Törvény és rend

Galgagyörk, akárcsak Gadna vagy Csenyéte esete felháborító. Nem elszigetelt eseményekről van szó: A Magyar Köztársaság perifériáján – adott esetben a fővárostól tízegynéhány kilométerre - megszűnik a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás. A lakosok menekülnek, akik meg nem tudnak – az idősek, betegek és szegények – szenvednek. Ez tűrhetetlen. Vissza kell állítani a törvényességet a Köztársaság teljes területén. Mindenhol. Törvény és rend. Zéró tolerancia. Most.

Ez közös érdek. Érdeke annak, akinek még van tulajdona. És érdeke annak, aki fel szeretne emelkedni. Aki dolgozna és gyereket nevelne. Cigányoknak és magyaroknak (és magyar cigányoknak) egyaránt. Csak a bűnözőknek nem érdeke. Ha bűnözők rettegésben tartanak egy falut, akkor azokat a bűnözőket meg kell fékezni. Ha egy bűnöző megerőszakol és meggyilkol egy nyolcvanéves nénit, akkor minimum börtönbe kell küldeni. A bűnöző nemétől, származásától és kedvenc futballcsapatától függetlenül.

Érdekes módon a jogvédők és a fajvédők egy hullámhosszon vannak. Mindkét csapat szeret etnikai kérdésről beszélni. Kicsit más szemszögből persze, de az alapvető hozzáállás szimmetrikus: Nem a tett számít, hanem az elkövető etnikai hovatartozása.

A józan többségnek nem ezt az utat kell járni. Rendet kell követelni és kikényszeríteni. Az alapoktól. Az első ellopott kukoricacsutkától. Mert ha az első törvénysértést eltűrjük, akkor hol a megállás? Ha vér folyik? Ha költözni kell? Ha letöltendő börtönbüntetést kell kiosztani? Ha egész falvakban szűnik meg a törvényesség? Ha kistérségek szakadnak le generációkra?

A humánus, emberséges magatartás nem a piti bűnözők mentegetése, hanem az arányosan kemény büntetés. Annak tudatosítása, hogy a bűnt büntetés követi. Világos jelzés és útmutatás arra, hogy mi elfogadható és mi nem.

Emberségesek vagyunk? Akarunk törvényt és rendet?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása