Trianonra emlékezünk

Trianon a magyar történelem szomorú fejezete. Érdemes emlékezni, érdemes tudni róla. És érdemes megnézni mit is ír a blogoszféra Trianonról. Oli Bácsi a Reakción a saját személyes revíziójáról beszél:

Az én revízióm az, ha ezt az egykorvolt jelenlétet dokumentálom: odamegyek, lefotózom és a korabeli lapokban elolvasom, hogy milyen volt ott valamikor. Volt-e kaszinó, mit írtak a hetipiac árairól, ki felelt meg a tűzoltóegyesület gyakorlatán: ezt a múltat nem lehet elvenni.

A Konzervatórium pedig Ablonczy Balázs optimista cikkével emlékezik:

S ha végigbaktatunk a Fekete-Körös völgyén, Györffy István nyomán, abajgat-e még a milicista, tilt-e bárki bármit, csak azért mert magyarok vagyunk? És az itthoni kertben igenis megterem az otthoni, (Zimándújfalu, Arad vármegye) paradicsom, borsó – ez családomban kísérletekkel verifikált tény. Ki akadályoz minket, hogy valóra váltsuk Márai álmát: hűtött badacsonyi bort igyunk a magyar tengerparton, hajnali négykor, Vörösmartyt olvasva? A Nap továbbra is felkel, megint vannak jó badacsonyi borok, a Tengermelléken lassan magyarul is pötyögnek megint; megjavulóban tehát a világ szerkezete.

Shadai bejegyzése a Judapesten ír Trianon jelentéséről, és ezzel kapcsolatban egy spirituális rekonstrukcióról, mint az ő személyes revíziójáról:

Szerintem “Nagy-Magyarország” ma rengeteg magyar számára az “eltűnt nagyság” szimbóluma. Sokaknak tűnhet bizony úgy: ez az ország akkor volt utoljára sikeres. Ez a nemzet akkor lehetett utoljára igazán büszke. Akkor tudott igazán jelentős lenni. Akkor lehetett utoljára igazán optimista és bizakodó.

Ezzel a mai magyar zsidóság pontosan ugyanígy van (még ha ebbe nem is gondolunk bele). Sőt miazhogynagyon is: a magyar zsidóság is akkor tudott utoljára “nagy”, sikeres, büszke, jelentős, optimista és bizakodó lenni. A Nagy-Magyarországon.

...

Semmiképp sem a revizionizmus szándékával, de azt lehet mondani, hogy Nagy-Magyarország nem veszett el. Nagy-Magyarország ugyanis leginkább egy mentális állapot, egy érzet: egy habitus. Re-konstruálhatjuk?

Örülök, hogy tudunk beszélni Trianonról. Megemlékezni sértett gyűlölet és ostoba klisék nélkül. Nem könnyű értelmeset, újat írni; nem könnyű kiszakadni a napi aktualitásokból és fontos, de nem sűrgös dolgokkal foglalkozni. Ezért köszönet az emlékezőknek.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása