Hamis humánum: A gyermekbűnözésről

A gyermekbűnözés kapcsán csak egy humánus és emberséges álláspont van: A felnőtt társadalom normáinak azonnali és közvetlen érvényesítése minden kihágás esetén. A gyermekeknek már fiatalkoruktól segíteni kell megérteni a világ működését. Ennek a segítségnek része az oktatás – de a megfelelő büntetés is. A hatékony büntetés nélkül ugyanis a társadalom túl későn, és túl erősen tud csak beavatkozni. Tekinthetjük-e humánusnak azt a társadalmi rendszert, amely a gyermekbűnözők devianciára nem reagál hosszú ideig – majd a tizennyolcadik születésnapján letöltendő börtönbüntetéssel köszönti a fiatalt a felnőtt társadalomban?

A téma aktualitását egy józsefvárosi fizikatanár vegzálása jelenti, amit az osztálytársak kedves figyelmessége révén mindannyian meg is tekinthetünk:

Ahogy egy korábbi bejegyzésben elkezdtem kifejteni, az alapgondolatot Heinlein kíválóan írja le a Starship Troopers regényében. (A regény kötelező olvasmány az amerikai hadsereg, tengerészet és a tengerészgyalogság alapkiképzésében. Figyelmeztetés galamblelkeknek.) Hogyan várhatnánk el szigorú normakövetést fiatal felnőttektől, ha gyermekként nem tanítjuk meg nekik a normákat? Humánusabb egy botütés tizenhárom évesen mint egy letöltendő börtönbüntetés tizennyolc évesen?

Heinlein a fizikai büntetés mellett érvel. (Talán Szingapúrban nevelkedett?) Ez talán túlzás. De abban feltétlenül igaza van, hogy a normákat és szankciókat fokozatosan kell bevezetni.

Az esetek többségében ez így is van: A családok a legjobb nevelést akarják megadni gyermeküknek, tanítják őket és idejekorán reagálni a kedvezőtlen tendenciákra. Vannak olyan családok ahol még hangos szó sem hangzik el. Vannak ahol sarokba állítják a gyermekeket – máshol, talán ahol a kihívások nagyobbak, viszont elcsattan egy pofon. Mindaddig, amíg a család fel tudja készíteni a gyermekeket a felnőtt társadalomba való beilleszkedésre jól van ez így.

Vannak olyan helyzetek, amikor a gyermekek érdekében a társadalomnak be kell avatkozni. De ez a kivétel.

Ez két irányban működhet: Egyfelől, meg kell védeni a gyermeket a kifejezetten bántalmazó (rendszeresen verő, éheztető) szülőktől. Ezeket szülőket korlátozni kell, bár a liberális „zéró pofon elvét” farizeus és a gyermekek számára kifejezetten veszélyes elvnek tartom. A szülői pofon ugyanis lehet jogos, mégha magam nem is pártolom. Lehet, hogy pont az az egy pofon kell a gyermek és a börtön közé. Az eltúlzott gyermekvédelem pont a gyermekeknek árt: A szülők vegzálása pontosan a legnehezebben kezelhető és ezért legveszélyeztetettebb gyerekeket fenyegeti. A szülők kezéből kivesszük a fegyelmezés lehetőségét és csodálkozunk mint társadalom, hogy miért is kezelhetetlen a gyermek?

A társadalomnak viszont akkor is be kell avatkoznia, ha a szülők nem tudják vagy nem akarják a legalapvetőbb normákat megtanítani. Például azokat, amiket a mellékelt videón nem sikerült a gyermekeknek elsajátítani az iskolai magatartásról.

Két szélsőséges hang figyelhető meg ezzel kapcsolatban. Egyfelől, a kifejezetten rasszista és gyűlölet-keltő szélsőségesek használják fel az esetet a kegyetlenkedésre való uszításra. Másfelől, a liberális szélsőségesek kiáltanak gyermeki és emberi jogok után – elutasítva a társadalmi, adott esetben iskolai, fegyelmezés lehetőségét.

Nyilván mindkettő szélsőség helytelen.

A gyermekeknek, akik a társadalmi együttélés alapvető szabályait a fenti videón látható mértékig nem sikerült elsajátítani, bizony szankciókra van szükségük. Nekik és az osztálytársaiknak is.

Ezek a gyermekek a saját és osztálytársaik életét teszik tönkre – a tanáraik élete mellett. Mi lesz ezekből a gyerekekből? Mit tanulnak az iskolában? Milyen munkához juthatnak azokkal a képességekkel? Jó vicc ez most: de majd harmincévesen, priusszal és nulla munkaerőpiaci tapasztalattal is ilyen jókat fognak nevetni?

Nem, akkor már nem lesz vicces. De késő az lesz.

A legszomorúbb talán azoknak a gyermekeknek a helyzete, akik ilyen osztályba kénytelenek járni. Őket nem védik a gyermekvédők. (Valószínűleg nem rosszindulatból, csak nem látják őket áldozatnak: Hiszen az ő szemükben csak egy áldozat van: az elkövető.) Milyen jövője van az ilyen fiatalkorú bűnözőpalánták osztálytársainak? Hogyan bántalmazhatják a gyengébb osztálytársat, ha a tanárt így lehet heccelni? Elveszik az uzsonnájukat? Megverik? Megölik? Ki tudja mi még?

Az igazi gyermekvédelem nem csak a gyermekek vélt jogainak a védelméből áll. Ahogy az igazi anya sem hagyja játszani a gyermekét a síneken a gyorsvonat előtt, úgy a gyermekvédelemnek is terelnie kell a gyermekeket a hasznos (vagy legalábbis a nem nyilvánvalóan életveszélyes) elfoglaltságok felé. Ezt lehet szép szóval, de ha kell kemény szankciókkal is. A vonat előtt játszó gyermek példájában nem a megengedő, toleráns „ott játszol kisfiam ahol akarsz” hozzáállás a humánus. Mert lehet, hogy mire a gyermek megérti az érveket késő. Ugyanígy a társadalom részéről sem a büntetés és a szankciók elvetése a humánus.

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása