Miért jó a globalizáció Magyarországnak?

A globalizáció alapvetően jó egy olyan kis és kényszerűen nyitott országnak mint Magyarország. Az ország már egyszer sikeresen bekapcsolódott a globalizáció első hullámába a tizenkilencedik század második felében, a dualizmus korában. Bár nagyon sokan nosztalgiával tekintenek vissza a dualizmus korára, de a globalizációval való kapcsolatot nem látják. A jobboldal főként Trianon-t látja a nyomor mögött. Helytelenül: A kicsi, a mai Magyarországnál lényegesen kisebb országok is sikeresek a globalizálódó világban. Illetve pontosan a globalizáció tette és teszi lehetővé, hogy a kis országok komparatív előnyeik mentén specializálódjanak és a nagyoknál is sikeresebbek legyenek. Ezért jó a globalizáció Magyarországnak.

A globalizáció a piaci elosztás nemzetközi formája. A nemzetközi piac természetes velejárója a világméretű kommunikáció, kereskedelem és a migráció is. A kézzel fogható felszínes jelek; a sugárhajtású repülőgépek, az internet és a műholdak csupán felszínes eszközei ennek a világméretű piacnak, de nem a globalizáció nélkülözhetetlen kellékei.

Különösképpen nem szükségesek, miután a globalizáció első hullámában, a tizenkilencedik század második felében globalizáció jelképei a gőzhajó, a szikratávíró és a tengeralatti kábelek voltak. És ha mosolyognánk ezeken az eszközökön: a világgazdaság integrációja olyan szintet ért el 1914-re, amit az 1970-es évekig nem sikerült túlszárnyalni.

A globalizáció első hullámának áttekintése világosan mutatja, hogy a kis, kényszerűen nyitott országok voltak a fő nyertesek. A sztereotip megközelítés szerint a nagyhatalmak, akkor Anglia (ma az Egyesült Államok) lenne a fő nyertes. Kétségtelenül nem jártak rosszul a nagyobb országok. De nem ők voltak a fő nyertesek. A fő nyertesek a kicsi, a nemzetközi piacok működésében ügyesen bekapcsolódó országok voltak, mint Dánia vagy Svájc. Angliának volt elég piaca, ha máshol nem a gyarmatokon, hogy termékeit elhelyezze. Bár lassabban, de fejlődhetett volna. A svájci óragyártás és finommechanika viszont egészen biztos nem alakult volna ki csak a hazai piacra termelve. A legendás svájci bankoknak vagy a dán élelmiszeriparnak szüksége volt a világpiacra. Most ezek az országok gazdagabbak és fejlettebbek mint Anglia – gyarmatok és világuralom nélkül.

Magyarország – a nála kisebb Svájchoz és Dániához hasonlóan - sikeresen kapcsolódott be a globalizáció első hullámába. Budapest volt Európa első és a világ második legnagyobb malomipari központja. És nemcsak magyaroknak őröltek ezek a malmok. Magyarország akkor és ott a globalizáció részese és nyertese volt. Amikor büszkék vagyunk a kontinens első földalattijára – akkor egy globalizálódó világgazdaság hozadékait látjuk.

A dualizmus sikerei és az azt követő időszak között kiáltó a különbség - akár a két világháború közti időszak nyomorára, akár a Kádár rendszer relatív lemaradására gondolunk. A Magyarországnál kisebb országok sikere azért is érdekes, mert ellentmond a legjobban elterjedt alternatív magyarázatnak, miszerint a dualizmushoz képest bekövetkező lemaradás Trianonnak köszönhető.

Trianon óriási veszteség volt, de nem jelenti, hogy az ország véglegesen vakvágányra került. Dániától is elcsatolták Schleswig-Holstein-t 1864-ben – és előtte is kisebb volt Magyarországnál. Lehet kis ország is sikeres, de ehhez nyitott világ és nyitott gazdaság kell. A Trianonhoz kapcsolódó történelmi magyarázat nemcsak helytelen, de alapvetően passzív áldozat szerepet oszt ki Magyarországnak. Elbántak velünk, minden rossz lett – és semmit sem tehetünk. Pedig – ahogy a példák mutatják – egy kegyetlen veszteség miatt még nem leszünk áldozatok örökre.

A húszas évek nyomora sokban köszönhető a nagy belső piac, a Monarchia eltűnésének és az első néhány békeév nehézségei egyértelműen a háborúnak tudhatók be. De a hosszú távú nyomort a világpiac bezárulása, a globális befelé fordulás jelentette. Azaz a globalizáció visszafordulása. A nagy országok, mint az Egyesült Államok vagy éppen a Szovjetunió is megszenvedték a világgazdaság bezárkózását. De méreteikből adódóan több lehetőségük volt a belső piacra támaszkodni. Nekünk – és a többi kis országnak - nem.

A Kádár-kor csak súlyosbította a kényszerű bezárkózás negatív hatásait. Nem véletlen, hogy egy egész generáció értelmisége és szakértelmisége vesztette el az idegennyelvtudást – a világpiaci integráció legfontosabb eszközét. Sokat vesztettünk a tanulási képességeinkből, lelassult a világ vezető gondolatainak, módszereinek átvétele. De még egyszer: ez most már a múlt, és ahogy például Finnország meg tudott újulni, úgy meg tudunk mi is. A szocialista örökség sem determinál. Nem vagyunk örökre áldozatok az elmúlt negyven év miatt sem.

A történelmi áldozat szerep elutasítása egyszerre lehetőség és kihívás. Kihívás, mert nem lehet a múlt bántó, de a jelen felelősség ellen védő árnyaival takarózni – és a balsorson siránkozni. Lehetőség, mert dönthetünk. Lehetőség, mert az áldozat szerep elutasításával azt is észrevehetjük, hogy Magyarország jelenlegi helyzeténél sokkal rosszabb helyzetben levő országok törtek a világgazdaság élére. Dél-Korea Ghána fejlettségi szintjén volt 1960-ban. Most Dél-Korea húszszor gazdagabb mint Ghána. De hasonló pályát futott be Tajvan vagy Szingapúr is – a globalizáció előnyeit kihasználva.

A globalizáció óriási lehetőségeket kínál a kicsi, nyitott országok számára - olyan országok számára mint amilyen Magyarország. Az Egyesült Államok is szegényebb lenne globalizáció nélkül. Magyarország, Finnország vagy Dél-Korea sokkal, de sokkal szegényebb lenne. Mert ha kizárólag a belső piacra lehet támaszkodni, azok járnak kevésbé rosszul, akiknek nagyobb belső piacuk van. Nekünk meg kicsi a belső piacunk.

Természetesen a globalizáció sem az emberi fejlődés csúcsa, és nem megoldás minden problémára. Vannak negatívumai. Néha nem tiszta a verseny, néha a nagyobbak (vagy az ügyesebbek) jogtalan előnyökhöz jutnak – néha a környezet védelme szenved csorbát. Érdemes felismerni (és leküzdeni) ezeket a negatívumokat – de nem érdemes a globalizációt teljes egészében elvetni. Az igazán sikeres országok, mint Svájc, Dánia vagy Finnország – hogy csak Európán belül maradjunk - sikeresen integrálták a gazdaságukat és találtak megfelelő, bár biztos nem tökéletes választ a fenti problémákra.

A globalizáció kihívás és lehetőség, ne éljük meg fenyegetésként. A globalizáció ad lehetőséget a kis, nyitott országoknak, hogy bekapcsolódjanak a világgazdaságba, világszínvonalú cégeket teremtsenek. Ha magyar Nokia-t vagy Hyundai-t akarunk, akkor nem lehet befelé fordulni és elzárkózni – versenyezni kell. Élni a lehetőségekkel. Ezt akarjuk?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása