Just say no – avagy mi az igazi zsákutca?
A kormányzat szerint „gyed és a gyes zsákutca” és elindult az ilyenkor szokásos ötletelés. Ez elfogadhatatlan. Nem azért, mert nem látom értelmét az anyasági támogatások, akár a gyes vagy a gyed átgondolásának. Szükség lenne igazi reformra: Katasztrofálisak a demográfiai mutatóink – és tragikusasak a foglalkoztatási mutatók is. Ezen változtatni kellene és ehhez elképzelhető, hogy hozzá kell nyúlni majd az anyasági támogatásokhoz.
De nem így.
Nem lehet napi politikai megfontolások alapján kisemberek, főleg a legkisebb emberek: a gyerekek életét felborítani. A gyermekvállalás hosszú távú döntés, kiszámíthatóságot igényel. És ebből sajnos kevés jutott a kormánynak – és a kormány miatt úgy tűnik a gyermekvállaló családoknak is. Féltem a gyermeket vállaló és nevelő családokat az ötletszerű, átgondolatlan – reformoknak nevezett - változtatásoktól. Kapkodni, összevissza dönteni hosszú távú kérdésekről - ez az igazi zsákutca.
A first lady-k közül én inkább Nancy Reagan javaslatát követném. Mondjunk csak nemet:
A jelenlegi kormány fémjele nem az őszödi beszéd. Hanem a hűbelebalázs módjára végrehajtott, a közgazdasági és közpolitikai racionalitást teljes mértékben nélkülöző ÁFA csökkentés és félév múlva meglépett emelés. A szabályok ötletszerű változtatása keltette bizonytalanság. Bokros Lajos szavaival:
…manapság sajnos a kiszámíthatóságnak semmi jelét nem tapasztaljuk. 2006 januárjában a kormány csökkentette az áfát, fél év múlva emelte. Hétfőn bejelentenek egy reformot, pénteken visszavonják. Legutóbb pedig maga az állítólagos reformkurzus is visszájára fordult. Pár hete még azt hallottuk, hogy a mai kormány a reformok folytatásának egyedüli záloga, aztán pedig a miniszterelnök bejelentette, hogy most már középtávon sincs lehetőség semmilyen érdemi reformra...
Nagyon félek attól, hogy ez a kiszámíthatatlanság, a kéthónapos tervezési horizonttal működő kafkai közpolitika most az anyasági támogatásokat veszi célkeresztbe. Féltem azokat, akiket a kormánypolitika nem félt: a gyermekeket. Féltem azokat a családokat, akik évekig terveznek, lakást vesznek vagy éppen bérelnek, számolnak – és akkor néhány kormányzati marketinges ötlete miatt hirtelen nyomorban találják magukat. Vagy éppen nem tudják gyermekeiket felnevelni. Vagy éppen központi utasításra nemlétező bölcsödébe kell adni gyermeküket.
Ez az igaz zsákutca – és erre kellene nemet mondani. Nemet mondunk?
Címkék: reakció, társadalom
[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása
4 megjegyzés:
A kíszámíthatóság valóban fontos. De azért beszélni szerintem lehessen a dolgokról. Mondjuk jó lenne, ha nem úgy indulna hogy most akkor mindenki mondja el mi jutott eszébe (brainstorming a szociálpolitikáról), hanem a kormány előállna valami elképzeléssel, és akkor lehetne elemezni meg vitatkozni vele (tudom, hogy Magyarországon jelenleg ez utópia, de normális országokban így megy, nem a népet kérdezgetjük amikor fogalmunk sincs valamiről).
Beszélni lehet. Bizonytalanságot kelteni nem szabadna, vagy legalábbis költséges, ha kormányszinten teszik azt.
Az ötletelés öncélúságának és - szerintem kalandorságának - az érzékeltetéséhez hadd hívjam segítségül az Index-et:
Jelenleg megközelítően 550 bölcsőde van Magyarországon, ezek a háromévesnél fiatalabb gyerekek mindössze 8 százalékát tudják befogadni úgy, hogy az intézmények átlagosan 114 százalékos kihasználtsággal működnek.
Hová is tegyük a gyerekeket miután rendkívül alapos előkészítés után megszüntetjük, lerövidítjük az anyasági ellátásokat?
Ha van ötleted, érdemes megosztani az előrelátó tervezőkkel:)
Tory: remind me, miért is az állam feladata a bölcsőde üzemeltetése?
Roark:
Dióhéjban a válasz: Azóta, amióta az állam az adórendszer révén lehetetlenné teszi az öngondoskodást.
Azaz a bölcsőde nem az állam feladata. Nem az állam feladata gondoskodni a gyerekekről, hanem a szüleiké.
De.
De Magyarországon az állam borzasztó sok adót beszed, ha netán bérből és fizetésből kísérelsz meg megélni, a megtermelt jövedelem több mint kétharmada eltűnik. Azaz az állam elveszi a pénzt, amiből öngondoskodni tudnál.
Ideális esetben (és ekkor nincs szociális segély munkaképes embereknek, eszetlen rokkantnyugdíj vagy költők állami pénzelése - azaz konszolidált adóteher van) mindenki gondoskodik saját magáról és gyermekeiről. De nem lehet csak a gyereken spórolni - ellentétben a kormányzat gondolataival.
Azt hiszem erről jó lenne egy bejegyzés...
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal