A szovjet sztori

A tömeggyilkosság vonz egy bizonyos típusú embert. Nyomorult, szerencsétlen senkiháziak lennének ezek, akiknek szükségük van a nagy eszmére (csupa nagybetűvel), hogy fontosnak és értelmesnek érezzék magukat. Lennének. Mert alkalomadtán ezek a szerencsétlenek vagoníroznak, gázosítanak és belelövetnek a tömegbe. Kizárólag a nagy eszme nevében. Így aztán nehéz sajnálni őket.

És ebből a nem különösen vonzó embertípusból bőven túl sok van Magyarországon - is. Egy részük futballhuligán karrierjét egészíti ki a nagy eszmével – és ad már-már mitikus keretet a szombat délutáni unaloműző rongálásnak. Mások fontos pozíciókban ülnek – őket, bár nem rongálnak köztereket saját kezüleg, talán még nehezebb elviselni.

A vörös csillagos brüsszeli döntés kapcsán ipari méretű szerecsenmosdatást láthattunk kis hazánkban a nagy eszme hívei. Volt itt minden munkásmozgalomtól heinekenig. Csak egy dolog nem volt: Másodpercnyi önreflexió az ötven-százmillió halott szenvedései felett.

Az ilyen kétszínű szerecsenmosatás ellen jó gyógyszer emlékezni – és erre kiváló lehetősége a lett Szovjet sztori című dokumentumfilm:

A film nyilvánvalóvá teszi a kommunizmus bűneit. Provokatívan, bizony. Mert ez nem mosóporreklám. Ahol tízezreket lőnek főbe – és ahol mindezt „de hát jót akartunk” felkiáltással el lehet intézni - ott talán szükség is van egy kis provokációra.

A filmet az Európai Parlamentben is bemutatták, ami külön hasznos. A nyugat európai kollégák (jelentős részének) gondolkodásmódjában arroganciát keveredik a kommunizmus bűneit érintő tudatlansággal. Mutatja, hogy a nyugat-európaiak döntő többsége fel sem fogja, milyen – a szó legteljesebb értelmében – gonosz rendszer is volt a kommunizmus. Itt oktatásra van szükség. És ebben is nagy segítség lehet a film.

Ezt a szemléletet, amelyet egyébként az úgynevezett művelt nyugat európaiakkal való felületes csevegés is bármikor megerősít, példázza az Európai Bíróság vörös csillagos döntése. (Noha a döntés alapvetően és önmagában helyes. Nem jelképeket kell üldözni, hanem korrekt bűncselekményeket. A szólásszabadság fontos.)

Mélyen elítélem azt a cinizmust és nagyhatalmi gőgöt, amely az Európai Bíróság ítéletét a velejéig áthatja a kérdésben: Mert sajnos itt nem a szólásszabadságot védi a bíróság, hanem a nyugat-európai országok ítélkezési és szokásjogát. Az EB körülbelül annyit mond: Tiltsuk be azt, ami érzékeny Németországnak vagy Franciaországnak; de - Chirac után szabadon - a lettek vagy magyarok fogják csak jól be…

Sokan úgy érzik, hogy a keleti halottak nagyon nem számítanak a nagyon művelt nyugaton. Igazuk van. Hallgassunk bele csak a nagy eszméről és az eltévelyedésekről szól gondolkodásba. Mai példa kell: Szrebrenica megteszi? Ez van. Remélhetőleg megváltozik.

Nyugaton is és nálunk is.

Ebben is segíthet a film. Hajrá lettek!

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása