőle is származik a mondás „The Constitution is not a suicide pact”. Azaz az Alkotmány nem öngyilkossági szerződés.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Magyarországon holnaptól fel kellene függeszteni a szólásszabadságot. (Bár a parlamenti többség erről biztos mást gondol…) A tüntetéseket sem kell, különösen a békés és törvényes tüntetéseket betiltani – és egészen biztosan nem kell törvénytelen hatósági erőszakhoz folyamodni. Nincs polgárháború és nyilvánvaló veszély. Egyelőre a józan, de határozott jogalkalmazás minden problémára megoldást jelentene – mégha ez nem is körvonalazódik.

A törvény és a rend hanyatlása viszont nem mehet a végtelenségig. Ez nemcsak a melegtüntetés megfélemlítésére vonatkozik, hanem a kisebb falvak rettegésben élő lakosaira is. Ugyanaz a probléma: Jogainkat ismerjük, kötelességeinket – és mások jogait - nem. Sokak számára a - meglehetősen kiterjesztett módon értelmezett - jogaik a felelősségre vonástól való menekülés eszközévé változtak.

És ez elfogadhatatlan: A törvény nem lehet a törvénytelenség eszköze.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása