Elit és fejlődés

A hosszú távú növekedés fontosságáról írtam korábban, de szándékosan nem említettem, hogyan is dől el a hosszú távú növekedés. Pedig a választás nem triviális. Egy ország ugyanis nem választ, nem dönt.

A választás nagymértékben a döntéshozó elit kiváltsága és felelőssége. Még a legjobb demokráciában sem közvetlenül a nép dönt: a nép a legjobb esetben is az elit által kínált alternatívák közül dönt – ami jókora szerepet ad az alternatívák prezentálóinak. Ezért kell, a növekedéssel mellett az elit szerepéről is beszélni.

Az elit szerepe lehet drámaian pozitív. Meidzsi császár például 1868-ban a gyorsabb növekedés, az iparosítás mellett döntött Japánban. És a japán gazdaság pályát váltott, hogy a világ második legnagyobb gazdaságává váljon. Ezzel egyben elkerülte a száz éves hanyatlást és megpróbáltatásokat, ami Kínának jutott osztályrészül.

De nem csak drámaian pozitív példa van. Van szimplán drámai is. Néha a döntés nem egyértelmű – így születik a rossz döntés. De sokkal gyakrabban a döntés egyértelmű, csak éppen ellenkezik az elit, a döntéshozók közvetlen érdekeivel.

A gazdag karibi ültetvényes országok például sokat nyerhettek volna az észak-amerikai modell átvételével. Hosszú távon az ország gyorsabb fejlődése hihetetlen értékeket termelt volna. Hasonlítsuk össze Haitit az Egyesült Államokkal most – és nem hisszük el, hogy Haiti gazdagabb volt. Pedig igen.

Ez a jó döntés azonban nem született meg - és elsősorban nem a karibi döntéshozók rövidlátása miatt. A döntéshozók, a rabszolgatartók, ugyanis világosan láthatták: Ha felszámolják a rendszert, felszámolják a saját uralmukat. És bár az ország túlnyomó többsége jól jár, csak éppen ők maguk nem.

Mondhatná a racionális közgazda, hogy az amerikai és a haiti gazdaság teljesítményének különbségéből bármilyen mohó elitet lehetne kárpótolni. Ez igaz. Lehetne. De mi is késztetni a volt rabszolgákat, hogy massszívan kárpótolják a hatalmát vesztett volt elitet? Semmi. Nincs olyan hihető mechanizmus, ami ezt a transzfert lehetővé tenné.

Azaz utólag mondhatjuk, hogy az elit racionálisan vezette Haitit zsákutcába – míg az amerikai elit, más megfontolások miatt racionálisan vezette sikerre az Egyesült Államokat.

Nos, ezért kellene a hosszú távú növekedés kapcsán a magyar elit szerepéről is gondolkodni.

(Az írás a Konzervatóriumon jelent meg, megjegyzésekre ott van hely.)

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása