Légy jó

Érdemes elolvasni Paul Graham Légy jó című írását. Az alapötlet egyszerű: ha céget alapítasz, légy jó, mert az hasznos. Lelkesíti a csapatodat, sokan segítenek neked és komplex döntési helyzetekben hasznos iránytű a jól megválasztott érték.

Ez így van.

És annyival érdemes kiegészíteni, hogy érdemes jónak lenni mindennapi helyzetekben is – horribile dictu akkor is, ha nem céget alapít valaki. Jónak lenni érdemes – nem csak a jóság esetleg absztrakt kedvéért, hanem pusztán önző, haszonelvű megfontolásból is. Persze nem úgy érdemes jónak lenni, ahogy a Légy jó mindhalálig hőse próbálkozott. Az inkább naivitás – és nem éppen hatékony. Nagy különbség van a naivitás és a jóság között.

Érdemes jónak lenni. Mosolyogni és udvariasan beszélni mindenkivel. Mindennapi üzleti ügyeinkben tisztességesen eljárni. Ha egy idegen útbaigazítást kér, érdemes segíteni. Ha megtehetjük és egy kismama vagy idős néni felszáll a villamosra érdemes átadni a helyünket. Gyakorlatilag minden helyzetben, amikor a döntés számunkra nem jár nagy költséggel (időben vagy anyagilag) érdemes megkérdeznünk: Segítek-e ezzel másokon?

Világos, hogy ez jó másoknak. De miért is jó nekünk?

Nos, ez az amit Graham leír részletesebben. Hadd emeljük csak ki a jóakaratot: Ha konzisztensen jó vagy (értsd becsületes, megbízható és segítesz másokon), akkor akár akarod akár nem jókora jóakarat halmozódik fel. Egy sor ember szeretni és becsülni fog. Lehet, hogy az idős néni, akinek átadtad a helyed, soha semmilyen kapcsolatban nem lesz veled. De lehet, hogy a jövendő munkaadód vagy a üzletfeled látja ezt – és megjegyzi. Lehet, hogy a becsületes üzlettel elvesztesz néhány ezer (tízezer) forintnyi hasznot – de jó híred lesz.

És az emberek szeretik a jó embereket. Segítenek nekik, szívesen állnak velük kapcsolatban – ha lehet hozzájuk fordulnak. És ez az amikor a jóság osztalékot fizet.

A cégek természetesen felismerték ezt, ezért van PR, meg ezért adnak pénzt kisgyerekek veseműtétjére. Puszta számításból, mert megéri.

Arról nem is beszélve, hogy mennyivel kellemesebb olyan közegben élni, ahol az emberek megpróbálnak jók lenni – akár cinikus motiváció alapján is.

Egyszóval érdemes konzisztensen úgy tenni, mintha jók lennénk. Felmerül a kérdés: Nem egyszerűbb tényleg jónak lenni?

[+/-] A teljes bejegyzés megjelenítése ill. összecsukása