Generációs politika mozgásban

Érdemes újraolvasni a generációs politikáról írt bejegyzést. Most működés közben láthatjuk. Az ellenzék vezetője állítólag, zárt körben (hangfelvétel nélkül) olyan szörnyű dolgokról beszélt mint a nyugdíjemelés átgondolása és a nehezen fenntartható, a világban ritka svájci indexálásról az inflációkövetésre való áttérés. Ez nem egy rossz gondolat, független liberális és konzervatív közgazdászok sokat beszélnek erről: A költségvetés negyede megy el nyugdíjakra és nemzetközi összehasonlításban kirívóan sokat költünk. És a probléma csak rosszabb lesz: Az elöregedés miatt meg fog ugrani a nyugdíjasok száma - és az adóterhelés így is megfojtja a növekedést. Ez nem mehet így sokáig, ha versenyképesek akarunk maradni és fel szeretnénk zárkozni - no nem Nyugat Európához, de legalább Csehországhoz.

Persze van akinek a percpolitikai érdek, a szavazatok vásárlása közpénzből fontosabb mint az ország hosszú távú versenyképessége:

Az Idősügyi Tanácsnak, illetve tágabb értelemben a nyugdíjas társadalomnak több üzenettel is kedveskedett Gyurcsány. Szavai szerint a nyugdíjak vásárlóértékének elmúlt 10 évben történt jelentős emelkedését öt intézkedés biztosította, a svájci indexáláson kívül a 13. havi nyugdíj, a nyugdíjkorrekciós program, a méltányossági nyugdíj és az egyszeri segély bevezetése és utóbbi négy a szocialista kormányzáshoz kötődik. Sőt, igazából az első is - tette hozzá gyorsan. Emlékeztette a tanács tagjait arra is, hogy az elmúlt sok esztendőben a szocialista kormányok és a szépkorúak között bizalmi viszony alakult ki és erről az útról szerinte ne térjenek le.
...
A volt koalíciós társat egy ponton említette, amikor szólt arról, hogy a költségvetési kiigazítási program összeállításánál sokan, főként liberális közgazdászok jónak látták volna a nyugdíjindexálásnál az inflációs emelésre való áttérést (és még a 13. havi nyugdíj eltörlését, a nyugdíjkorrekciós program felfüggesztését), de ők, szocialisták mindvégig arra törekedtek, őrizzék meg a ma fennálló indexálást.

Őszintén kiváncsi vagyok arra, hogy a jelenlegi újraelosztási szint mellett milyen esélye van komoly reformnak, ha a kormányzat a legnagyobb inaktív csoportot juttatásait érinthetetlenként kezeli? Hogyan lesz adócsökkentés, ha 2600 milliárd forintot svájci módon indexálunk - és hozzátesszük a demográfiai időzített bomba hatását?

Tudományos szempontból érdekes lesz megfigyelni a magyar úgynevezett reformokat. Gyakorló állampolgári szemmmel azonban garantáltan fájdalmas lesz - mindenkinek. Hangsúlyozom: mindenkinek. Milyen nyugdíjat és ami talán fontosabb milyen egészségügyi ellátást tud nyújtani egy leszakadó, lemaradó ország?

Rövid távon sikeres stratégia egymásra taposva minél nagyobb szeletért küzdeni a közös tortából - hosszú távon érdemesebb a torta méretét növelni. A nyugdíjemelés átgondolása elkerülhetetlen, mert a jelenlegi rendszer fenntartatatlan. Mindez persze nem gond, ha a következő választási év képviseli a hosszú távú horizontot. Akkor lehet piramisjátékot játszani az országgal. De kinek jó ez?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása