Percpolitika vs. civil demokraták

Korábban megjósoltam, hogy a baloldali aktuálpolitika - az antifasiszta jelszavak segítségével - megpróbál rátelepedni a civilek alulról szerveződő demokratikus megmozdulására:

Történt ezen a héten valami, ami nagyon értékes. Demokraták, civilek, baloldaliak és jobboldaliak világosan és tisztán legyőzték a szélsőségeseket. A baloldali aktuálpolitika szeretné ezt kihasználni, például az antifasiszta retorikával - és nem nagyon érdekli, hogy mit tesz tönkre eközben. Ne hagyjuk.

Bárcsak a részvénypiac vagy a lottó lenne olyan előrelátható, mint a pártpolitika: A Népszava szerkesztősége mondvacsinált indokokkal óriási demonstrációt szervez - természetesen magával a miniszterelnökkel együtt.

A témában érdemes elolvasni Gavra Gábor cikkét:

A Hollán Ernő utcai jegyirodát ért valódi náci fenyegetésre és valódi támadásra adott egészséges civil válasz után a Népszava és a Gyurcsány Ferenc Baráti Kör többi alegysége úgy látta, ideje rátelepedni a végre a nácik ellen forduló közhangulatra, egyszersmind (Konrád György Demokratikus Chartája és Hegedűs Zsuzsa Tégy a gyűlölet ellen! mozgalma haladó hagyományait követve) rossz szájízt kölcsönözve mindennek, ami ma Magyarországon antináci.

És egy kommentet, méghozzá Kornis Mihály kommentjét is érdemes elolvasni:

De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelők parancsnoka, akinek nővérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, őt magát pedig1958 végén Kádár János pribékjei. Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkű tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen.

Talán mégsem tud rátelepedni a párt- és percpolitika a civilek hátára?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása