Nem engedünk a 48-ból!

Magyarországon rekordméretű a munkajövedelmeket sújtó elvonások összege. A marginális szuperbruttó bér (azaz az a bértömeg, amit a munkáltató kifizet az elvégzett munka után) körülbelül egyharmada marad a munkavállalónál. Ez megengedhetetlen: Az állam ne vegye el a megtermelt jövedelem több mint felét semmilyen jövedelmi szintnél. Az 1848-as hagyományaink alapján itt megfogalmazott „Nem engedünk a 48-ból!” ezt mondja ki: Legfeljebb a szuperbruttó bér 48%-át lehessen elvonni. Ennyi és nem több.

A munkajövedelmeket súlytó adóterhelés csökkentése alapvető nemzeti érdek. Az adóék csökkentése nélkül elképzelhetetlen, hogy a magyar gazdaság sikeresen növekedjen. Ha az elvonások ilyen szinten maradnak nem Nyugat-Európa, hanem Csehország vagy éppen Szlovákia utolérése lenne a hangzatos stratégiák visszatérő eleme. A gazdasági lemaradás fenyegetése nem csak életszínvonal és fogyasztás kérdése: Erős és hatékony gazdaság nélkül az összes nemzeti cél megvalósíthatatlan: a nemzetbiztonságtól a bejövő vizek tisztaságának megőrzésén át a határon túli magyarok érdekeinek a képviseletéig. Növekedés kell – és ezt nem is olyan bonyolult megvalósítani mint gondolnánk. Csak, első lépésben, nem kell engedni a 48-ból.

A jelszó pártpolitika- és ideológia-semleges. Nem mondja, hogy az általános adóterhelésnek csökkennie kell: Szocialista, szociáldemokrata ideológia mentén is lehet nem engedni a 48-ból: Tessék más jövedelmeket adóztatni, ne csak a munkavállalókat megtalálni. Lehet továbbra is a világ legdrágább autópályáit építeni, ha valakinek erre van gusztusa. Hasonlóan össze lehet egyeztetni a szuperbruttó bér adóterhelésének a csökkentését egy nyugdíj- vagy éppen egészségügyi reformmal – ha ez a szándék. Természetesen a legszerencsésebb egy komoly, általános adócsökkentés lenne - bevallottan konzervatív szemmel. És persze lehet egykulcsos adóról is gondolkodni. De ne akarjunk mindent egyszerre. Egyelőre elég nem engedni a 48-ból.

A jelszó leghasznosabb része, hogy kérdés formában is használható. Megkérdezhetjük kedvenc politikusunkat: „Ön enged a 48-ból? Ha kormányra kerül, lecsökkenti a szuperbruttó bér terhelését legalább 48%-ra az első száz napban? És lemond mandátumáról, ha mégsem?” Jogi érdeklődésűek akár készíthetnek is vicces (de remélhetőleg kikényszeríthető) szerződést képviselőjelölttel az „igazságválaszok” kiszűrésére kártérítéssel miegymással. A kérdés egyszerűsége adja a fő erejét: Világosan tudjuk, ki nem enged 48-ból.

A kérdés egyszerűsége talán túlzásnak hathat, főleg az ország előtt álló komplex gazdasági és társadalmi problémákat (elöregedés, egészségügy, nyugdíj és lassú növekedés) elnézve. De az egyszerűség erő és nem gyengeség: Lássuk be, hogy a magyar közpolitikai elit az elmúlt tizenhat évben nem nagyon tudott mit kezdeni ezekkel a komplex problémákkal. Késő esti tévéműsorokban lehet hallani hosszú körmondatokat – de ebből nem nagyon lesz előrelépés. Várhatunk még húsz évet, amíg bebetonozzuk a lemaradásunkat. Vagy elkezdjük kis lépésekben megoldani a problémákat. Elsőként mondjuk nem engedünk a 48-ból.

Ne engedjünk a 48-ből!

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása